BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, hogy néhány szót szóljak az áfaváltoztatások természetéről. Ezt több módosító indítvány is érintette, ezért átfogóan szeretnék egy-két gondolatot erről elmondani.
(18.20)
Nem egyszerűen arról van szó, hogy a kormánynak az a szándéka, hogy emelje az adókat, hiszen a törvényjavaslat egészéből talán kiviláglott, hogy ennek pont az ellenkezője az igaz. Arról van szó, hogy 2004. január 1-jével reményeink szerint csatlakozni fogunk az Európai Unióhoz, ezért Magyarországon is az Európai Unióban szokásos áfarendszert kell alkalmazni. Márpedig a problémát az okozza, elnök úr és tisztelt képviselőtársaim, hogy a Magyarországon hatályos általános forgalmi adóról szóló törvény több ponton, elsősorban a kedvezmények számában és mértékében különbözik attól a direktívától, amelyet kötelezően alkalmaznunk kell 2004. január 1-jétől kezdve.
Egy elméleti esetben ettől eltérhetnénk, ha a tárgyalások során a kormány, a korábbi kormányok, a tárgyalást folytató kormányok átmeneti mentességet kértek volna e direktívák hatálya alól, ilyen viszont nem következett be. Ebbe nem is akarok belemenni, soha nem fog most már kiderülni, hogy erre a mentességre, mármint annak megadására lett volna-e esélyünk.
Tényként kell elfogadnunk, hogy miután ilyen mentességet nem kértünk, és miután ezek a direktívák a tagországok számára kötelezőek, ezért a csatlakozás időpontjával egyidejűleg ezeket a kötelező előírásokat át kell vennünk. Ezek az előírások pedig a következőképpen néznek ki: összesen három, pontosabban az általános forgalmiadó-kulcs mellett még két kedvezményes kulcs alkalmazását teszi lehetővé az Európai Unió szabályrendszere. Ezek közül a kisebbik viszont nem lehet kevesebb 5 százalékosnál. Ez azt jelenti, hogy az európai uniós normák átvétele miatt a csatlakozás időpontjában meg fog szűnni a Magyarországon jelenleg nulla százalékos adókulcs - hogy mennyi lesz, majd az Országgyűlés annak idején erről tárgyalni fog, és el fogja dönteni, de azt már tudjuk, hogy ez 5 százaléknál kevesebb nem lehet. Ez az érem egyik oldala.
A kormány egyébként úgy döntött, hogy a törvényjavaslatban a most nulla százalékkulcsos termékek EU-jogharmonizációjára nem tesz javaslatot - ezek közül két érzékeny terület például a tankönyvek és a gyógyszerek -, megvárjuk az európai uniós csatlakozást, és majd akkor, a csatlakozás időpontjában vesszük át ezt a minden bizonnyal kellemetlen szabályozási elemet.
Viszont az érem másik oldala az, hogy az európai uniós szabályrendszer tételesen felsorolja, hogy az általános forgalmi kulcstól eltérően mely termékek sorolhatók a kedvezményes mértékű adókulcsokba, és mely termékek, szolgáltatások sorolhatók abba a kategóriába, amelyek tárgyi áfamentességet élveznek. Amelyik termék vagy szolgáltatás ebben a felsorolásban - ami egy tételes felsorolás - nem szerepel, az Európai Unió szabályai szerint általános forgalmi kulccsal kell hogy adózzon, ez pedig Magyarországon 25 százalékos. Ez tehát a helyzet, kedves képviselőtársaim.
Mindezt azért mondtam el, mert a kormány eredeti javaslata, amelyhez számos módosító indítvány érkezett, ezeknek a direktíváknak, vagy pontosabban egy részüknek az átvételét jelenti már 2003. január 1-jétől. Ennek épp az a lényege, hogy az összes átsorolásból fakadó kényelmetlenséget ne kelljen egy lépcsőben, 2004. január 1-jén elszenvednünk, hanem egy részét 2004. január 1-jére halasztjuk - ilyenek a gyógyszerek és a tankönyvek, mint ahogy az előbb ezt jeleztem -, egy részét pedig javasoltuk már most, 2003. január 1-jével bevezetni.
Természetesen az Országgyűlés dönthet másképp is, sok vita van, ezt mi érzékeljük, és ezen a téren a kormány minden bizonnyal rugalmas lesz. Egyet viszont, kérem, képviselőtársaim ne felejtsenek el: mindaz, amiről vitatkozunk, a legtöbb módosító indítvány tekintetében arról szól, hogy még egy évig maradhatnak-e ezek a termékek és szolgáltatások a kedvezőbb kulcsban, további ilyen kedvezményekre az EU-belépést követően már nem lesz lehetőség.
Köszönöm szépen a figyelmet.
