DR. GÁL ZOLTÁN
DR. GÁL ZOLTÁN
DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban nem hallgathatom el azt a véleményemet, hogy nagy örömmel hallottam a rendészeti bizottság kisebbségi véleményét. Ez a kisebbségi vélemény azonban jelentős mértékben támaszkodott a többségi véleményt hordozók által feltett kérdésekre. Mindezt úgy értékelem, hogy közös szándék van a tekintetben, hogy e törvényjavaslatot korrekciók után mindnyájan el tudjuk fogadni. Erről próbálom meggyőzni a tisztelt Országgyűlést a következőkben, alkalmazkodva természetesen az általános vita követelményeihez.
Tisztelt Országgyűlés! Korunk emberének egyik, ha nem a legfontosabb igénye a biztonság. A gyorsan változó világ új meg új alkalmazkodási kényszereket szül. Természetes tehát, hogy mindenki vágyik a kiszámíthatóságra, a nyugalomra, mindenki biztonságban szeretné tudni életét és javait. A modern világ sokak számára nyitotta meg az anyagi jólét növelésének lehetőségét, többek között annak révén is, hogy nemcsak a nemzetek, hanem szinte az egyes ember életének mindennapi történéseit is összekapcsolja a föld bármely pontján zajló folyamatokkal. Nem kivételek ez alól azonban az emberi együttélés normáit súlyosan sértő jelenségek sem; sőt közismert, hogy a globálissá vált világ maga is új devianciákat szült. A modern kor ellentmondásai, a folyamatos alkalmazkodási kényszerből fakadó frusztráltság a nemzetközi terrorizmus képében, a minden korábbi értéket megkérdőjelező, a szó legszorosabb értelmében embert és Istent nem ismerő mértékben és módon is megjelent.
A világ nagy többsége és benne Európa erre a helyzetre az egyedül lehetséges választ napjainkban kínlódja ki. Nevezetesen, a bezárkózás és elzárkózás helyett az együttműködést, a nemzetközi bűnözéssel, a nemzetközi szervezett bűnözéssel és a terrorizmussal, a határokon átnyúló bűnözéssel szemben a szervezett nemzetközi összefogást, a nemzetállami erők egyesítését választotta és választja. Megállapíthatjuk, hogy Magyarország az elmúlt tíz esztendőben e tekintetben jól vizsgázott, hiszen közel 30 kétoldalú nemzetközi együttműködést kötöttünk, aminek révén jelentősen javult a magyar és a külföldi bűnüldöző szervezetek közötti együttműködés. E tekintetben megállapíthatjuk, hogy minden eddigi kormány következetes és, azt hiszem, hasznos politikát folytatott.
Tisztelt Országgyűlés! Röviden ez az a társadalmi és nemzetközi miliő, amelyre tekintettel ezt a törvényjavaslatot meg kell ítélnünk és el kell bírálnunk. Nem véletlenül használtam azonban az előbb a kínlódás kifejezést. Tudniillik arról van szó, hogy a bűnüldözés nemzetköziesedésével olyan területre türemkedik be a nemzetközi együttműködés, ami hagyományosan nemzetállami hatáskör volt. Sokak számára talán szokatlan is ez a folyamat; amíg majd mindenki számára természetes jelenség, hogy a kereskedelem szabályait nemzetközi játékszabályok alakítják ki, addig érzékenyebben reagálnak olyan kérdésekre, amikor a legitim állami erőszak megosztásáról van szó.
A kínlódás kifejezés használata indokolt más vonatkozásban is. A bűnüldözés nemzetköziesedése, az, hogy a bűnüldözés eljárási szabályait adott esetben nemzetközi szerződések határozzák meg, gyakran jár a nemzeti, így esetünkben a magyar jogszabályokban eddig nem használt fogalmak megjelenésével, a hagyományos jogdogmatika egyfajta fellazulásával. Például a beterjesztett törvényjavaslat, mint ahogy itt már szóba került, használ egy olyan fogalmat, mint a büntetőeljáráson kívül eső bűnüldözés, és azt hiszem, ez a fogalom eddig nem ismert a magyar büntetőeljárásban.
Mindez azért fontos, hogy ismételten hangsúlyozzuk: sem a nemzetközi bűnözés, sem a szervezett bűnözés, sem a terrorizmus elleni harc jegyében nem szolgáltathatjuk ki magunkat a hatóságok kényére-kedvére. A tárgyalt törvényjavaslat ebből a szempontból nagyon helyesen vigyáz arra, hogy a magyar garanciális szabályok a nemzetközi együttműködés folyamán is érvényesüljenek. A kínlódás kifejezés abban az értelemben is indokolt, hogy nemcsak egy-egy fogalom vagy nemcsak a büntetőeljárás új dogmatikája kialakulásának lehetünk tanúi, hanem annak is, hogy egy-egy ilyen típusú jogszabály beillesztése a jogrendszer egészébe láthatóan - és ezt a korábbi évek is bizonyították - nem megy zökkenő nélkül.
(15.10)
Ahogy itt már szóba került a bizottsági vita ismertetése kapcsán, e jogszabály, tehát a nemzetközi bűnügyi együttműködésről szóló jogszabály bizonyos tekintetben ütközik a jogsegélyről szóló '96. évi XXXVIII. törvénnyel; pontosabban: nem mindig határolódnak el bizonyos eljárási cselekmények, illetőleg könnyen mennek át bizonyos folyamatok olyan területekre, ahol már a másik jogszabály hatálya kellene hogy érvényesüljön, ami minden bizonnyal jelentős zökkenőket okozhat ennek az egész folyamatnak a gyors és jogszerű lebonyolításában. Ezért a szocialista frakció is messzemenően egyetért, hogy sürgősen felül kell vizsgálni a bűnügyi jogsegélyről szóló említett törvényt, és össze kell hangolni ezzel a törvénnyel; annál is inkább, mert sokszor ebben a törvényben szinte szó szerint ismétlődnek meg paragrafusok, amelyek a '96. évi XXXVIII. törvényben benne vannak, márpedig azt hiszem, hogy ez önmagában problémákat jelenthet, hiszen nem hiszem, hogy a jogalkalmazók számára könnyebbséget jelent, ha két törvényben ugyanazok a szabályok vannak.
Mindezek kapcsán jegyzem meg - ez is szóba került a bizottsági vita ismertetése kapcsán -, ezt elmondtam ellenzékiként, és most elmondom kormánypártiként is, ez talán nagyobb hitelt ad a szavaimnak, nevezetesen, hogy változatlanul nem megoldott a bűnüldöző szervek titkos információgyűjtésének parlamenti ellenőrzése. A modern bűnüldözés ezeket a módszereket nem nélkülözheti, de talán éppen ezért nem nélkülözheti a parlamenti ellenőrzést sem. A magyar parlamentnek ez ideig nem volt és nincs rálátása a bűnüldöző szervek ilyen tevékenységének mértékére, hatékonyságára, és ha már a nemzetközi bűnügyi együttműködésről beszélünk, érdemes azt is tanulmányozni, hogy az Európai Unió egyes országaiban miként oldják meg ezt a problémát.
Tisztelt Országgyűlés! A tárgyalt törvényjavaslat elfogadása esetén jelentős előrehaladást teszünk a bűnüldözés területén az Európai Unióval való jogharmonizációban, mint ahogy ez minden eddigi megszólaló által is hangsúlyozott téma volt. A törvényjavaslat - ahogy az indokolásában említi - a nemzetközi együttműködés belső jogi kereteit teremti meg, konkrétan azt, hogy lehetőséget ad arra, hogy alkalmas időben tagjai lehessünk azoknak a nemzetközi szervezeteknek és részesei lehessünk azoknak a nemzetközi egyezményeknek, amelyek elsősorban az Európai Uniót illetően a nemzetközi bűnügyi együttműködést szabályozzák és szervezik.
A törvényjavaslat több pontja ezekhez az eseményekhez köti a hatálybalépést, ezért valószínűleg a vitában fel fog vetődni, hogy nem korai-e ez a törvény így, ebben a formában, nem kellene-e megvárni azokat az időpontokat, amikor a tényleges csatlakozás bekövetkezik. Úgy véljük, hogy nem korai, hiszen bizonyos szabályai már a közeljövőben hatályba léphetnek, és keretet adhatnak a már egyébként létező nemzetközi bűnügyi együttműködésnek. Hozzátartozik a dologhoz az is, hogy teljes joggal és teljes felelősséggel részt kell venni abban a széles körű nemzetközi együttműködésben, amely egyre terebélyesedik Európában, ez feltételez a magyar hatóságok részéről egyfajta tanulási folyamatot is, és úgy gondolom, hogy ezt nem lehet elég korán elkezdeni. Tehát ebből a szempontból nem tartjuk korainak ennek a törvénynek az elfogadását.
Hangsúlyozni kell azonban mindezek kapcsán is azt - mint ahogy a legutóbbi országjelentés is éppen a belügyi területre vonatkozóan megállapítja -, nem egyszerűen csak a jogharmonizációról van itt szó, azt könnyebb megtenni; nehezebb megtenni, hogy a szervezeteket ténylegesen alkalmassá tegyük az együttműködésre. Ehhez megfelelő technikai, szervezési, emberi feltételek megteremtése szükséges, és valljuk be őszintén, hogy e tekintetben a magyar rendőrség és az érintett szervek igencsak jelentős javításra szorulnak. Biztos vagyok benne - ezt a Szocialista Párt a következő években következetesen szorgalmazni és támogatni fogja -, hogy a kormány ennek megteremti a feltételeit.
Végezetül azt jegyezném meg, természetesen nem szabad abba a hibába esni, mint ahogyan sokan teszik, hogy azt gondolják, a nemzetközi bűnelkövetés uralja ma a bűnözést és ez az, ami elsősorban a biztonságunkat veszélyezteti. Szám szerint ezek a típusú bűncselekmények az összbűnözéshez képest nem jelentősek, veszélyességük azonban nagy, és emiatt minden erőt mozgósítani kell megelőzésükre és felderítésükre.
Nem szabad azt sem gondolni, hogy a bűnözést a külföldi állampolgárok jelentősen befolyásolják. Hogy csak egy nagyon friss példát mondjak: 2002 első kilenc hónapjában közel 90 ezer bűnelkövető vált ismertté, abból 3 ezer volt külföldi állampolgár. Tehát hiba lenne, ha most olyan módon tárgyalnánk ezt a kérdést, mint ami egyfajta óriási volumenű, külföldi bűnözés elleni eszközként jelenik meg. Nagyon fontos, lényeges, de a saját biztonságunkat, a saját közbiztonságunkat itthon és a magunk eszközeivel kell megteremteni, és erre kell alkalmassá tenni a bűnüldöző szerveket.
Mindezekre tekintettel talán furcsa, hogy a nemzetközi bűnügyi együttműködés kapcsán egy költő sorait szeretném befejezésül idézni, de azt hiszem, az uniós csatlakozás kapcsán szélesebb értelmet kap. Arról van szó, hogy Baranyi Ferenc már 1964-ben szépen megfogalmazta a következőket, ami napjainkban különösen aktuális: "A világ ránk tekintve arra számít, hogy vállalunk gondjából egy hazányit." Tehát vállalnunk kell a világ gondjából egy hazányit, annyit, hogy itthon tisztességes közbiztonságot teremtünk, hogy tisztességes eljárások, garanciális szabályok révén a magyar állampolgárok a jövőben nagyobb biztonságban érezzék magukat.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
