NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT
NÉMETH ZSOLT, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Unió egy olyan térséget hozott létre, amelyben a tagállamok állampolgárai szabadon mozoghatnak, a növekedést és prosperitást serkentő egységes piac megteremtése érdekében pedig a tőke és a személyes javak ellenőrzés nélkül mozgathatók. Miközben lehetővé vált a javak és a személyek szabad mozgása, ez a szabadság a határon átnyúló bűncselekmények elkövetését is elősegítette.
Az Európai Unió bővítésének tervezett programjával a bűnözők lehetőségei is még tovább szélesednek. A határon átnyúló bűnözés jellege és terjedelme ilyen irányú statisztikai adatok hiányában nehezen számszerűsíthető, ugyanakkor az operatív tapasztalatokkal párosuló eseti bizonyítékok azt sugallják, hogy eléggé kiterjedt; mindez problémát jelent a bűnözés elleni fellépés terén a bűnüldöző szervek számára. Az egységes piac számos olyan lehetőséget teremtett, ahol a bűnözők szabad mozgása biztosított egyik tagállamból a másikba, és bármelyik tagállamban egzisztenciát teremthetnek maguknak.
(15.40)
Korlátokat szab azonban az a körülmény, hogy a bűnüldöző szervek ezeket a személyeket továbbra is önálló nemzeti, belső jogszabályokra alapozva üldözik. Tapasztalati tény, hogy a határokat nem ismerő, azokat semmibe vevő bűnözés nem küzdhető le egymástól elszigetelt olyan bűnüldöző szervekkel, amelyeknek hatásköre, lehetőségei az országhatáron belülre korlátozódnak. A szervezett bűnözés már késznek mutatkozik ennek a gyenge pontnak a kiaknázására, például oly módon, hogy míg az egyik tagállamban élnek a bűnöző életmódot folytató személyek, addig egy másik tagállamban követik el jogsértő cselekményeiket, illetve bűnös céljaik megvalósítása érdekében rendszeresen mozognak a tagállamok között. Az eddigi tapasztalatok szerint számos bűnöző keres rendszeresen menedéket egy másik tagállamban, mint ahol bűncselekményét elkövette. Prognosztizálható, hogy az Európai Unió bővítésével ez a trend tovább növekszik.
Az említetteken felül az élet azt is igazolta, hogy számos, viszonylag kisebb súlyú bűncselekménynek is lehetnek határon átnyúló vetületei. Ide tartozhatnak például a közlekedéshez, a közrendhez kapcsolódó jogsértések, a testi sértések, a rendfenntartás a társadalmi, sport- vagy kulturális rendezvényeken, vagy akár a vagyon elleni bűncselekmények köréből, a gépjármű- és a betöréses lopás bűncselekménye is. A bűnüldöző szerveket korlátozó nemzeti határok a nemzetközi bűnözőknek egyértelműen előnyt jelentenek, mivel ezek a személyek biztosak lehetnek abban, hogy a határokon keresztül nem lehet őket gyorsan, könnyen és hatékonyan követni.
Szükséges tehát a nemzetközi bűnözői szervezetek, a szervezett bűnözés bomlasztása, felszámolása, a határon átnyúló bűncselekményekben részt vevők mind eredményesebb, hatékonyabb felderítése, elfogása és a büntetőbíróságok általi felelősségre vonása. Ennek érdekében támogatni kell az információk szabad áramlását, a bizonyítékok késlekedés nélküli továbbítását a tagállamok között. A nemzetközi bűnözés felderítésében részt vevő bűnüldöző szerveknél tehát alapvető követelmény és érdek a gyorsaság és rugalmasság, természetesen megfelelő jogi kereteket betartva.
Az elmúlt időszakban az Európai Unió tagállamai mindannyian kidolgozták a büntetőügyekben történő kölcsönös segítségnyújtásról és az igazságügyi együttműködésről szóló jogszabályi hátteret, amelynek fő célja a nyomozások tagállamok közötti koordinálása, az egyéni szabadságjogokat védő normák figyelembevételével, azok sérelme nélkül. Ennek eredményeként már lehetővé vált, hogy az egyik tagállamban beszerzett bizonyítékokat egy másikban használjanak fel, két vagy több tagállam a koordinált cselekvést igénylő helyzetekben meghatározott céllal, kölcsönös egyetértéssel közös nyomozó csoportot állítson fel. De biztosítottá vált a forró nyomon üldözés vagy megfigyelés céljából a tagállamok közötti országhatárok átlépése is.
Az Európai Unióhoz történő csatlakozásra való felkészülés során a bel- és igazságügyi együttműködés keretében Magyarország ez idáig már jelentős lépéseket tett az uniós elvárásoknak való megfelelés érdekében. Az Országgyűlés törvényben szabályozta az Európai Unió bűnüldözési információs rendszere és a nemzetközi bűnügyi rendőrség szervezete keretében megvalósuló együttműködést és információcserét. 2001. október 4-én Budapesten aláírásra került az Európai Rendőrségi Hivatallal, az Europollal történő együttműködési megállapodás, amelynek kihirdetésére és így belső jogunk részévé tételére a 2001. évi törvénnyel 2001. december 17-én került sor.
Létrejött a nemzetközi bűnüldözési együttműködés koordinációjáért és az információcseréért felelős Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központ, a NEBEK is, amelynek jogállását, feladat- és hatásköreit közös miniszteri rendelet tartalmazza, egyúttal jogi kereteket adva a magyar bűnüldöző hatóságok és az Europol közötti nemzetközi együttműködésnek. A határon átnyúló, bűnözés elleni mind hatékonyabb fellépés érdekében azonban szükségessé vált olyan további törvényi szintű szabályozás, amely a büntetőeljárás keretein kívül, a nemzetközi bűnügyi jogsegély eszköztárát nem érintve teremti meg a jogi lehetőségét annak, hogy meghatározott nyomozó szervek közvetlen módon működjenek együtt a nemzetközi kapcsolatokban, többnyire a titkos információgyűjtés területét érintően.
Mindezek alapján a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja a törvényjavaslat megalkotását időszerűnek, az európai uniós csatlakozás szempontjából nélkülözhetetlennek tartja, ugyanakkor frakciónk a javaslattal kapcsolatban számos aggályt is megfogalmaz. Miközben a kormányzat jelentős energiát fordított arra, hogy bemutassa a széles közvéleménynek, hogy milyen megfeszített munkát végez, aközben számos területen érdemi tevékenységet nem folytat, döntéseit halogatja. Miközben tudott időt szakítani arra, hogy saját embereit pozícióba ültesse szerte az országban, aközben nem jutott ideje arra, hogy eldöntse, mit is csináljon például az adónyomozókkal.
A törvénytervezetből e bűnüldöző szerv egyszerűen kimaradt. Nem hiszem azt, hogy általuk üldözött bűncselekményeknek ne lenne nemzetközi vonatkozása - sőt. Azt sem hiszem, hogy e szervezet létjogosultságát a kormányzat részéről bárki megkérdőjelezné, legalábbis remélem. Egyszerűen arról van szó, hogy közel fél év kevés volt ahhoz, hogy eldöntsék, hogy továbbra is az APEH szervezetéhez kapcsolódjon, közvetlenül Pénzügyminisztérium alá kerüljön, vagy más szervezeti formában működjön e bűnüldöző szervezet. Ennek eldöntése nélkül e tervezetet nem szabadott volna a Ház elé terjeszteni.
Az együttműködés formái közül kiemelt jelentőséggel bír az ellenőrzött szállítás lehetősége. Bár erre vonatkozóan Magyarországnak már van néhány állammal kétoldalú megállapodása, fontos e forma törvényi szabályozása. Néhány éve előfordult olyan eset, hogy az ellenőrzött szállításról nem tudva - jogszerűen nem is tudhattak róla - magyar vámosok elfogtak egy jelentős kábítószer-szállítmányt a nyugati határon. A rekorder fogásért ki is tüntették az éber vámosokat. A szállítást fél Európán végig követő külföldi rendőröket viszont ezzel megakadályozták abban, hogy a szállítmány célállomásán az elkövetők legszélesebb körét felderíthessék.
Súlyos gondként jelentkezik, hogy nálunk a titkosszolgálati technikai eszközök birtokosa a nemzetbiztonsági szakszolgálat. A rendőrségnek jelenleg nincsen ilyen feladatot ellátó szervezete, eszköze; volt, de most nincsen. Közös Európa ide, Európai Unió oda, egyik ország sem veszi szívesen, ha bármilyen köztörvényes ügy felderítésén egy másik ország nemzetbiztonsági szolgálata működik közre. Egész Nyugat-Európában van erre a rendőrséghez telepített speciális szervezet. Halaszthatatlan e kérdés rendezése, mivel a jelenlegi helyzet leendő partnereink szemében bizalmatlanságot szülhet. Mindemellett a speciális rendőri szervezet létrehozása, visszatelepítése a hazai bűnüldözés hatékonyságát is növelné.
A törvényjavaslat leggyengébb pontját viszont - gyanítom - nem e tervezetben fogjuk meglelni, hanem a jövő évi költségvetésben. Ezt a feladatot nem lehet többlet-költségvetési forrás nélkül a bűnüldöző szervekre, köztük a rendőrségre hárítani. Meg kell nevezni tételesen a többletigényeket. Ha a kihelyezett tisztek intézménye életbe lép, hol lesz erre a fedezet? Gondoltak-e arra, hogy egy védett tanúnak példádul Párizsban való letelepítése mibe fog kerülni? Lakást bérelni tizenötszörös áron, vagy ideiglenesen szállodát fizetni s a többi - miből fogják fedezni? Tessék a most készülő költségvetésnél a BM fejezetében még egy rubrikát szerkeszteni, beírni a törvény hatálybalépése esetére a fedezetet, és az összeadást újra elvégezni!
Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja mindezeket figyelembe véve a törvényjavaslatot csak annak jelentős módosítása esetén tudja szavazatával támogatni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
