GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én az eredetileg tervezett hozzászólásomból néhány részt fogok kiemelni, és ezért előre elnézést kérek, hogy nem teljesen összefüggő lesz, amit elmondok, de néhány dologra, azt gondolom, mindenképpen ki kell térni.
Amivel különösen nem akarok foglalkozni, amit most Szijjártó úr elmondott. Én gondolom, ő maga is tudja, hogy az, amiről beszélt, a bűncselekménynek egy kifejezetten tudatos, magas tétellel szankcionálható része, mert ezt úgy hívják, hogy előre kitervelt módon végrehajtott bűncselekmény. De szíve joga, nyugodtan lehet erről beszélni, nyugodtan lehet riogatni ezzel bárki mást.
(17.40)
Hadd térjek vissza oda, én azt gondolom, hogy ha föltesszük azt a kérdést, hogy van előttünk egy törvényjavaslat, gondoljuk végig, van-e olyan vállalkozói kör, amelynek ez előnyös lehet. Itt rögtön leszögezem, és senkivel nem kívánok vitatkozni, én nem a tisztességtelen és nem a simlis körről beszélek. Tehát a tisztes vállalkozóról, aki ebből él, ebből próbálja eltartani saját magát, családját, és eddig mindig eleget tett adófizetési kötelezettségeinek. Tehát van-e olyan vállalkozói kör, amelynek ez a törvényjavaslat segítséget ad? Én azt hiszem - és erről kész vagyok önökkel vitatkozni -, hogy igenis van.
Rögtön adódik a másik lába, hogy okoz-e ez valamilyen vállalkozói körnek sérelmet. Erről azt gondolom - és ezt nyugodtan válaszolhatjuk -, hogy nem. Itt hadd szőjem bele azt, amit Font képviselő úr mondott a jövedékiadó-törvénnyel kapcsolatban. Ő is használt egy kifejezést, amit hadd vegyek át, ő azt mondta, hogy a bérfőzési szeszadóban érintett vállalkozó véletlenül került a jövedékiadó-törvénybe. Tehát nem ennek a törvénynek a hibája, de azt éreztem a szavaiból, azzal egyetért, hogy aki a jövedéki törvény hatálya alá kerül vagy hatálya alatt van, az ne választhassa az egyszerűsített vállalkozói adót. (Font Sándor bólint.) Köszönöm szépen; a fejbólintásból kiderül, hogy egyetértünk. Tehát azt hiszem, hogy ez egy olyan kapu, amit érdemes megvizsgálni, hogy ott van-e más ok, amiért ez az illető vállalkozó, aki ezt a tevékenységet elvégzi, jövedékiadó-alany vagy sem.
A másik tétel. Mit jelent ma a vállalkozás? Ma már nemcsak valamely tevékenység, szolgáltatás elvégzése vagy termék-előállítás. Ehhez hozzátartoznak azok a kötelezettségek, amelyek a könyvvezetésre és a nyilvántartásokra vonatkoznak. Ha visszamegyek ahhoz a ponthoz, hogy ez az egyszerűsített vállalkozói adó valakinek nyújt-e segítséget, kedvezményt, akkor erre a legékesebben Bőhm képviselő úr szavai az irányadóak. Azt hiszem, nem kell hosszan idézni, mindannyiunk körében élnek nem kis számban olyan vállalkozók, akiknek bizony nagyon nagy teher az, hogy bizonylatokat gyűjtögessenek, lefűzzenek és könyvelgessenek vagy könyveltessenek elég rendes összegekért.
Hogy ezt nem tudjuk meghatározni, milyen számos ez a kör, ezzel kapcsolatban itt hadd mondjam el egy régi keserűségemet, amely kritika önök felé. Ha nem tetszettek volna kidobni a kötelező kamarai nyilvántartást, hanem akkor kellően mérlegelnek, és elfogadták volna azt a javaslatunkat, hogy csupán a terhektől, a tagdíjfizetéstől szabadítsuk meg a mikro- és a kisvállalkozásokat, amelyekkel egyetértettek a kamarában bent lévő nagyvállalkozások is, akkor ma tényleg lenne egy közhiteles nyilvántartásunk, amiből mindannyian meg tudnánk mondani, hogy hány cipész, hány szabó van, és hányan vannak olyan körben, amire egyénileg, ki-ki tehetsége szerint készítettünk táblázatokat, hogy hol vélelmezhető, hogy iksz százalékú anyagköltséggel dolgoznak. (Tállai András közbeszólása.) Azt gondolom, hogy ott érdekes lenne, ezért mondtam, hogy nekem ez az egyik vesszőparipám.
A következő dolog: szóba jött az adóbevallás. Képviselőtársaim, ha valaki tett már kísérletet arra, hogy egy ilyen mikrovállalkozás adóbevallását kitöltse, amikor azon kell gondolkodni, hogy hol lehet végre valamit eggyé kerekíteni, aztán a sok kerekítésnek a vége megegyezik-e vagy sem, nyugodtan merem állítani... (Tállai András: Szakma!) Igaza van, Tállai képviselő úr, ez szakma, ezért nagyon csúnyán meg lehet vágni azokat a szegény vállalkozókat, akik ezt nem tudják megcsinálni, de ugyanakkora gond, sőt sok esetben nehezebb, mint egy olyan nagyvállalkozás, ahol tényleg csak az a gond, hogyan írja be valaki a megfelelő rubrikába az adatokat. Tehát azt hiszem, őszintén lehet arról beszélni, hogy azon vállalkozói kör számára, amelyet megcéloz ez a törvényjavaslat, ez jelent egy lehetőséget.
Azt gondolom, hogy most nem arról kell beszélnünk, hogy az előző négy évben mi történt, mert azért lehetne olyanokról is beszélni, hogy - én úgy fogalmazok - a Széchenyi-tervben lévő források. Azért ez majdhogynem egy erősen pártalapú forráselosztás, és soha nem beszéltünk azokról a vállalkozókról, akik a közelébe sem jutottak, tehát, akik még odáig sem tudtak eljutni (Font Sándor: Mert megszüntettétek!), hogy egy ígérvényt kicsikarjanak saját maguknak, kedves képviselő úr. Azt hiszem, hogy a 2001. évi zárszámadásnál beszéltünk ennek a forrási és elosztási anomáliáiról, nem akarom idehozni.
A következő a garanciák. Az egyik - és ez az, ami a vitával összefügg, elmondta Molnár Albert képviselőtársam is, és hiszem, hogy az államtitkár úr is majd a zárszóban megerősíti -, hogy mi nem hordjuk a zsebünkben a bölcsek kövét, sosem állítottuk magunkról. Tehát készek vagyunk minden olyan ésszerű javaslatot megvitatni és befogadni, ami a célhoz vezet, ami a célt segíti, hogy igenis könnyítsük ennek az egy vállalkozói körnek az adóbevallási, -befizetési és -elszámolási lehetőségét.
Azért térek ki a nyilvántartási dologra, mert én úgy éreztem, hogy képviselőtársaim, akik megszólaltak ellenzéki oldalon, mind-mind kivétel nélkül, szinte tudatosan ferdítenek. Kérem tisztelettel, gondolják végig, konkrétan megnevezi a törvény a számlát, az egyszerűsített számlát, a számlát helyettesítő bizonylatot vagy a nyugtát, és ezeket mind-mind le kell fűzni, el kell tenni. Aki nem így cselekszik, az törvényt sért. És azt hiszem, hogy ezekre nyugodtan ki lehet mondani, hogy tudatosan próbálják meg kijátszani a rendszert.
Az, hogy a törvényjavaslatban szereplő garanciális elem, hogy már nem is választhatja ezt a formát az, akinek az előző években meggyűlt a baja az adóhivatallal, azt hiszem, hogy már maga egy minőségi követelmény. Lehet, hogy kevés, hogy ott a bírságot vagy számlaadási kötelezettség elmulasztását rója föl, lehet, hogy ezt bővíteni kell; ez is olyan kérdés, amiről azt hiszem, hogy érdemes vitatkozni és érdemes beszélni.
A számlaadási kötelezettség azt jelenti, hogy aki kibocsátotta a számlát, annak a másolatát ugyanúgy meg kell őrizni, mint bárki másnak, tehát nem lehet azt mondani, hogy nincs, eltűnt. Sőt olyan mélységig megy - most bocsánatot kérek azoktól, akik értenek hozzá -, hogy még amikor egy számlát helyesbítenek, még oda is kitér, hogy a rontottat is meg kell tartani. Úgyhogy ilyen szempontból a félelmeket nem értem. Azt mondom, hogy az áfatörvény lassan tizenöt éves lesz, az első kormány, amelynek idején elfogadták, ahhoz viszonyítva most az ötödik kormány működik, és az áfatörvényt még mindig kijátsszák, pedig évről évre próbáljuk finomítani és próbálunk rajta javítani.
Tehát nem hiszem, hogy elsőre olyat lehet csinálni, ami a kreatív magyar emberek számára nem jelent egy jó játékot, és nem tesznek kísérletet, de az a feladatunk, hogy ezeket a kiskapukat bezárjuk. Úgy érzem, hogy ez a törvényjavaslat kellő összhangot teremt az átmeneti rendelkezések között is az áfatörvénnyel, a személyi jövedelemadó törvénnyel és a számviteli törvénnyel is.
Még egy dologról hadd beszéljek, hogy mit jelent a vállalkozó szabadsága. Számomra a vállalkozó szabadsága azt is jelenti, hogy az adott szabályok között eldönti, hogy mit választ. Tehát ez nem kényszer, mint ahogy az áfatörvénynél is lehet bizonyos körben dönteni arról, hogy ki milyen változatot, milyen megoldást választ. Itt is ezt a lehetőséget kínáljuk, hogy valaki a saját vállalkozását figyelembe véve végiggondolja, hogy milyen forgalma van, ezzel kapcsolatban milyen költségei vannak, mekkora a nyeresége, mekkora adófizetési kötelezettsége származna ebből - ebbe beleértem a társasági adót, az általános forgalmi adót, a cégautót és más egyebeket -, és ezzel összeveti, hogy mit jelent számára, mondjuk, árbevétel-arányosan fizetni 15 százalékot. Nem hiszem - és nem sérteném meg ezzel a magyar vállalkozókat -, hogy van olyan, aki önként, szabad akaratából olyan változatot választ, ahol több adót kell fizetni.
(17.50)
Itt a kérdés az, nekünk el kell dönteni - és én azt mondtam, Tállai úrral abban van vitám, hogy kettős lelke van -, azt hiszem, aki sokáig dolgozott könyvelési területen, bizony bennünk van, hogy a szigorú kettős könyvelési rendszerhez viszonyítva minden más egyfajta bizalmatlanságot jelent, és itt ráadásul újra visszatérünk egy pénzforgalmi szemléletű rendszerhez. Tehát ez ezzel a rendszerrel együtt jár, együtt kell vele élnünk, és meg kell próbálnunk ebből valami sikeres dolgot csinálni. Azt hiszem, az a törvényjavaslat, ami előttünk van, amit a szakmai szervezetek vitatnak, erre alkalmas.
Amivel vitatkozni szeretnék, Font úr azt mondta, hogy csak a bankokat hozza kedvező helyzetbe; mintha nem olyan régen beszéltünk volna ebben a Házban a pénzmosás elleni szankciókról, és azt mondtuk, az a jó, ha átutalással és nem zsebből zsebbe való fizetéssel oldják meg a problémákat. Én ezt nem tartanám ekkora problémának.
Lengyel képviselő úr azt mondta, hogy megvan ennek a feltétele. Én azt gondolom, hogy ugyanazok a szervezetek, ugyanazok az apparátusok fognak dolgozni, mint eddig, csupán annyi van, hogy van egy új szabály, aminek a keretei között a vállalkozók egy része, akik eldöntik, majd ezt alkalmazni fogják.
Még egy dolog az áfáról: igazán ott keseredtem el, amikor olyan fogalmakat használtak, hogy alanyi mentesség és a többi. Képviselőtársaim, ha valaki cégekkel, vállalkozásokkal kapcsolatba kerül, és mindenki, aki nem teheti meg valami oknál fogva, hogy levonhassa az előzetesen felszámított általános forgalmi adót, abba az irányba törekszik, hogyan tudná ezt levonni. Tessék visszagondolni a tegnapi vitára, ahol a társasházakkal kapcsolatos áfadologról volt szó. Igen, lehet riogatni mindennel, de nem tudom, hogy mennyire érdemes.
Hogy a polgári kormány mit tett, mit nem, ebből én Tállai képviselő úr egyetlen mondatára reagálnék, azt mondta, hogy találjuk meg a forrásokat - igaza van, szeretnénk megtalálni. (Tállai András: Megvan.) Önök elígérték még a jövő évet is, úgyhogy nekünk valamit tényleg találni kell, mert szeretnénk a vállalkozásokat támogatni. (Tállai András: Nagyon fontos...) Azonnal befejezem, államtitkár úr, és utána ön következhet. Tehát mi szeretnénk olyan támogatást, amely nem pártalapú, hanem a piaci körülmények között a tevékenységhez, a tisztességes vállalkozáshoz kötődik.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
