SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Teljes mértékig egyetértek Tállai képviselő úr azon véleményével, hogy a kis- és középvállalkozók támogatása összetett eszközrendszer kellene hogy legyen, és nem ebben a most tárgyalás alatt álló evatervezetben kell hogy kimerüljön.
Teljesen egyetértek ezzel, én meg a jelenlegi kormányzó erők ugyanígy gondolkodunk. Ezért azután nem véletlen, hogy elkészült már a kis- és középvállalkozók támogatásának négyéves koncepciója, s ennek ugyan még előttünk van a szélesebb körű társadalmi vitája, ez sem fog soká késni, azonban már a mostani változat is, mondhatni, jelentős érdekképviseleti és szakmai vitákon ment keresztül. Így aztán pár elemével már tegnap találkozhattunk az adótörvény vitájában is.
Így amikor arról beszélünk, hogy a kis- és középvállalkozókat sokféleképpen és -eszközzel kellene és kell is támogatni, akkor nem szabad arról elfeledkeznünk, hogy az egészségügyi hozzájárulás csökkentése például ilyen eszköz. A fejlesztési tartalékképzés adómentessége ilyen eszköz. Az amortizációs leírás gyorsítása szintén ilyen eszköz. Az, hogy a magyar kis- és középvállalkozók beszállítói hányadát például előírtuk az autópályák kiírt pályázataiban - több mint 50 százalék legyen -, szintén ilyen eszköz.
Az, hogy a pályázatokat, mindenféle pályázatot, amit a jövőben a kkv-k igénybe vehetnek, normatív alapon kívánjuk megvalósítani, szintén ilyen eszköz. A különféle hitel- és pénzügyi konstrukciók, amelyek a kkv-k rendelkezésére állnak, illetve rendelkezésére fognak állni, mind szintén ilyen eszközök. A Széchenyi-hitelkártya beindítása, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány tíz éve folyó mikrohitelprogramja ilyen eszköz.
De ilyen eszközök az idegen tőke finanszírozású különféle hitelgarancia-rendszerek, amiket legalább 7 vagy 8 bank folyósít, a MEHIB Rt., az Eximbank Rt., a Corvinus s a többi. Vagy a sajáttőke-finanszírozás, az úgynevezett kockázati tőketársaságok, ezekből is négy állt föl és kezdte meg, illetve kezdi meg rövid időn belül a működését, a Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi Rt., a Beszállítói Befektetői Rt., az Informatikai Kockázati Tőkealap-kezelő Rt. és még további kettő, ezek mind ilyen eszközök. De az a célunk, hogy a kkv-kat az információellátásban segítsük, a modernizációban, az e-gazdaság kialakításában segítsük őket, hogy beszállítói kapcsolatokat, klasztereket alakítsunk ki. Ez mind-mind ilyen eszköz. Az EU-ra való felkészítésben a segítésük: most nemrég, két-három hete jelent meg a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kiadásában egy nagyon nagy elismerést kiváltott kiadvány, ami a kkv-k EU-felkészülését segíti; ez mind-mind ilyen eszköz.
Tehát ismétlem, amit Tállai képviselő úr joggal vetett fel, azzal egyetértünk, és teszünk is azért, hogy a most tárgyalás alatt álló eva-adótervezet csak egyik eleme legyen, lehet, hogy nem is a legjelentősebb eleme legyen a kis- és középvállalkozók segítésének.
Abból, ami ellenzéki kritikaként megfogalmazódott az előttünk lévő tervezettel kapcsolatban, jó pár dologgal egyet tudok érteni, vagy legalábbis meg tudom érteni a mögötte meghúzódó gondolatokat.
(16.30)
Azonban mégsem értem azt a jelentős vehemenciát és erőteljes megfogalmazást, amivel ennek az adórendszerünknek tényleg csak egy kis szeletét jelentő új adónemnek nekimentek képviselőtársaim, különösen Tállai képviselő úr. Az ember egyszerűen nem érti, hogy mitől ez a szenvedély, mitől ez a vehemencia. Itt van egy új adófajta, amit valóban nagy várakozás előz meg. Önök azt mondják, azért ez a nagy várakozás, mert nem megfelelően tájékozott a magyar kis- és középvállalkozók rétege, és majd mekkora csalódás fogja őket érni. Mi meg azt mondjuk, hogy ez egy olyan új adófajta, amit nemcsak várakozás előz meg, hanem ami nem kötelező, amit lehet választani, ami egy lehetőség, és akinek tetszik, az választja, akinek meg nem tetszik, az nem választja.
Nem igazán értem, hogy most tulajdonképpen mi ennek a nagy szenvedélynek, amivel megtámadták az evát - tisztelt Tállai András képviselőtársam -, az igazi kiváltó oka. Az, hogy ez ilyen gyalázatos, rossz dolog, vagy az, hogy kevesen vehetik igénybe? Mert a kettő között van némi elvi összeütközés. Ha rossz, akkor miért baj, hogy kevesen vehetik igénybe? Ha pedig az a baj, hogy kevesen vehetik igénybe, akkor nem is lehet olyan rossz dolog.
Ön és Font képviselő úr is azt mondta, hogy hatalmas része a vállalkozóknak egyszerűen nem is gondolkozhat arról, hogy ő evás lesz; felsorolták részletekbe menőkig, hogy ki az, aki elfelejtheti az evát. Alapvetően az, aki - önök ezt mondták - nagy költséghányaddal dolgozik. Itt az is elhangzott valamelyik képviselő úr felszólalásában, hogy aki 20 százalék költséghányaddal dolgozik, az már eleve el is felejtheti az evát.
Itt van a kezemben egy táblázat, amelyik ezt a kérdést igyekszik konkrétabban kibontani. Tehát, mondjuk, van egy 10 milliós bruttó bevétellel rendelkező vállalkozó. Ezen a 10 milliós bevételen belül - vagyis nettó árbevétel plusz áfa, így jön ki a 10 millió bruttó bevétel - 20 százalék, vagyis kétmillió a költséghányad. Ez a vállalkozó, ha a jelenlegi adózás szerint adózik, akkor 3 millió 936 ezer nettó jövedelemhez jut. Ha az eva szerint adózik, akkor 6 millióhoz. Vagyis ebből könnyen kiszámolható, hogy egy 20 százalékos költséghányadú vállalkozásnál több mint 2 millió forint pluszt hoz a vállalkozónak az eva választása. Ha a költséghányad fölmegy 40 százalékra ugyanennél a 10 milliós bruttó bevételű vállalkozónál, akkor már jelentősen csökken a különbség, ez igaz, de még mindig 876 ezer forinttal jobban jár, ha az evát választja. Ha a költséghányad 60 százalékos, tehát a 10 millión belül 6 millió, akkor kétségtelen, hogy már rosszabbul jár, ha az evát választja, méghozzá mínusz 312 ezer forinttal; amiből az következik, hogy körülbelül 50-55 százalék lehet az a költséghányad, amely plafonig érdemes benevezni az evára.
Most eltekintünk attól, hogy mindezt a költséghatárt még befolyásolhatja az áfatartalom is, hiszen a magas áfatartalmú költségeknél lejjebb kerülhet ez a határ, a kisebb áfatartalmú költségeknél magasabbra, mivel az áfatartalom változik, ahogy változik. Tehát elmondható, hogy körülbelül 50-55 százalék költséghányadig bizony érdemes az evát választani. Akkor lehet azt mondani, hogy ki van öntve a fürdővízzel a gyerek, mert itt mindenki, az összes magyar kis- és középvállalkozó 50 százalék fölötti vagy 55 százalék fölötti költséghányaddal dolgozik? Nyilván nem.
Kétségtelen, hogy aki efölött dolgozik, az valószínűleg nem fogja ezt választani, mert neki ez nem fogja megérni. De akkor mit mondjunk? Akkor egyáltalán ne kínáljuk föl ezt a lehetőséget a többieknek? Egy egészségügyi hasonlattal élve: azért, mert egy bizonyos súlyos szimptóma esetén nem lehet a 100 százalékát meggyógyítani a betegeknek, ne foglalkozzunk azzal a 30 vagy 40 százalékkal sem, akiket esetleg meg lehet gyógyítani? Azt gondolom, hogy ez nem a legszerencsésebb logika. Ez egy új törvénytervezet, amelyik vagy beváltja a hozzá fűzött reményeket, vagy nem. Mi azt reméljük, és abban gondolkodunk, hogy bizony be fogja váltani a hozzá fűzött pozitív reményeinket. Önök pedig abból indulnak ki, hogy ez szóba se kerülhet, mert ez hatalmas csalódás, mert ez az emberek becsapása. Egyszerűen nem értem, mitől ez a negatív hevület.
Ezt az új adótörvényt - és ez egyedi egy adótörvény esetében - nagy várakozás előzi meg. Ez nem szokás általában egy adótörvénynél, pláne egy új adótörvénynél. Most ez különlegességet jelent. Az is különlegességet jelent, hogy ez nem egy kötelező adónem; ezt lehet választani, és lehet nem választani. Lehet azt is, hogy aki most választja, az majd kilép belőle, vagy fordítva. Egy biztos: ez egy olyan új adónem, ami egyszerűsít. Tudjuk jól, hogy a vállalkozók számára milyen terhet jelentenek az adminisztrációs terhek. Miért baj az, hogy fölajánlunk annak, aki elfogadja, egy nagyban egyszerűsítő adóváltozatot? Széles körű társadalmi vitán is átment ez a tervezet. Sőt - és ez is ritkaságszámba megy - a Pénzügyminisztérium jelentős mértékben módosította az eredeti elképzelését, épp ezen viták eredménye vagy következménye gyanánt. Hiszen a 10 millióból így lett 15 millió, meg a házipénztár kezelése is ennek eredményeként változott.
Magánbeszélgetéseken még ellenzéki képviselőktől is azt hallottam, hogy tulajdonképpen ők szimpatizálnak, elfogadják vagy egyetértenek az eva kitűzött céljaival, de hogy nézne az ki, hogy egy ellenzéki politikai erő támogatja a kormány által beterjesztett adóelképzelést, új adónemet. Lehet, hogy a legnagyobb baj az ezzel az evával, hogy az új kormány találta ki, és ez már eleve gyanús, és ellentetszést szül.
Tehát azt gondolom, valóban - ahogy Font képviselő úr elmondta -, majd meglátjuk, hogy egy év múlva mit szólunk hozzá. A puding próbája az evés, való igaz. Én nem fetisizálom túl ezt az evát. Valóban vannak buktatói, valóban fennállhat a veszélye, hogy egyesek visszaélnek vele - ez minden más adónemnél is fennáll -, és kiderülhet, hogy, mondjuk, azt a szerepet tölti be, amit szántunk neki, hogy egy bizonyos vállalkozói réteg élni fog vele, más nem fog vele élni, és bele fog simulni, bele fog harmonizálódni a magyar adótörvények rendszerébe. De az is lehet, hogy valami oknál fogva nem így történik, és akkor változtatni kell rajta, módosítani kell rajta. De az is előfordulhat, hogy nem feltétlenül a kormánypárti képviselők fogják egy év múlva belátni hibájukat, hogy feleslegesen adták támogatásukat az evához, hanem esetleg önök jutnak arra a meggyőződésre, hogy mégsem volt ez olyan ördögtől származott gonosz és rossz javaslat, mert jobban bevált, mint önök azt most gondolják.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
(16.40)
