TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érzem, nagyon fontos törvényjavaslat van a tisztelt Ház előtt. Elég sajnálatos, hogy ilyen kevesen vagyunk, hogy megbeszéljük ennek a jelentőségét. Úgy vélem azonban, nagyon fontos kérdés az, hogy Magyarországon milyen a vállalkozások helyzete. Különösen fontos, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások szerepe, jelentősége, a gazdaságban betöltött súlya milyen, mekkora. Sok minden függ ettől a törvénytől, törvényjavaslattól, hogy hogyan tovább.
Úgy vélem, hogy a polgári kormány felismerte a mikro-, kis- és középvállalkozások alapproblémáját. Ennek a szektornak az alapproblémája a tőkehiány, a tőkeszegénység, a forráshiány. A polgári kormány megpróbált ezen segíteni, alapvetően kétféle módszert látott arra, hogy hogyan lehet e vállalkozások helyzetét javítani. Az egyik: közvetlen forrásbevonással; erre jó példa a már sokat említett Széchenyi-terv, amely azon vállalkozásokat segítette, amelyek fejlesztenek, beruháznak, amelyek munkahelyet teremtenek, azokat, akiknek van elképzelésük, jövőképük, és azért odateszik a saját munkájukat, a saját ötleteiket, javaslataikat.
A másik pedig a tehercsökkenés, a köztehercsökkenés; erre csak két példát mondanék. A társasági adóalapot csökkentheti ma az egyéni és társas vállalkozások esetében 30 millió forint adóalapig, ha a megtermelt eredményét fejlesztésre, beruházásra fordítja. A másik pedig a jelentős járulékcsökkenés. Ne felejtsük el, hogy az elmúlt négy évben 39 százalékról 29 százalékra csökkent a társadalombiztosítási járulék mértéke. Kormányok jönnek, kormányok mennek, de a probléma marad. A probléma ugyanaz: a vállalkozói körnek, a kis-, mikrovállalkozói körnek hogyan teremtünk lehetőséget, forráslehetőséget? A szocialista-szabad demokrata kormány erre kitalálta az egyszerűsített vállalkozási adót. A cél azonos a polgári kormánynál és a szocialista kormánynál is. Az a cél, hogy a mikro- és kisvállalkozásokat hozzuk helyzetbe, hogy őket segítsük, hogy életképesek legyenek, hogy működőképesek legyenek, hogy megerősödjenek.
Hogyan akarja ezt megvalósítani a szocialista kormányzat? Úgy akarja megvalósítani, hogy egymillió vállalkozónak üzent: a jövőben nem kell könyvelnetek, a jövőben nem kell bizonylatot gyűjtenetek, egy csökkentett adót megfizettek, ami kiváltja az áfát, a társasági adót, a cégautóadót, az szja-t, mindent az égvilágon, és ha ezt megteszed, a bevételi nyilvántartásodat vezeted, megfizeted ezt az adót, akkor békén hagyunk, és hidd el, boldogulni fogsz. Ez volt az üzenete a szocialista-szabad demokrata kormánynak, illetve már akkor elkezdődött, amikor még nem is voltak kormányon - nagy ígéret és nagy várakozás.
(15.30)
Nézzük a törvényjavaslat tartalmát! Ki az, aki kimarad ebből a nagy jóból? Kétféle ilyen vállalkozói csoport van, az egyiknek maga a törvény tiltja meg, hogy részt vegyen az egyszerűsített vállalkozási adó rendszerében; a másiknak ugyan nem tiltja meg, annak viszont nem fogja megérni. Kiknek nem éri meg? Azoknak, akiknek magasak a költségeik, akik anyagot használnak, árut használnak, akiknek alkalmazottjuk van, akik főállásban végzik, bért és társadalombiztosítási járulékot fizetnek, akik fejlesztenek, akik beruháznak - csak ezeknek nem fogja megérni. Azért nem, mert nekik soha nem lesz annyi nyereségük, hogy egyáltalán a 15 százalék adót megfizessék. Így nem fogja megérni a mezőgazdasági kistermelőknek, az iparosoknak, az építőipari vállalkozásoknak, a kereskedőknek, a vendéglátóknak és a szálláshely-szolgáltatóknak. Továbbá nem fogják választani a veszteséget termelő vállalkozások, amelyek eddig veszteséget termeltek, mert van elhatárolt veszteségük, és ha most nyereséget képeznek, azt leírják, és így nem fizetnek adót. Őrültek lennének befizetni a 15 százalékot!
Nem fogják választani azok, akik eleve áfa-visszaigénylő pozícióban vannak, például a fuvarozók, akik 12 vagy 0 százalékkal szolgáltatnak, de az üzemanyagukon 25 százalék az áfa, és minden hónapban visszaigénylik azt. Ők sem fogják ezt választani, mert az evával erről le kellene mondaniuk. Nem fogják választani azok, akik szeretnének, mondjuk, egy számítógépet vagy irodabútort vásárolni a vállalkozásukhoz; tehergépjárműről vagy járműről már ne is beszéljünk, hiszen azoknak még magasabb az áfája. Azért nem fogják választani, le kell lemondaniuk az áfa-visszaigénylési lehetőségről, és ők nem fognak erről lemondani. Nem fogják választani továbbá azok, akik áfakörön kívül vannak, akik alanyi adómentesek, az egészen picik, mert nekik 83 százaléknak kellene lenni az adóalapjuknak, hogy megérje ezt választani. Ha valakinek 83 százalék az adóalapja, annak lényegében nincs költsége. És nem fogják választani azok, akik a tárgyi mentes szolgáltatást végzik, mert rájuk ugyanaz vonatkozik, mint az alanyi mentességre.
S most jöhet az a kérdés, hogy kinek éri meg az evát választani. Mert - mint mondtam - aki termel, dolgozik, költséggel tudja előállítani az értékét, annak bizony nem éri meg. Azoknak fogja megérni, akiknek nincs költségük; nincs tb, nincs anyag, nincs bér, nincs beruházás, nincs fejlesztés - csak a vállalkozás van valahogy. Kik ezek? Azok, akik nem a vállalkozásukból élnek. Azoknak éri meg, akiknek van egy főállása, munkaviszonya, és persze mellette van egy vállalkozása is; lehet ez egyéni vállalkozás, bt., kft., mindegy. Sok ilyen ember van Magyarországon, szinte nincs olyan család, ahol nincs ilyen. Aztán azoknak is meg fogja érni, akik egy másik vállalkozásban könyvelik el a felmerült költségeiket; oda jelentik be az alkalmazottat, ott fizetik a tb-t, ott igénylik vissza az áfát - mert erről nemigen fog lemondani egy vállalkozó sem -; ha pedig nincs ilyen vállalkozása, akkor megkéri a barátját, a szomszédját vagy valaki mást, hogy könyveld már el ezt a számlát, mert én evás vagyok, nekem nincs rá szükségem. Ezeknek fogja megérni.
Kik ezek a vállalkozások? Azok, akik szolgáltatnak, tanácsot adnak, akik alapvetően szellemi tevékenységet végeznek. Mennyi ilyen vállalkozó van az országban? Nagyon sok. Kívánom, hogy ők éljenek ezzel a lehetőséggel tisztességesen, törvényszerűen. Ha egyszer egy kormány ilyen lehetőséget teremt számukra, akkor éljenek vele, hiszen az ő munkájukra ugyanúgy szükség van, mint az iparos, a kereskedő vagy a vendéglátó tevékenységére és munkájára.
Gondolkodhatunk tovább, hogy kik fognak jól járni ezzel a lehetőséggel, és milyen folyamatot fog kiváltani az egyszerűsített vállalkozási adó bevezetése az országban. Úgy gondolom, nagyon komoly agymunka, gondolkodás, számítgatás fog elindulni, ha az Országgyűlés elfogadja ezt a törvényjavaslatot, és ismerve a magyar ember leleményességét, bizony mindenki rá fog jönni, hogy hogyan, milyen formában éri meg neki az evát választani.
Milyen negatív folyamatok várhatók az evával? Az első és legfontosabb: törvényi feltételei teremtődnek meg annak, hogy valaki számlát adjon anélkül, hogy mögötte bármilyen elvégzett munka vagy szolgáltatás lenne, s mindezt 15 millió forint értékben. Tudjuk, hogy jó üzlet a számlaadás, bár hozzá kell tenni - hála istennek -, hogy veszélyes is. De attól kezdve, hogy az eva hatályos törvénnyé válik, nem lesz veszélyes a számlaadás, törvényi feltételei jönnek létre annak, hogy az egyik vállalkozás számlát adjon a másik vállalkozásnak. Így jön létre valószínűleg a szocialista beszállítói program: a kicsik fogják szállítani a számlákat a nagyobbaknak, amelyeknek 15 millió forint fölött van az árbevételük.
Arra, hogy mennyire éri ez meg, készítettem egy számítást; hadd mutassam be önöknek, mindenkinek szívesen odaadom. Ennek az egyik oldalán az van levezetve, hogy az evás vállalkozó 15 millió forint után fizet 2 millió 250 ezer forint adót, a 15 százalékot; aki kapja ugyanezt a számlát, az visszaigényel 3 millió forint áfát, megspórol 2 millió 160 ezer forint társasági adót, ez összesen 5 millió 160 ezer forint; a másik kiadása 2 millió 250 ezer forint - a kettő közötti különbség: 2 millió 910 ezer forint. No, ennyi jön ki az állam zsebéből. Tegyük fel, hogy jó üzletemberek lévén a 2 millió 910 ezer forinton meg tudnak osztozni. És innentől kezdve, ha hiszik, ha nem, egy számlát kiad 15 millió forintról, amin 2 millió 910 ezer forintot nyer a két vállalkozó, az, aki kiadta, és az, aki befogadta. És persze ez mindkettőjüknek jó üzlet. Úgyhogy vigyázat! Reméljük, hogy nem fog elindulni ez a folyamat, de félek attól - ismerve a vállalkozások, a magyar emberek leleményességét -, komolyan számítani kell arra, hogy komoly számlázási lehetőséget fog nyújtani a parlament - illetve azok, akik ezt majd támogatni fogják - azoknak az embereknek, akik erre hajlamosak. S valljuk be őszintén, nagyon sok ilyen vállalkozásról lehet szó.
Milyen folyamatot indít még ez el? El fogja indítani azt a folyamatot, hogy a jelenlegi fantomcégek, az alvó cégek feléledjenek. A mostani statisztikák szerint 75 ezer cégnek semmilyen adó- és statisztikai kapcsolata nincs. Amelyeknek van, azokról nincs kimutatás, mert amelyiknek már 1 forint árbevétele van, azt a statisztikák működő vállalkozásként tartják nyilván. A 827 ezer vállalkozásból véleményem szerint több mint 100 ezer ilyen van. Fel fognak éledni azok, akik eddig semmit nem csináltak, csak azt mondták, hogy ez a vállalkozás egyszer majd jó lesz valamire. Nos, eljött az idő, jó lesz valamire. Jó lesz arra, hogy "Evás vagy? Evás vagyok. Hát, öregem, akkor adj már nekem egy egymilliós számlát! Semmi akadálya!" S akkor jön a 2 millió 910 ezer forint, fele-fele alapon. Ugyanis kiadhatja a számlát az evás, mert az evásnak az égvilágon semmi mást nem kell csinálnia, mint hogy december 1-20. között be kell jelentkeznie, és a kiadott számláit gyűjtenie kell. Ne tessék mondani, hogy ez a törvény dolga! Pontosan azok teremtik meg ezt a lehetőséget az evásoknak, akik ezt a törvényt támogatni fogják. Tehát sajnos el fog indulni az össznépi számlázás, és azt kell mondanom, hogy a törvényjavaslat a jelenlegi formájában minden feltételét megteremti ennek.
S hogy miért vagyok ilyen pesszimista? Azt javaslom azoknak a képviselőknek, akik 1994 őszén itt ültek a parlamentben - Burány úrnak, Göndör úrnak és a többieknek -, hogy emlékezzenek rá, akkor elfogadtak egy olyan személyi jövedelemadó törvényt, amely kinyitotta az átalányadózás lehetőségét. S emlékezzünk csak vissza, mi történt 1995 márciusában! Gaál Gyula SZDSZ-es képviselő három hónappal a hatálybalépés után benyújtott egy törvényjavaslatot a parlamentnek, hogy visszavonják az átalányadót; itt van nálam a jegyzőkönyv, ha gondolják, idézek belőle. Kérem szépen, egy elfogadott személyi jövedelemadó törvényt a szocialista kormányzat három hónapon belül visszavont, pontosan azon érvek alapján, amiket most itt elmondtam.
Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelmeztetem önöket, ez a dolog egyszer már megtörtént, mégpedig ugyanígy a választások után, s ugyanígy a szocialista kormánnyal. Akkor a beterjesztő Békesi László pénzügyminiszter volt, és Bokros Lajos vonta vissza a törvényt, mert rájöttek, hogy káros folyamatokat indított el mind a költségvetésben, mind az egész magyar gazdaságban. Én nem kívánom azt, hogy ez a törvényjavaslat úgy járjon, hogy benyújtja László Csaba miniszter, és majd Bokrosnak a dublőre a következő év tavaszán visszavonja. Ezt nem kívánom önöknek, ezért fontolják meg azokat a várható negatív folyamatokat a törvényjavaslattal kapcsolatban, amiket az imént elmondtam.
(15.40)
Végezetül pedig hadd mondjam el azt, hogy ilyen formájában nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, még akkor sem, hogy ha a kitűzött célokkal egyetértünk. Ez a törvényjavaslat a kitűzött célokat sajnos nem tudja megvalósítani. Javaslom önöknek, hogy térjenek vissza a mikro, kis- és középvállalkozások támogatási gyakorlatához, ahhoz, amit a polgári kormány már jól beváltan megtett az elmúlt négy évben, mert ezt igazán érzik a vállalkozások. Mondok ebből négyet:
Először is munkát kell adni a magyar vállalkozóknak. Itt van például az autópálya, ami egy nagy lehetőség. Aztán tovább kell csökkenteni a járulékot, ami 39 százalékról 29 százalékra csökkent, bővíteni kell az adókedvezményt, de az adókedvezményt, azoknak a kedvezményét, akik ténylegesen adóalapot tudnak előállítani, mert ők nyereségesen termelnek, és ők ezt a pénzt vissza akarják forgatni. Bővíteni kell ezeknek a körét, és bővíteni kell ezt a lehetőséget.
Még egy dolog, ajánlom a figyelmükbe: indítsák újra a Széchenyi-tervet. Tudom, hogy ezen a néven már biztosan nem indulhat majd újra, találják már ki a nevét, és találják meg hozzá a forrásokat. Nagyon várják ezt a magyar vállalkozók, higgyék el, jobban várják, mint az evát. Az eva a magyar vállalkozások gondolkodását csak meg fogja zavarni, és azt a célt, amit közösen szeretnénk elérni, nem fogja tudni teljesíteni.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
