KISFALVINÉ ORTUTAY MÁRIA
KISFALVINÉ ORTUTAY MÁRIA
KISFALVINÉ ORTUTAY MÁRIA, a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a lehetőséget a szóbeli kiegészítésre és a felszólalásra. A beszámoló bőséges anyagából szeretnénk rávilágítani azokra a kihívásokra, amelyekkel a kuratóriumnak a legutóbbi időszakban szembe kellett néznie, majd intézkedéseinkre, a kihívások kezelésére kívánok kitérni, főként azokra, amelyek ma is erőteljesen foglalkoztatnak bennünket.
A változásmenedzselés folytán milyen cél vezérelte az elnökséget? A Duna Televíziót fejlődési pályára irányítani, működését biztonságosabbá, jobbá tenni, dinamikusabb, a mai korszellemnek jobban megfelelő, több élő műsort, és a határon túli küldetés mellett a belföldi témák bővítését is a képernyőn szerettük volna látni. Elsősorban a hírműsorok modernizálására és a kárpát-medencei, anyaországi témák integrálására hívtuk fel a figyelmet. Stratégiánk progresszív volt; új feladataink elindításában eredményeinkkel bizonyítható, és számos díj is igazolja. Viszont a gazdasági problémák egyre nyomasztóbbá váltak, belső energiaforrásunkat kimerítettük, külső segítség pedig nem jött.
E probléma kezelésére szeretnék néhány gondolatot felvetni. A Duna Televízió lassan tízéves működését mindvégig az alulfinanszírozottság és a forgóalap hiányának megoldatlansága jellemezte. E partvonalra söpört gondnak egyre nyomasztóbb a súlya és a következménye. Az évenkénti parlamenti beszámolókból is láthatta a tisztelt Országgyűlés, hogy a Duna Televíziónak mindig voltak anyagi nehézségei, de ennek ellenére mindig igyekezett felelősen gazdálkodni a rábízott javakkal. Köztartozása sohasem volt, működésének tíz éve alatt köztartozás-elengedést nem kérelmezett, működése soha, egyetlen pillanatra sem került veszélybe gazdasági okok miatt.
Melyek azok az akadályok, amelyek az elmúlt időszakot leginkább kitöltik és ismétlődően jelentkeznek? Két dolgot vizsgáltunk, a vezetés hatékonyságát és a tendenciákat. Engedjék meg, hogy ezt egy kicsit részletesebben is kifejtsem. A problémákról szeretnék szólni.
A finanszírozás kérdése és a változatlan médiatörvény; az európai országok gyakorlatában a médiafinanszírozásban a legnagyobb tételt az előfizetési díjak teszik ki. Nálunk ez megváltozott, változtatásának okai - az elmúlt hónapok tapasztalatai is bizonyítják - ismertek, és ma is nagyon sokat beszéltünk erről. A közmédiumok garantált, hosszú távra szóló finanszírozása és fejlesztési lehetősége, nemcsak működőképességének biztosítása, elkerülhetetlen kérdés. Ezt jól átgondoltan érdemes előkészíteni, sikeres európai példákra építve, természetesen a magyar jellegzetességeket is figyelembe véve.
Az egész médiavilág átalakulási folyamatban van. A mi médiatörvényünk nem számol a fejlődéssel, a változással, a lehetőségek bővülésével, a végrehajtási gyakorlat problémáival, és nem teszi ezeket kezelhetővé, pedig nemcsak az elnökségi, hanem a társadalmi kurátortársaim is folyamatosan arra kérnek, hogy sürgessük az olyan előírások beépítését a médiatörvénybe, amelyek lehetővé tennék a problémák kezelését.
A második legnagyobb probléma a műszaki-technikai igény, többletigény. A digitális, korszerű technika a továbbiakban nélkülözhetetlen lesz. A Duna Televízió nem követheti a versenyképes televíziózás évről évre emelkedő műszaki-technikai igényét. Az átjátszóállomások, a digitális technika bevezetése, alkalmazása a korszerű televíziózásban ma már elengedhetetlen. Ezek többnyire hiányoznak a Duna Televízió készletéből, pedig az átjátszóállomások, a mozgókép-továbbítók megjelenésével kapcsolódhatna be igazán a határon túli magyarság a nemzet vérkeringésébe.
Utófinanszírozási rendszer, forgótőke hiánya; az rt. alakulása időszakában adósságát illetően tiszta lappal indult, de a hosszú évek óta tartó alulfinanszírozottsága és a forgótőke hiányának problémája halmozza a bajokat. A napi húszórás műsorszolgáltatás biztos költségeivel szemben a bevételi oldal bizonytalan.
Állásfoglalások, megtett intézkedések, a vezetés hatékonyságának vizsgálata; felismerve a veszteségspirálban rejlő veszélyeket, az egyensúlyi pozíció helyreállítására törekedtünk. Gazdasági téren elvártuk a gazdasági tisztánlátást, az áttekinthetőséget, az összefüggések feltárását, sürgettük a vállalati integrált információs rendszer működtetését és hasznosítását a döntések előkészítésénél. A változásmenedzselésre legalkalmasabb gazdasági szakember kiválasztását sürgettük, aki felkészült a naponta jelentkező problémák hatékony reagálására, aki természetesen a médiaszakmában jártas, és pontosan ki tudja számítani döntéseinek várható következményeit.
Intézkedési tervek születtek az azonnali feladatok végrehajtására. A Duna Televízió 15 százalékkal csökkentette a műsorgyártásra fordítható összeget. Ez kényszerintézkedés volt. Felvállaltuk a népszerűtlen intézkedéseket, az egyes fontos műsorok időszakos szüneteltetését is. A nézők mind a mai napig panaszaikkal ostromolnak, hiányolják az elmaradó, illetve a ritkuló kedvenc és az oktatáshoz használt műsoraikat. Érzékenyen érintett bennünket az a kényszerintézkedés is, amikor a műsorpolitikai elképzeléseket a számoknak kényszerültünk alávetni.
A vezetés hatékonyságát más szemszögből is vizsgáltuk: mennyire képes uralni az elnök a szakmai, emberi és társadalmi kihívásokat, mennyire szélesíti az UNESCO-díjas Duna Televízió kapcsolatrendszerét az anyaország és a határon túli magyar kulturális politika és tudomány elitjével. Arról is tájékozódtunk, hogy rendelkezésére állnak-e a hagyományt és az újítást jól ötvöző, a közszolgálatiság iránt elkötelezett, jó szakemberek.
(15.40)
Meg tudja-e őket fizetni? Ez különösen az MTV-hez való elvándorlási hullám idején történt. Ennek a kérdéscsoportnak azért is adtunk ellenőrzéseink során nagy hangsúlyt, mert tudjuk azt, hogy a Duna Televízió biztonságos, minőségi működése nemcsak a támogatási bevételek nagyságától függ, hanem a jó, hatékony vezetőktől és a magasan kvalifikált munkaerőtől.
Áttekintve mindezt, elmondhatom, hogy a Duna Televízió belső energiaforrásai kimerültek. Külső erőforrások után kellett néznünk, mert a rendszerben több tartalék nem volt. Az Országgyűlés segítsége nélkül a tervezett progresszív stratégiát a tízéves Duna Televíziónak regresszívre kell változtatnia. Ez szomorú esemény lenne a Duna Televízió történetében. Beadványok, kérelmek, előterjesztések születtek folyamatosan, 2000 májusától kezdődően. A Duna Televízió helyzetéért való aggodalom szülte valamennyit. Szomorúan kell elmondanom, hogy a külső források megszerzésére irányuló közös erőfeszítéseink ez idáig nem voltak eredményesek. A finanszírozási gondok már a közszolgálati feladataink teljesítését is veszélyeztetik.
Ez már nem tartozik a beszámolási időszakhoz, de szeretném elmondani, mert szorosan az elmúlt események fejleményéhez tartozik, hogy az rt. 2002 első félévi gazdálkodását jellemző mutatók világosan jelzik, a vezetés ez évi intézkedései és a gazdálkodási fegyelem szigorítása eredményeként a Duna Televízió Rt. négy éve tartó veszteséges gazdálkodását sikerült megállítani, és a 2002 első félévében az éves üzleti tervben jóváhagyott egyensúlyi pozíciót szilárdan tartani. Ezt nagy áldozatok árán tettük.
A Hungária Televízió Közalapítvány felelőssége túlmegy a gazdasági feltételeken. Kiterjed az rt. elnökének megválasztására, a közszolgálat műsorszolgáltatására és a Duna Televízió függetlenségének védelmére is.
Néhány gondolatot engedjenek meg feladatainkról, erényeinkről, hibáinkról. A Duna Televízió nem csupán nemzeti közszolgálati televízió, hanem európai küldetésű, stratégiai céljai között szerepel az amerikai sugárzás is. Merre tovább, hogyan tovább, Duna Televízió? Ismernünk kell társadalmi környezetünket, a Kárpát-medencét, azokat az embereket, akiknek a műsort sugározzuk, hogy diagnosztizáljunk, majd stratégiánkat meghatározzuk.
Azt már az elején elmondom, hogy a Duna Televízió értékközvetítő, értékőrző és értékalkotó televízió. Az elmúlt években a szakértő elemzők a kulturális értékőrző misszió fontosságát hangsúlyozták, s valóban, mint az UNESCO-díj is bizonyítja, a világ legjobb kulturális televíziója a Duna Televízió, ebben mutatott különleges teljesítményt; lásd Tálentum, Összkép, A szellem órája, Lyukasóra, Családi album, Távoktatási műhelyek s a többi. A továbbiakban is szeretnénk, ha ez a funkciója érvényben maradna, de most már nemcsak a kulturális, hanem a tájékoztató hírműsorok és az oktatás közvetítési kultúrája és korszerű műsorfelfogása is irányadó lehetne. Ez azért lényeges, mert a Duna Televíziónak fontos nemzetstratégiai szerepe van. Mit értek ez alatt? Elsősorban az anyaország és a Kárpát-medence közéleti, társadalmi aktualitásának feldolgozását, nemcsak felszínében, hanem mélységében, a Kárpát-medencei események összefüggésében; lásd a Heti hírmondó, Indul a nap, Kalendárium, Határok fölött, Égtájak, a Miért? vitaműsor.
Tudva azt, hogy most már nemcsak a magyar anyanyelvűek néznek bennünket, sürgetni, javasolni szeretnénk a több nyelvű képaláírást is.
A bennünket körbe vevő világ, a nézőink igénye és maga a médiavilág is az elmúlt években sokat változott. A változásokhoz alkalmazkodva a Duna Televíziónak is fel kellett hagyni a napi bel- és külpolitikai aktualitások túlzottan óvatos és erősen konzervatív műsorfelfogásával. Az előző években a műsorkészítők egyfajta békességet és harmóniát sugárzó világ bemutatására törekedtek. Ez a műsorkészítők jó szándéka ellenére is illuzórikus, téves képzeteket kelthet a nézőben. Ez az egyensúlytalanság helyreállt. A tényszerűség és a tárgyilagosság, valamint a vélemények sokszínűségének követelménye, illetve a téves információk cáfolata megfelel a közszolgálatiság fogalmának.
Hosszú idő óta sikeresek a múlt és a közelmúlt témáját feldolgozó, a Duna Televízió képernyőjén megjelenő riport- és dokumentumfilmek. Ezt fesztivál- és szemlefilmek sokasága is bizonyítja. Nem hiába mondják, hogy a múlt a folyamatos jelen. De elválasztó vonalra is szükség van. Ez a vonal csakis a feldolgozott múlt mögött vonható meg; lásd például Sára Sándor Gulag-sorozatát, Erdélyi Péter filmjeit, Mezítláb Szibériában, Kazahsztáni magyarok, rendhagyó történelmi órák, történelmi arcképcsarnokok, Romzsa görög katolikus püspök haláláról, és még sorolhatnám ezeket a kiváló alkotásokat.
A játékfilmalkotóink is ezt az utat járják. Szintén hadd említsek egypár példát: A vád, Toborzó, Passport, ezek mind a Duna Televízió közreműködésével is készültek. A mester keze érezhető volt ezeken az alkotásokon, és ez hozott igazi eredményt és katartikus élményt nemzetközi szinten is. A legtöbbjük feloldani szerette volna a közelmúlt konfliktusait, sérelmeit, sebeit. A nézők pedig felismerve a képernyőn saját sorsukat, jutalmaztak, hol szóval, hol írásos véleménnyel, hol nézettségi mutatóval, hol pedig ismétlési kérésekkel.
Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a segítőimről, a társadalmi kurátortársaimról. 8 határon túli és 15 anyaországi kurátorunk van, elnökségi társaimmal együtt úgy érzem, kiérdemeltük bizalmukat és megbecsülésüket, támogatásukat mindvégig érezzük. Irányító munkánkban a nehéz döntések esetében is a konfliktusok feloldását és megoldását keresik. Az egymásra támadó elvet elutasítják. A mögöttük álló szervezeteket, a nekik bizalmat szavazó közösségeket megfelelően képviselik. Az idő rövidsége miatt nem sorolom fel valamennyit, de elmondhatom, hogy sokat tesznek azért, hogy sorsuk, életük, problémájuk, a gazdasági fellendülésüket is segítő modellek a Duna Televízió képernyőjén lehessenek.
Aránytalanságok megszüntetése; a Duna Televízióban még mindig erőteljes az Erdély-centrikusság. Ez nem lenne baj, ha nem korlátozna a műsoridő. Aránytalanságot tapasztalunk az egyébként nagyon színvonalas egyházi, vallási műsoroknál is, de ez most már megszűnőben van. Az egyensúly kezd helyreállni, de a Felvidék, Kárpátalja, Délvidék még mindig alulreprezentált. Pedig bőven van rá ok, hogy ez ne így legyen. Engedjenek meg egy példát. A múlt héten az elnökség Felvidéken járt, hogy hivatalos tárgyalásai mellett, átérezve az ott élő emberek sorsát és megtapasztalva az őszinte emberi kapcsolatokat, a felénk kisugárzó szeretetet, gazdagodjunk. Az egyik vendéglátó előadónk, a helyi tévé vezetője elcsukló hangon kérte, folytassuk az ismeretterjesztést, mert őket még mindig egyesek Magyarországon szlováknak titulálják. Tudatlanság, tapintatlanság szemrebbenés nélkül leszlovákozni magyar felvidékieket, lerománozni székelyeket, leoroszozni, leukránozni kárpátaljai magyarokat.
Néhány kortársam megnézhetné a Duna Televízió által készített díjazott filmeket, riportokat, vagy olvassák el Nagy Zoltán Mihály "A sátán fattya" című könyvét. A határon túli magyarság sorsát, döbbenetes sorsát megismerve talán nem ukránoznának, ruszkiznának, szlovákoznának oly természetességgel, mint most. Megtanítani tisztelni mindenkit, akik megtarthatták kultúrájukat, nemzetüket, vallásukat, ez is a célunk. Az előző évtizedekben alig esett szó arról, hogy a határon túl is élnek magyarok, mert sokfelé szaggatták ezt az országot. De azt sem nagyon tudták, hogy az anyaországon belül is kultúrájukban sokszínű nemzetiség él, akik itt születtek, és vannak olyanok is, akiket elzavartak otthonukból.
(15.50)
E témával kapcsolatosan ajánlom a Felvidéken az udvardi kitelepítettek emlékművét is az érdeklődők figyelmébe. Végre meg kellene tanulnunk tisztelni mindenkit, akik rettenetes áldozatok árán, de megőrizték nemzetiségüket, vallásukat. Ha nem ezt tesszük, akkor ez nekik olyan, mint az arculcsapás.
Tapasztalatból tudom, hogy a határon túl élő magyar családoknál az egymás és a másik gondolatának, mentalitásának, szabadságának, véleményének tisztelete parancs volt. A szolidaritási lánc titokban működött, mert a közösségi együttléteket büntették. De ha ezt nem csináljuk, és az összetartozást, valamint az egymásért érzett felelősséget nem gyakoroljuk a mindennapi életben, akkor elpusztulunk. Ez mindennapi lecke volt, egyedüli túlélési stratégiánk.
Nem szeretném bizonyítva látni, hogy a csoportok, a nemzedékek közötti szolidaritás felmondása egy új világideológia része. Ha jól emlékszem, Ferge Zsuzsa mondta, hogy Magyarországon ez azért tudott ilyen gyorsan elfogadottá válni, mert voltak hagyományai a Kádár-rendszerben.
A Duna Televízió kulturális, történelmi értékeivel, szellemiségével fogja össze a nemzetet. Különleges helyzetben vagyunk, óriási felelősséggel, hisz nincs közös állam, de van közös kultúra. Kérem, segítsenek abban, hogy ez a nemzeti, európai, sőt világ értékű kultúra megmaradjon, mert ez az, ami összefog és segít megérteni a másikat. Köszönöm a figyelmet, és kérem a támogatásukat. (Taps.)
