KÓSA FERENC
KÓSA FERENC
KÓSA FERENC, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Néhány órával ezelőtt a Magyar Televízióval kapcsolatos napirend alkalmával rendelkezésemre álló 15 perc alatt részletesen idéztem a médiatörvény legfontosabb passzusait, és igyekeztem bizonyítani, ami nem volt nehéz, hogy a törvény alapvető, leglényegesebb szerkezeti, erkölcsi és politikai előírásai milyen mértékben és milyen módon sérültek meg az elmúlt 2,5-3 év alatt a közszolgálati televízióban, akkor az MTV-ről beszéltem; de mivel hasonló a helyzet a Duna Televíziónál, én is úgy gondolom, megkímélem a tisztelt Házat és a vendégeinket is attól, hogy ezt az eredetileg egy hosszban elmondandó beszédemet most visszamenőleg megismételjem.
Úgyhogy csak utalni szeretnék arra, hogy az MTV-vel kapcsolatos eszmefuttatásom, amely nemcsak a személyes véleményem, hanem a Szocialista Párt képviselőcsoportjának a véleménye is, azt feltételezte, azzal végződött, hogy ha lett volna a csonka kuratórium helyett a törvény által előírt teljes kuratóriumi elnökség, akkor másképp alakulhattak volna a dolgok. És másképp alakulhattak volna akkor is, ha lett volna a törvény által előírt ellenőrző testület, amelyik odafigyelhetett volna az ilyen-olyan-amolyan esetleges torzulásokra.
Itt fejeztem be az előbb a mondandómat, innen szeretném folytatni, még abban a hangnemben, amelyet a kvázi vezérszónoklatnak nevezett műfajban elkezdtem.
Kedves Képviselőtársaim! Távol álljon tőlem, hogy mindazt, ami a Magyar Televízióban történt, túláltalánosítsam, és átvetítsem más intézményekre is. Legjobb tudomásom szerint sem a Magyar Rádióban, sem a Duna Televízióban nem röpködtek ilyen könnyedén a milliárdok és a tízmilliárdok, hiszen például a Duna Televízió már-már méltatlanul szerény anyagi körülmények között igyekszik ellátni a közszolgálati feladatait.
Ám azt kötelességem megállapítani, hogy a Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriuma éppoly csonkán, tehát éppúgy törvényellenesen és ellenőrizetlenül működött, mint a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriuma. Ilyenformán a törvényes ellenőrző vizsgálatok elvégzése a Duna Televízió esetében is szükségessé vált. Ezzel kapcsolatban a bizottsági ülésen is elmondtam: nem vádolunk senkit, nem arról van szó, hogy valamiféle szabálytalanságokra akarunk fényt deríteni, hanem arról van szó, és ezt is pontosítottam, most megismétlem, hogy mivel nem működött ellenőrző testület, ezért egy elfogulatlan, a törvény által arra hitelesített és felhatalmazott, szakmailag is felvértezett testület tárja az Országgyűlés elé, hogy a Duna Televízió tisztességes és minőségi működéséhez mennyi közpénzre van szükség. Ezt szeretnénk tudni, ezért kell ez az intézkedéssor, ezért van benne az ajánlásunkban.
Ezzel kapcsolatosan egyébként az ellenőrző testület és a közalapítvány csonkaságának a működésével kapcsolatban a beszámolóban az alábbiakat olvashattuk, idézem: "A beszámoló időszakban a kuratórium csonka elnökséggel működött. Azt viszont megállapíthatjuk, hogy a részvénytársaság tevékenységében vállalt és a törvény által meghatározott feladatainak teljesítésében semmi zavart nem okozott a jelzett körülmény."
Őszintén szólva ezen az utolsó mondaton éppúgy megakadt a szemem, mint az imént az MTV-vel kapcsolatosan említett 2 milliárd forintos túlfizetésen. Többször elolvastam ezt a mondatot is: semmi kétség, a beszámoló szerzői azt állítják, hogy a jelzett körülmény semmi zavart nem okozott. Eltűnődtem: vajon a szerzők miért írták le ezt a számomra oly nehezen érthető, meg nem gondolt gondolatot? Talán nem olvasták a törvényt? Vagy elolvasták ugyan, de úgy vélik, hogy valaminek a fele azonos az egészével? Azt gondolják, négy egyenlő nyolccal? Azaz ha a kuratórium elnökségében csupán kormánypárti delegáltak ülnek, az éppen olyan, mintha ott lennének az ellenzéki delegáltak is? Vajon ugyanezt gondolnák akkor is, ha a jelenlegi kormányzó többség valamiféle ócska trükkel vagy politikai fondorlattal létrehozná a csupa kormánypárti delegáltakból álló ellen-csonkakuratóriumot? Vajon ez sem zavarná őket?
A kulturális bizottság ülésén is elmondtam, itt is elmondom, az a körülmény, hogy a csonka kuratórium kormánypárti tagjait zavarta-e az ellenzék képviselőjének a hiánya, kinek-kinek a magánügye; van, akit zavar, van, akit nem zavar - lelkük rajta. Valakinek akár még kényelmesebbnek is tűnhet az ilyen jellegű kurátori tevékenység, hiszen nem kell egyeztetni, nem kell vitatkozni, nem kell közös állásfoglalásokkal bíbelődni, és nem kell kölcsönösen elfogadható elnökjelölteket sem keresgélni, mert valljuk be, az ilyesmi sok-sok vesződséggel jár. A demokrácia, és különösen a konszenzuális demokrácia igencsak időigényes foglalatosság.
A médiatörvény pedig kifejezetten ez utóbbit írja elő, vagyis a mindenkori kormányzó oldal, a mindenkori ellenzéki oldal és a társadalmi szervezetek képviselőinek az együttműködését. Mindezek ellenére, töredelmesen elismerem, engem bizony fölöttébb zavarna a csonka kuratóriumi kényelem, zavarna, mert törvénytelennek, antidemokratikusnak és erkölcsileg is elfogadhatatlannak érezném a helyzetet. Zavarna, mert van némi fogalmam a kizárólagos hatalomgyakorlás, valamint a kiegyensúlyozott többpárti demokrácia közötti különbségről. És zavarna azért is, mert mióta az eszemet tudom, az európai típusú, tehát a morális megfontolások által vezérelt demokrácia mellett köteleztem el magam.
Szeretném remélni, sőt őszintén szólva hinni is szeretném, hogy képviselőtársaim túlnyomó többsége ezekről a kérdésekről hozzám hasonlóan vélekedik még akkor is, ha mostanság netán az ellenzéki padsorokban foglal helyet.
(16.10)
Amit viszont teljes biztonsággal állíthatok, mi, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselői, függetlenül attól, hogy szocialista demokratáknak, szociáldemokratáknak vagy akár szociálliberálisoknak mondjuk magunkat, valamennyien az emberek közötti egyenlőség elvét valljuk. Ebből eredően elítéljük az emberek közötti alávetettség és fölérendeltség minden formáját. Az európai demokráciát egyenjogú és egyenrangú szabad emberek társadalmának tartjuk, amelyhez méltatlan volna akár a faji, akár a felekezeti, akár a világnézeti megkülönböztetés bármely formája, és amelyben nem lehet helye semmiféle hatalmi kisajátításnak vagy oktalan kirekesztésnek.
Az elmondottak alapján a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja a kuratóriumok beszámolóját nem fogadhatja el. Tudatában vagyunk annak, hogy ez a döntésünk egyszerre jogi, erkölcsi és politikai jellegű. Ebben a döntésünkben az a határozott állásfoglalásunk nyilatkozik meg, hogy mi nem akarunk kirekeszteni senkit hazánk törvényes és demokratikus közéletéből, ám azt sem engedjük, hogy bennünket bárki kirekesszen. Meggyőződésünk szerint minket a választópolgárok többsége nem hadüzenetre, hanem béketeremtésre hatalmazott föl. Békét pedig csak akkor lehet teremteni, ha a politikai ellenfeleink végre-valahára tudomásul veszik, hogy mi ugyanolyan emberek, ugyanolyan magyarok és ugyanolyan demokraták vagyunk, mint ők vagy bárki más a hazában.
Ennyit akartam mondani a szocialista képviselőcsoport nevében. Ha az órára pillantok, úgy látom, még van néhány percem, ezért most már egy másik műfajban, mondjuk, a rögtönzött hozzászólás műfajában is szólnék néhány szót az elhangzottakhoz.
Mindjárt azzal kezdeném, hogy miközben olvastam fel a saját mondandóm egyik mondatát, hogy talán a jelenlegi ellenzéki oldalon is lesznek olyanok, akik egyetértenek velem, nem akarok senkit sem zavarba hozni, talán ez nem mindenkire vonatkozik, de mondjuk, ahogyan itt az elmúlt évek során megismertem embereket, el tudom képzelni, hogy a jelenlegi ellenzékből például - bocsánatot kérek az elnöklő asszonytól - Dávid Ibolya vagy Lezsák Sándor érti azt, amit én mondani akarok. De nem tudom ugyanezt föltételezni Szalai Annamáriáról. (Dr. Kosztolányi Dénes: Rólam sem! Én sem értem!) Köszönöm szépen, akkor jó. Lám sok van, akkor jó. (Dr. Kosztolányi Dénes: Menjél haza, ott sértegesd az ellenzéket!) Én tudomásom szerint senkit nem sértegettem; azt föltételeztem, hogy vannak az ellenzék között olyan emberek, honfitársaim, akik értik azt, amit én mondok. Ha ez sértés, akkor elnézést kérek.
Volna egy másik megjegyzésem is. Balogh László képviselőtársam az imént védelmébe vette a Duna Televíziót, mondván, hogy a Duna Televízió megszüntetéséhez semmiképpen nem kíván hozzájárulni sem ő, sem az MDF. Még akkor ott ültem, én nem szoktam ilyen kétperces vitákban részt venni, de följegyeztem magamnak, hogy gondolkodjon el a képviselőtársam, hogy a csonka kuratórium által jelölt Magyar Televízió elnöke volt az az elmúlt időszakban, aki 17 millió forintért megrendelt egy romániai kft.-től egy tanulmányt, amely a Duna TV megszüntetését, illetve beolvasztását volt hivatott kidolgozni. Mi akkor ez ellen tiltakoztunk. Ezek után tőlünk félteni a Duna Televíziót, kicsit furcsa. Akkor, ha nem lett volna csonka kuratórium, ezt a 17 millió forintot a Magyar Televízió elnöke nem fordíthatta volna ilyen enyhén szólva törvénytelen és nemtelen célra.
A következő megjegyzésem. Elhangzott itt Ortutay Mária hozzászólásában, hogy a Duna Televízió a világ legjobb kulturális televíziója. Ez egy kicsit túlzás. Valóban, egy évben - hála istennek és hála a Duna Televízió munkatársainak - megkapta, azt hiszem, az Európa legjobb kulturális televíziója címet. Ez nagyon megtisztelő, büszkék vagyunk rá valamennyien, és örülünk ennek. Véletlenül, a sors különös akarata folytán azonban a Duna Televízió egy olyan időszakban kapta meg ezt a díjat, és mindazok után, amikor a Duna Televízió egy Sára Sándor nevű filmrendező kollégám elnöklése alatt működött, és olyan időszakban, amikor neki a legtöbbet szakmailag és a televízió minőségi munkájában Lugossy László, szintén filmrendező kollégám segített. Na már most, az elmúlt két és fél esztendő során egyszer csak kialakult egy csonka kuratórium, és érdekes módon Sára Sándort és Lugossy Lászlót a csonka kuratórium javaslatára leváltották. Én beszéltem velük, röviden azt mondták, hogy "úgy rúgtak ki engem, Ferenc, hogy a lábunk se érte a földet".
Most azt hallom, hogy büszke a Duna Televízió az ő munkájukra. Nagyon örvendek és örülök, hogyha büszke az ő munkájukra, de megint azt mondom, ha nem lett volna csonka a kuratóriumi elnökség, akkor talán más elbírálás alá esett volna Sára Sándor vagy Lugossy László munkája. Nem azért, merthogy baloldaliak lennének, hanem azért, mert tisztességes szakemberek. Senki nem akarja elvitatni a Duna TV érdemeit, csak azt akarom mondani, hogy reálisan kell gondolkodnunk, és közös felelősségünk, hogy a Duna TV megmaradjon.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
