DR. MIKES ÉVA
DR. MIKES ÉVA
DR. MIKES ÉVA a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat tekintetében először is szeretném azt leszögezni, hogy minden kormányzati ciklusban minden új kormánynak nemcsak lehetősége, hanem joga is, hogy a saját miniszteriális struktúráját meghatározza, illetve ezzel kapcsolatban a feladat- és hatásköröket úgy alkossa meg, úgy alkossa újra, ahogy az az általa választott struktúrához illik. Ezzel kapcsolatban, miután a Házban már megszületett a minisztériumok felsorolásáról szóló új törvény május folyamán, ennek valóban folyománya, következménye, és a kormány általi kötelezettség lerovása az előttünk fekvő törvényjavaslat.
Mivel ezeknek a szabályoknak jelentős része valóban technikai, és ebből a törvényből, a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényből fakadó technikai szabály, ezzel nem kívánok foglalkozni. Ahogy a szocialista vezérszónok több témában említette, valóban itt lehetnek vitás témák, amelyeket a bizottságok meg is vitattak, és minden bizonnyal fognak is vitatni, de azt gondolom, hogy ez a kormány lehetősége és felelőssége, hogy ebben milyen döntést hoz.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat tekintetében el kell mondjam azt, hogy nemcsak technikai szabályok vannak e törvényjavaslatban, hanem érdemi módosítások is. Amikor a miniszteri expozét hallgattam, a miniszter úr több ízben mondta azt, hogy érdemi módosító javaslatok nincsenek ebben a törvényjavaslatban, amin meglepődtem, hiszen mindannyiunk számára világos, hogy vannak, ha nem is nagy számban. Ugyanakkor Wiener képviselőtársamat hallgatván kiderült, hogy nincsen közöttünk félreértés, hiszen ő is említett néhány ponton érdemi módosításokat, csak nyilvánvalóan a véleményünk tér el ezekről.
Először is szeretném elmondani azt, hogy a kormányzati struktúra tekintetében, és az ezzel foglalkozó jogszabályok és előterjesztések tekintetében az előbb már elmondott és többször nem ismételt felelősség és lehetőség tiszteletben tartása mellett, azért ennek tiszteletben tartása természetesen nem kötelezhet bennünket arra, hogy a véleményünket sem mondjuk el. Szeretnék ezzel a törvénnyel kapcsolatban, illetve ezen törvénnyel nem annyira szoros kapcsolatban álló következetlenségekre rámutatni.
Az egyik, amit szeretnék elmondani, hogy a Miniszterelnöki Hivatallal kapcsolatban az előző ciklusban és ebben a ciklusban is voltak és vannak vitáink, hiszen az előző ciklusban nagyon sokféle módon, a Házban és a Házon kívül nagyon éles kritikák hangzottak el a Miniszterelnöki Hivatal erőssége, illetve szervezete tekintetében, és ha az akkori retorikát felidézzük magunkban, akkor ennek a fő csapásiránya elsősorban a referatúrarendszer volt. Számtalanszor hallottuk, hogy az úgynevezett tükörreferatúrák mintegy megduplázzák a kormányzati struktúrát.
A miniszter úr nyilvánvalóan tudja, hogy a referatúrák rendszere mintegy tizenkét érdemi munkatársat jelentett, tehát éppen abban, hogy hatalmas fegyvertény és az állami spórolás valamely kiemelt területe lenne vagy lett volna a referatúrák megszüntetése, azért ezt nem lehet sem a létszám, sem az erre fordított költség tekintetében elmondani.
Szeretném még azt elmondani, hogy a kormányváltáskor hét politikai államtitkár dolgozott a Miniszterelnöki Hivatalban, ezen hét politikai államtitkárból kettőnek kifejezetten és kizárólagosan a referatúrák felügyelete volt a feladata, tehát nyilvánvalóan ez mint funkció a kifejtettek és az azóta történt intézkedések kapcsán törlődött a Miniszterelnöki Hivatalból. A jelen pillanatban tíz tényleges politikai államtitkár dolgozik a Miniszterelnöki Hivatalban, valamint kettő további címzetes államtitkár. Mint ahogy annak idején az erről szóló törvény kapcsán kifejtettem, a címzetes államtitkár olyan politikai államtitkár, akire a közigazgatási államtitkárra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
Ugyan ehhez a törvényhez nem tartozik, csak talán költői kérdésként maradó kérdésként hadd tegyem fel, hogy vajon mi az oka annak, hogy a kisebbségi ügyekkel foglalkozó államtitkár politikai államtitkár, tehát kinevezését politikai ciklusra kapja, és a munkatársai fölött a munkáltatói jogot a közigazgatási államtitkár gyakorolja; ugyanakkor az egyházi ügyekért felelős államtitkár címzetes államtitkár, megbízatását nem a politikai ciklusra kapja, és ő maga gyakorolja a munkáltatói jogokat a munkatársai fölött, és nem a közigazgatási államtitkár. Ennek természetesen van egy politikai szála is, de amúgy a szakmai kíváncsiság is űz, hogy erre talán valaha választ kapunk.
A technikai módosítások mellett hadd maradjak annál a példánál, amit Wiener képviselőtársam is említett. Számos testület összetétele megváltozik e törvény által; valóban - és nem is kívánom vitatni - itt nagy részben csak a minisztériumok felsorolásáról rendelkező törvényben foglalt változtatások alapján való miniszteriális jogutódlások következtében.
Azonban ő is példaként említette a területfejlesztési tanácsokat. Én erre mindenképpen ki akartam térni, mert itt is utalni szeretnék arra, hogy az elmúlt ciklusban éppenséggel a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény módosítása kapcsán voltak parázs viták, aztán pedig nagyon sűrű és szapora kritikák ezen tanácsok összetétele tekintetében. Ezen előterjesztés indokolása tartalmaz ugyan kitételt arra vonatkozólag, hogy ezen törvény módosítására készül a kormány, ezen törvény módosításán dolgozik, és abban a kijelentésben, hogy ez a törvény számos ponton módosításra szorul, alapvetően nincs is vita közöttünk.
Azonban természetesen lehet azon majd szakmai vitákat folytatni, ami a kormányzati részvétel megerősítését jelenti a területfejlesztési tanácsokban. Én csak hadd fejezzem ki egyrészt a politikai következetlenség, és ebből fakadóan a szakmai következetlenség feletti csodálkozásomat, hogy minekutána éveken keresztül nagyon komoly és nagyon erős kritikákat hallottunk a területfejlesztési tanácsok összetétele tekintetében, ehhez képest átmeneti időszakra, két esetben tízről tizenkettőre, egy esetben tizenegyről tizenkettőre növeli ez a törvényjavaslat a kormányzati részvételt, az úgynevezett kormányzati oldalt a területfejlesztési tanácsokban.
Természetesen - megint mondom - erről a törvény módosítása kapcsán lehet vitatkozni - helyes, nem helyes, jó így, nem jó így -, azonban hadd mondjam azt, hogy fejet hajtok Wiener képviselőtársam előtt, mert a kormányzati részvétel növelését indokolni még sosem hallottam úgy, hogy ez azért van, hogy csökkenjen a kormányzati részvétel, és nagyobb szerephez jusson a civil szféra és a helyi döntéshozók. Azokban a vitákban, amikor a területfejlesztési törvény módosításáról beszéltünk, nagyon sok indokolás elhangzott, hogy miért jó, miért célszerű, miért állami feladat ez, vagy miért állami koordináció, de bizonyos vagyok benne, hogy jól emlékszem, hogy senki nem indokolta ezt úgy, hogy azért kell a kormányzati részvételt növelni, hogy minél nagyobb szerephez jusson a helybeni döntéshozó.
Szeretném még azt elmondani, hogy ezen változásoknak - mielőtt ezt hosszan kifejtené valaki - csak egy részben, tehát valóban egy részben az az oka, hogy ha például a regionális területfejlesztési tanácsot vesszük alapul, akkor egy fő emelkedésnek az az oka, hogy a minisztériumok között az új struktúra következtében olyan a jogutódlás, hogy valóban akkor dönteni kellene, hogy ki marad ki. Ezt hadd tegyem hozzá, mert nem lenne méltányos ezt nem hozzátenni.
Azonban semmi ilyen okot nem látok abban az esetben, amelyik a Miniszterelnöki Hivatal részvételét egy főről kettőre emeli, annál is kevésbé, hiszen az indokolás arra hivatkozik, hogy a Miniszterelnöki Hivatal kebelén belül keletkezett két olyan hivatal, amelyiknek indokolt - mindkét hivatal tekintetében - a képviseletet megadni. Ez azért furcsa, mert léteznek többes profilú minisztériumok. Ha újonnan alakított hivatalok esetében úgy gondoljuk, hogy duplikálni kell egy minisztérium képviseleti jogát egy területfejlesztési tanácsban, akkor miért nem gondoljuk ezt, mondjuk, a gazdaságra és a közlekedésre? Miért nem gondoljuk ezt az egészségügyre vagy a szociális dolgokra? Ezek nem olyan fontos területek, mintha két új, egyébként bármily fontos, de részfeladatokat ellátó hivatalt alakítunk egyébként egy minisztériumi struktúrában egy minisztérium alá rendelve?
Azért időzök ilyen hosszan ezeknél a következetességeknél, mert mind az államtitkárok jogállásáról szóló törvény esetében, mind a címzetes államtitkárok jogintézményének bevezetésénél, mind a hatáskörök és feladatkörök rendezésének tekintetében folyamatosan annak vagyunk tanúi, hogy egyrészt véletlen vagy szándékolt következetlenségek, tehát sem politikai, sem szakmai logikával nem egyenes ösvényen követhető következetlenségek kerülnek bele ezekbe a jogszabály-előterjesztésekbe; a másik oldalról pedig minden olyan szabályba, minden olyan normába, amely eredetileg technikai normamódosításnak indul, rendre belepottyannak olyan érdemi módosítások, amelyek - hacsak nem olyan retorikai bravúrokkal tesszük őket, mint ahogy azt Wiener képviselő úr tette - igen nehezen indokolhatóak.
(11.50)
Hiszen valamit nem változtatni, amivel nem értek egyet, arra való hivatkozással, hogy majd amikor a kidolgozott verzió előáll, akkor változtatom és nem rögtönzök, ez tulajdonképpen egy méltányolható dolog. De a saját kifejtett politikai és szakmai véleményemmel ellenkező előjellel változtatni valamit, arra való hivatkozással, hogy még nem készültem el a részletes módosítási javaslattal, ez több mint abszurd.
Köszönöm szépen.
