DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az eddigi hozzászólásokból is egyértelműen kitűnt, hogy ezt a törvényjavaslatot a kormánynak egy korábbi törvény előírása folytán be kellett terjesztenie. A 2002. évi XI. törvény 4. §-a döntött úgy, hogy a kormánynak azon törvény hatálybalépését követő 120 napon belül javaslatot kell előterjesztenie a miniszterek feladat- és hatáskörének változásával összefüggésben szükséges törvénymódosításokról.
A mostani helyzet nem új, ugyanilyen szituációval találkozhattunk szembe 1998-ban is, amikor az akkori 1998. évi XXXVI. törvény nyomán született meg az 1998. évi LXXXVI. törvény, amely hasonló funkciókat töltött be, mint a most előttünk fekvő törvényjavaslat.
Kiss Elemér a miniszteri expozéjában részletesen elemezte azokat az okokat, amelyek szükségessé tették a konkrét rendelkezések megfogalmazását, a konkrét, meghatározott törvények módosítását. Négy alapvető okot sorolt fel, amelyek miatt egyes minisztériumok feladat- és hatáskörével kapcsolatosan ennek a törvénynek rendelkezéseket kell tartalmaznia. Az egyik ilyen ok az, amikor több minisztérium helyébe egy jogutód lép, s ennek következtében az átvezetések nem oldhatóak meg egyszerűen jogszabály-értelmezéssel, szükséges a törvények módosítása is.
A második ilyen ok az, amikor egy adott területnél nem lehet teljes egyértelműséggel megállapítani azt, hogy tulajdonképpen melyik miniszternek vagy minisztériumnak a feladat-, illetőleg hatáskörébe tartoznak az ügyek, ezért, noha bonyolultabb jogértelmezéssel ez talán megoldható volna, mégis célszerűbb a jogbiztonság elvének érvényesítése érdekében egyfajta törvényi módosítás.
(11.30)
A harmadik ilyen ok az, amikor a feladat- és hatáskörök osztottan jelentkeznek, egyetértési, illetőleg együttdöntési jogok állnak fenn. Ebben az esetben is megkönnyíti a jogalkalmazást, a feladatok megvalósítását a törvényi változtatás.
Végezetül pedig: a negyedik ok az, amikor egy minisztérium megszűnik, illetőleg bizonyos feladatai más tárcákhoz kerülnek át. Ebben az esetben is célszerű az, ha ebben a törvényben pontosan tisztázzuk a jogi helyzetet, a hatáskörök megosztását. Az ilyen jellegű törvények általában egyszerű technikai változtatásokat tartalmaznak, de nem kizárólag ilyeneket. Ha ennek a törvényjavaslatnak a rendelkezéseit áttekintjük, világosan láthatjuk, hogy a benne szereplő szakaszok, bekezdések túlnyomó többsége technikai jellegű változtatás - mint erre az előbb már utaltam, s mint erre már az eddig szólók is utaltak -, azonban vannak más jellegű szabályok is; ezek elkerülhetetlenül jelennek meg az ilyen jellegű törvényekben. Ilyen, más jellegű szabály mindenekelőtt bizonyos tanácsok, testületek, kuratóriumok összetételének a megváltoztatása, hiszen a miniszteriális szerkezet átalakítása ezeket eléggé erőteljesen érinti. Számomra úgy tűnik, hogy kilenc ilyen testületet érint ez a törvényjavaslat, de bizonyos kivételektől eltekintve kizárólag a mostani változtatásoknak az átvezetésére kerül sor, nem pedig arra, hogy a testület összetételét megváltoztassák azon a címen, hogy most, egy törvényjavaslat benyújtásakor ezek a területek valamilyen módon módosíthatók, érinthetők.
Megváltozott a Munkaerő-piaci Alapot irányító testület összetétele, de nem változott a kormány képviselőinek száma, maradt hat fő. Megváltozott az Országos Felnőttképzési Tanács összetétele, bekerült például az informatikai és hírközlési miniszter képviselője ebbe a testületbe, de nem változott a kormányképviselők száma, maradt öt fő. Megváltozott a Felnőttképzési Akkreditáló Testület összetétele, ennek is tagja lett az informatikai és hírközlési miniszter képviselője, de a kormányképviselők száma változatlanul öt maradt. A Kémiai Biztonságot Koordináló Tárcaközi Bizottság esetében is egyértelműen láthatjuk, hogy a változások kizárólag a miniszteriális szerkezet átalakításával függnek össze. A Fejlesztési és Képzési Tanács esetében névváltoztatással állunk szemben, az új elnevezés: Országos Szakképzési Tanács. Változott a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványnak az összetétele is, pontosabban a felügyelőbizottságé, mert mostantól nem az Igazságügyi Minisztérium, hanem a Miniszterelnöki Hivatal képviselője vesz részt a felügyelőbizottság munkájában, illetőleg tölti be a felügyelőbizottság elnöki tisztségét.
Bizonyos érdemi módosulásokra egyedül a területfejlesztés és területrendezés szférájában került sor. Így például az Országos Területfejlesztési Tanács összetételében annyi az érdemi módosulás, hogy a korábbi tizenegy helyett most tizenkét kormányképviselő foglal helyet ebben a testületben.
A Balaton Fejlesztési Tanács esetében tízről tizenkettőre emelkedik a kormányképviselők száma; míg a regionális fejlesztési tanácsoknál szintén hasonló változás történik: tízről tizenkettőre emelkedik a kormányképviselők száma.
Ez utóbbi területen azonban nincs szó végleges rendezésről. Egyértelműen látnunk kell azt, hogy a szocialista-szabad demokrata kormány elszánta magát arra, hogy alapvető jelentőségű reformokat hajt végre a regionális fejlesztés területén, amely reményeink szerint egy átfogó államszervezeti reformmá fejlődik 2004-2006-ra. Ennek következtében a mostani létszámemelkedések csak időlegesek. A kormánynak s a parlamenti többségnek az az alapvető célja, hogy a régiók maguk döntsenek a területfejlesztési, térségfejlesztési kérdésekben, csökkenjen a kormány befolyása. Ennek következtében - mint már említettem - törvényjavaslat készül, amelyet a Ház záros határidőn belül megtárgyal, s ennek eredményeként a fejlesztési régiók helyzete radikálisan megváltozhat, növekedhet a térségben meglevő politikai, igazgatási, gazdasági szereplők súlya.
Szintén jelentős változás előtt áll a társadalombiztosítás szférája is. Ezzel kapcsolatosan a törvényjavaslat azt fogalmazza meg, hogy csupán bizonyos névváltoztatásokat vezet keresztül, hiszen párhuzamosan zajlik egy másik törvényjavaslatnak a tárgyalása, amely a társadalombiztosítással kapcsolatos állami felügyeleti teendőket kívánja módosítani. E téren döntő jelentőségű változás az, hogy a nyugdíjbiztosítás terén a pénzügyminiszter feladatkörét át fogja venni az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter. Világosan látni kell, hogy ennek a kérdésnek a rendezése nem e törvényjavaslat feladata; erre utaltam az előbb. Ezzel összefüggésben jelentős változások lesznek. Ez a törvényjavaslat csupán annyit tesz, hogy az államháztartási törvényt harmonizálja a várható változásokkal.
Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Világosan láthatjuk tehát, hogy a mostani kormány nem élt azzal a lehetőséggel, amellyel az előző igen, hogy meg kívánta változtatni - mármint az előző - ezeknek a testületeknek, tanácsoknak, kuratóriumoknak az összetételét, döntően az akkori kormány érdekében. Nem lenne helyes most hasonló lépést tenni, hiszen a mostani kormány döntő fontosságú céljainak egyike az, hogy megfelelő kapcsolatot teremtsen a civil szférával, s az ilyen jellegű szervezetekben, amelyek részben tárcaköziek, részben pedig az államigazgatás és a civil szféra együttműködését kívánják biztosítani, az utóbbi megfelelő képviseletet kapjon, illetőleg eddigi képviseleti lehetőségeit tartsa meg.
Tisztelt Ház! Világosan láthatjuk tehát, hogy ez a törvényjavaslat következménye - mint erre már utaltam - a 2002. évi XI. törvénynek. Az akkori törvény azonban jelentős módosításokat hajtott végre a miniszteriális szerkezetben, a mostaniak csupán annak a leképezését jelentik. Ilyen jelentős változás volt - erre utalt Simon Gábor képviselőtársam is bizottsági előadóként - a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium létrehozása. Ez azért volt jelentős, mert a három tárca között szétdarabolt munkaügyi, foglalkoztatáspolitikai feladatok egy kézbe fogása, összehangolása, a munkaerőpiac megfelelőbb szabályozása a munkahelyteremtés és más hasonló feladatok érdekében elkerülhetetlen. Úgy ítéljük meg, hogy egy baloldali pártnak, a Szocialista Pártnak döntő jelentőségű feladatköre az, hogy megfelelő foglalkoztatást teremtsen, megfelelően szabályozza a munkaerőpiacot, és úgy ítéljük meg, hogy ehhez kellő szervezeti kereteket teremt az a minisztérium, amely korábban létezett, például 1990 és '98 között, de amelyet az előző kormány megszüntetett, és tevékenységi körét három másik tárcára ruházta át.
Jelentős változás az is, hogy létrejött egy önálló Informatikai és Hírközlési Minisztérium. Valóban lehet vitatkozni azon, hogy helyes-e, ha a kormányzati informatika ügyeivel a Miniszterelnöki Hivatalban foglalkoznak, egyébként pedig ez az új feladatkör egy külön tárcához kötődik, külön tárca tevékenységi körébe tartozik. Ez mindig vita tárgya lehet, hiszen lehet gondolkodni azon, hogy a párhuzamosság jobb-e, vagy pedig az, ha egy szervezetben kapcsolunk össze feladatokat. A mostani kormányzat úgy ítélte meg, hogy a kormányzati elektronikai tevékenységet célszerűbb ott hagyni a Miniszterelnöki Hivatalban - korábban ott volt ez az egész terület -, viszont a modernizáció érdekében elkerülhetetlen egy Informatikai és Hírközlési Minisztérium létrehozása. Lehet ezen vitatkozni, azonban - mint erre már több képviselőtársam utalt - mindig az adott kormánytöbbség felelőssége az, hogy programját hogyan valósítja meg, s felelőssége az is, hogy milyen szervezeti keretekben tudja feladatait ellátni, elvégezni.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezekre tekintettel az előterjesztett törvényjavaslat elfogadását javaslom.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
