DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN
DR. PETŐ IVÁN, a kulturális és sajtóbizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt kuratóriumi Elnök Úr! A parlament előtt fekvő beszámolók előtt nem is elsősorban a parlamenti képviselők számára, inkább a parlamenti ülést televízión, rádión követők számára érdemes egyértelművé tenni, hogy meglehetősen bonyolult kérdésről van szó, bármennyire is sokak számára egyszerű ügynek tűnik a televízió ügye, mármint azt gondolják, hogy a közembert az érdekli, ami látható, illetve a rádióban ami hallható.
Bonyolult és laikusok számára talán kevésbé ismerhető, hogy milyen komplikált viszony is alakult ki nemcsak Magyarországon, hanem más országokban is a közszolgálatinak nevezett médiumok és, mondjuk, a törvényhozás, mondjuk, a parlamenti képviselők, kormányok között. Nem nagyon követhető, azt gondolom, még a politika iránt érdeklődő, de a szakkérdésekben nem nagyon elmélyedők számára sem az, hogy mit is jelent a kuratóriumi beszámoló, mi a parlament viszonya a kuratóriumi beszámolón keresztül a közszolgálatinak nevezett televízióhoz, jelen esetben a Televízióhoz.
Kevesen tartják számon, hogy a Magyar Országgyűlés a Magyarországon is hatályos médiatörvény következtében - és más országokban is, olyan országokban, ahol hasonló normákat követnek - közvetlenül nem szólhat bele a Magyar Televízió ügyeibe, és természetesen a kormány sem szólhat bele. A Magyar Országgyűlés kuratóriumi elnökséget választ, pártok által jelölteket küld a kuratóriumi elnökségbe, de magát a kuratóriumot sem a Magyar Országgyűlés választja.
(12.50)
A tulajdonosokat - és itt elvont tulajdonosról van szó, hiszen mi, magyar állampolgárok mindannyian tulajdonosai vagyunk a Magyar Televíziónak - képviseli a kuratórium, de maga a kuratórium sem szólhat bele a Televízió ügyeibe, csak meglehetősen szűk körben.
Mi mégis egy olyan beszámoló kapcsán beszélünk a Magyar Televízió működéséről, amely bonyolult áttételeken keresztül informál, tájékoztat bennünket, és rajtunk, illetve az itt folyó vitán keresztül tájékoztatja a magyar állampolgárokat arról, hogy egy meglehetősen sokba kerülő és a törvény, a törvényalkotók szándéka szerint a közt szolgáló intézmény hogyan működik, mibe kerül ez a magyar állampolgároknak, és azokat a nemes célokat, amelyeket a kuratóriumi elnök úr az imént kifejtett, vajon tudja-e szolgálni vagy sem.
Ezeknek a nemes céloknak, amelyekről az imént hallottunk, a hétköznapi megvalósítása azonban sokszor nem nagyon emelkedett tevékenységet jelent, nagyon sokszor pénzről van szó, nagyon sokszor napi politikáról van szó, nagyon sokszor olyasmiről van szó, amit egyáltalán nem nevezhetünk emelkedett tevékenységnek, és nem a szférákban zajló tevékenységről van szó.
Megint csak a kívülállók számára, és nem itt, a parlamentben helyet foglaló, a dolgot értő és követő képviselők számára mondom el, abban a furcsa helyzetben vagyunk, hogy a Magyar Országgyűlés most a médiatörvény megalakulása óta működő Magyar Televízió Részvénytársaság tevékenységével és természetesen az azt felügyelő kuratórium tevékenységével foglalkozik egyszerre, mint azt a tárgy ismertetéséből hallották, 1997-től 2001-ig bezárólag.
Az előző parlament mulasztása az, hogy annak az időszaknak a beszámolóit nem fogadta el, nem tárgyalta; az akkori kulturális bizottság ezeket a beszámolókat megtárgyalta, de számunkra vagy számomra ismeretlen ok miatt akkor nem tűzte napirendjére a parlament ezeket a beszámolókat. Feltételezhetjük, hogy nem lett volna kényelmes, kellemes erről a valóban sok politikai vihart kavaró témáról a nagy nyilvánosság előtt beszélni. Most, ennek következtében az az előnyös helyzet alakult ki, hogy egyszerre tudjuk, van lehetőségünk arra, hogy áttekintsük az 1997 óta a jelenlegi formájában működő Magyar Televízió, illetve a kuratórium tevékenységét.
A bizottság által a parlament elé terjesztett határozati javaslat az elmúlt évekre, tehát a '97-től kezdődő évekre, mint ezt a képviselők olvashatják, az indoklásában sem és magában a határozati javaslatban sem tér ki érdemben a Televíziónak, illetve magának a kuratóriumnak a tevékenységére, és egy ilyen típusú határozati javaslat természetesen, és maga a határozat, ha azt a parlament elfogadja, nem foglalkozhat érdemben tartalmi kérdésekkel. Maga a parlamenti vita, illetve a parlamenti vitát megelőző bizottsági vita teremti meg a lehetőséget arra, hogy az érdeklődő képviselők áttekintsék azokat a problémákat, amelyek egy ilyen határozat mögött húzódnak.
A bizottsági határozati javaslat mostani tárgyalásakor abból kell kiindulnunk, és a határozati javaslat mögött állók abból indultak ki, hogy az előző négy év időszaka, ahogy sokszor abban az időben megfogalmaztuk a Televíziót érintően is, az akarat diadalát jelentette a józan ész felett, hiszen az előző négy év alapjában véve olyan helyzetet teremtett, amikor - minden írott törvénnyel szemben - a Magyar Televízió kuratóriuma nem volt teljes, ahogy közkeletűen fogalmaztuk: csonka volt. Ráadásul, ugyancsak az akkori kormánypártok akaratának megfelelően, a törvényes előírások szerint szükséges ellenőrző testület sem működhetett, és ennek megfelelően az elkészült kuratóriumi beszámolókat sem véleményezhette.
Mindennek következtében az előttünk fekvő beszámolók döntő többségére az a határozati javaslata a kulturális bizottságnak, hogy a parlament ne fogadja el a beszámolókat, nem a Magyar Televízió tevékenységének a nagyon kritikus megítélhetősége miatt - erről itt most nem kívánok beszélni, majd a képviselők ezt részletesen taglalják -, hanem azon egyszerű oknál fogva, mert a ma kormánypárti képviselők, a mai parlamenti többség utólag sem szentesítheti azt az állapotot, ami az előző négy évben jellemezte a Magyar Televízió tulajdonosi testületét, nevezetesen azt, hogy a kuratórium elnöksége csonka volt, és ahogy említettem, ellenőrző testület nem létezett.
Tételesen felsorolva: a Magyar Televízió kuratóriumának első évével és a részvénytársaság működésének első évével kapcsolatos, tehát az 1997-es, '98-ra átnyúló időszakkal kapcsolatos beszámolónál azt javasolja a bizottság, hogy a parlament fogadja el a beszámolót, hiszen sok probléma volt ebben az időszakban, a problémák jelentős része vissza is vezethető, bár alapjában véve nem ebben a korszakban gyökereznek, részben erre az időszakra, de a törvényesség formális feltételei biztosítva voltak.
A többi évvel kapcsolatban azt javasolja a határozati javaslat, hogy ne fogadja el a parlament a beszámolókat, az említett ok miatt. Azonban itt is érdemes differenciálni: '98-ban, a '99-re áthúzódó időszakban nem volt a Magyar Televíziónak kuratóriuma; azért nem volt az időszak nagyobb részében, mert a '98-ban megalakuló kormánytöbbség nem vetette fel azt a javaslatot a parlamentnek, hogy válasszon kurátorokat, csak meglehetősen nagy késéssel, 1999-ben. 1999-ben viszont az akkori házelnök az ellenzéki pártok javaslatát nem bocsátotta szavazásra, ennek következtében a kuratórium csonkán alakult meg. Nyilván itt majd felvetődik a vitában az alkotmányosság kérdése, bizottsági előadóként, illetve a határozati javaslatok előterjesztéseként ennek a részleteibe nem mennék bele.
Még egy megjegyzést tennék, félig-meddig tréfás megjegyzést a vita előtt. Aki követte az elmúlt tízegy-néhány év vitáit médiaügyben, az tudja, hogy a megjegyzésem, amit mindjárt megteszek, indokolt, és aki ismeri a határozati javaslat előtti vitákat, talán az is egyetért velem, hogy miután a médiatörvényről és a médiáról tárgyalunk, érdemes a nézők és a hallgatók figyelmét felhívni arra, hogy a következő órákban meglehetősen éles vita várható, tehát a gyöngébb idegzetűek csak a saját felelősségükre nézzék és hallgassák az itt következő vitát.
Kérem a parlamentet, hogy a határozati javaslatokat fogadja el. Köszönöm szépen.
