LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt előterjesztő bizottsági Elnök Úr! Olyan beszámolók feletti általános vitára kerül most sor, amely beszámolók feletti döntése kapcsán már jó előre ki-ki eldöntötte, hogy hogyan kíván állást foglalni. Gyanítom, szinte teljesen mindegy, hogy ki mit mond el a vita során, milyen parlamenti beszédeket vagy éppen alkotmánybírósági döntéseket idéz, a végén úgyis a koalíciós pártfegyelem kötöttsége fog érvényesülni, és nem a tények elemzése.
A politikusok egy része magától értetődően úgy fogja osztályozni a beszámolókat - mert sok politikus természete ilyen szokott lenni -, hogy elkendőzi önnön felelősségét, és más szereplőkre hárítja majd a saját hibáit. Bármilyen színvonalas és jó lehet egy elénk tett beszámoló, ha bizonyos érdekek azt diktálják, hogy ezt ne fogadjuk el, kevésbé színvonalas elődjét viszont igen, akkor ez a politikai döntés megszületik. Persze sorozatban születtek korábban is a közszolgálati televízióra sérelmes és hibás politikai döntések, és sajnos mindmáig nem vonták le a tanulságot a meggondolatlanul a pusztán politikai erőben bizakodó döntéshozók.
Szeplős volt már a Magyar Televízió Részvénytársaság fogantatása is, mert többmilliárdos adósságot örökölt államigazgatási elődjétől, azaz a társasági törvény előírásait betartva meg sem alakulhatott volna. 5,5 milliárd forintnyi adóssággal a hátán, jókora negatív tőkével jött létre az új részvénytársaság, úgy, hogy rivális társait szinte semmilyen előírás nem akadályozta a bevételek megszerzése területén, míg a közszolgálati televíziónak megkötöttségek sokaságát kellett vállalnia.
A Televízió akkori vezetői hiába kilincseltek az örökölt és rájuk erőszakolt adóssághalmaz elengedése érdekében, az akkori pénzügyminiszter, ma miniszterelnök, ellenezte a tiszta lappal történő indulást. Az akkori Horn-kormány az anyagi függés tartósításától remélte a politikai függés tartóssá válását. Ismétlem: többmilliárdos adóssággal jött létre a közszolgálati részvénytársaság, ami már önmagában törvénytelenné tette az átalakulást, és mai gondjaink gyökérzete is ez.
Tisztelt Ház! Több olyan időzített akna is belekerült a szakszerűtlenül összehozott médiatörvénybe, amelyik csak évek múlva robbant fel. Jellemző módon a rossz törvényt előállítók azokra hárították a felelősséget, azokat hibáztatták saját mulasztásukért, akik igyekeztek helytállni a mostoha körülmények között is, és ellenőrizni kívánták a Televízió törvényes működését, és nem dobták a lovak közé a gyeplőt, hogy gazdátlanul rohanjon a TV szekere.
Annak ellenére számtalanszor olvasható és hallható a kuratóriumok ellen felhozott törvénytelenség vádja, hogy maga az Alkotmánybíróság, a törvényesség érvényesülését óvó legfőbb testület cáfolta ezt a vádat. Az Alkotmánybíróság, kedves bizottsági elnök úr, sokkal nagyobb bajnak tekintette azt a veszélyt, ami akkor következett volna be, ha a tulajdonosi testület nem működött volna és kötelességeit nem teljesítette volna, mint azt, ami történt, miszerint az ellenzéki pártok közötti megállapodás hiánya miatt csak csonka kuratórium működhetett. Azt a csapdahelyzetet semmiképpen nem vállalhatta a parlamenti többség, hogy a médiatörvényt megsértve nevezzen ki illegitim kurátorokat, a kisebbik rosszat választotta tehát.
Nos, most, évekkel az események után is ezt a vitát erőltetik, semmibe véve az említett alkotmánybírósági állásfoglalást. És ennek tükrében javasolják önök, hogy az Országgyűlés ne fogadja el az idézett csonka kuratóriumok beszámolóit. Természetesen egy ilyen döntés nyilván nem az igazság irányába visz minket, hiszen az igazság eldöntése hagyományosan nem egy többségi vélemény függvénye. De arra alkalmas lesz egy ilyen határozat, hogy megmerevedjenek a frontok, és ne legyen továbbra sem kibontakozás a kétharmados támogatást igénylő médiaproblémák mocsarából.
(14.00)
Probléma pedig bőven van. Elég, ha arra utalunk, hogy az előfizetési díjak eltörlése további anyagi nehézségeket okoz a Televízióban, hogy a törvényesen működő televíziós elnök hiánya időszerű döntések meghozatalát akadályozza, hogy az állandósuló anyagi nehézségek akadályozzák a Televízió kultúraközvetítő szerepét, és előtérbe helyezik a nem minden esetben színvonalas szórakoztatóipar termékeit és műsorait.
Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum részéről köszönöm Bakó Lajos kuratóriumi elnök úr és munkatársainak a munkáját. Rendkívül nehéz, olykor hiszterizált környezetben kellett dolgozniuk. A kialakult helyzetről igazán nem ők tehetnek. A kuratórium beszámolóját a Magyar Demokrata Fórum elfogadja, a határozati javaslatot viszont elutasítjuk. Ennek okáról később majd Balogh László képviselőtársam részletesebben fog szólni.
Végezetül, az előterjesztő Pető Iván képviselőtársam azzal zárta felszólalását, majd később ezzel kezdte, hogy rendkívül zaklató vita várható, ezért kérte a televízió nézőit, hogy a gyengébb idegzetűek kapcsolják ki a készüléket. Valóban, az ország idegrendszerét erősen megviselte a média területén tapasztalható áldatlan állapot. Véleményem szerint azonban nem az a megoldás, hogy akit ez zavar, az ne nézzen ide, az kapcsolja ki a készülékét. Tudomásul kell venni, hogy az ország figyelmét nem lehet kikapcsolni, nem lehet csak a kereskedelmi csatornákra átirányítani. Igenis szükség van a közszolgálati televízióra, a Duna TV-re, a rádióra, ezért éppen a nemzeti minimum jegyében, a közszolgálat egészséges működtetése érdekében négypárti egyeztetést javasol a Magyar Demokrata Fórum.
Képviselői eskünk is arra kötelez, hogy ebben a régi és új történelmi csapdákkal fenyegető helyzetben a médiatörvény érvényesítése vagy az új médiatörvény előkészítése érdekében próbáljunk meg válaszolni például Szalai Annamária képviselőtársam drámai kérdéseire, vagyis próbáljuk meg a lehetetlent, hogy elérjük a lehetségest.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
