MÉCS IMRE
MÉCS IMRE
MÉCS IMRE, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kollégáim! Azért mondom a kolléga szót, mert úgy érzem, hogy egy olyan fontos törvényjavaslatot tárgyalunk, amelyet kollegiálisan, együtt, közösen gondolkodva célszerű megalkotni.
A magyar szabadalmi kultúra nagyon régi és nagyon kifinomult, hiszen az 1800-as évek végén született meg az első magyar szabadalmi törvény, jelesül 1895-ben, abban az időben, amikor a magyar jogalkotási kultúra európai hírű volt, gondoljunk csak a Csemegi-kódexre, gondoljunk csak a kereskedelmi törvényre, amelyik több mint hetven évig volt érvényben, és jól működött. Tehát hasonló volt az első szabadalmi törvény, amelynek több, mai napig is iránymutató jogintézménye volt, és főleg a mentalitása, ami nagyon fontos.
Abban az időben az Osztrák-Magyar Monarchiában kialakult egy egységes szabadalmi szemlélet, és ez a szabadalmi szemlélet nagyon termékeny volt. Most szinte hasonló helyzetbe kerültünk: egy nagyobb, tágas hazába fogunk belépni, az Európai Unióba, aminek a Monarchia talán egy kicsit előképe is volt sok szempontból, sok minden kísérletet már átélhettünk akkor, és meg lehetett csinálni. Azért mondom ezt, mert az első szabadalmi törvény nagyon hosszú életű volt, aztán volt egy közepes hosszúságú szabadalmi törvény, míg most a ’95-ben meghozott szabadalmi törvény módosítására kerül sor, méghozzá igen jelentős módosítására, amelyet az európai jogharmonizáció igényel.
A technika fejlődése, a globalizáció megköveteli, hogy nagyobb, egységesebb szabadalmi környezet és szabadalmi törvény szülessen meg: lényegében újjászületik a ’95-ös törvény, amely ezzel teljesen eurokonformmá válik. Ha valaki, mondjuk, szétszed egy Németországban gyártott elektronikus szerkezetet, egy PC-t, és megpróbálja megállapítani minden alkatrészéről, hogy honnan származik, akkor hosszas, többhónapos munkával meg fogja állapítani, hogy szinte nincs a világon olyan ország, amelyiknek ne lenne keze munkája vagy annak nyoma az alkatrészekben. Tehát a legmodernebb technológiákban, a legmodernebb technikákban a globalizáció, az együttműködés, a kooperáció világszerte igényli azt, hogy együttműködjünk.
A szabadalmi rendszernek, a szabadalmi oltalmak megadásának követnie kell ezt a rendszert, hiszen aki régebben megpróbált úgynevezett világszabadalmat szerezni - ez egy rossz és pontatlan kifejezés, az iparjogvédelmi jogászok rögtön fölkapják a fejüket, de ez volt ennek a szlengje -, tehát megpróbált azokban az országokban oltalmat szerezni, ahova, mondjuk, egy nagyvállalatnak a termékét szállították, amely találmányokat realizált, akkor tudja, hogy lassan elértünk az oltalmi idő végéhez, mire az összes szabadalmat megkaptuk Törökországtól kezdve egészen Finnországig, ahova szállítottuk a berendezéseket.
A jelenlegi törvénymódosítás azt szolgálja, hogy az Európai Unió területén egységes oltalmi rendszernek leszünk a részesei, elegendő itt Magyarországon a - nem OTH, mert ezt szoktam meg - Magyar Szabadalmi Hivatalba benyújtani a kérelmet, és akkor megkaphatjuk valamennyi országban, ebben a nagy, közös piacban, ahová remélhetőleg a mi termékeink is el fognak jutni. Tehát rendkívül nagy ennek a jelentősége, nagyon fontos, és nagyon kimunkált anyagot tartunk a kezünkben.
Salamon képviselőtársamnak jogos az észrevétele, hogy ilyen nagy fontosságú, jelentős, szakmailag jelentős, és tegyük hozzá, politikailag is, mert politikailag is fontos ennek a tanulmányozása… - jó lett volna, jó lett volna már csak azért is, hogy tanuljunk belőle, hogy egy kicsit megtanuljuk az új fogalmi rendszereket, az új intézményeket, egy kifinomult, európai együttműködési rendszernek a találmányi vagy szabadalmi jogba való beszüremléseit, tehát jó lett volna, ha ezt alaposabban meg tudjuk vizsgálni.
(16.00)
Nincs késő, megszavazzuk, utána majd tanulmányozni fogjuk és kérni fogjuk, hogy megfelelő kézikönyvekben kapjunk ismertetést ezeknek a gyakorlati alkalmazásáról.
Hadd szóljak néhány elvi kérdésről is. Az új század vagy ezredév legfontosabb ismerve az, hogy a szellemi tulajdon a tulajdonformák között döntővé vált. Ma már nem egy gyártelep, nem a föld, nem az állatok és az emberek fizikai munkája határozza meg az emberiség jólétét és a fejlődést, hanem a szellemi tulajdon elterjedése és hatása a legfontosabb.
(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A szellemi tulajdon ernyője alatt rengeteg új intézmény jött létre, s egyre-másra verik szét a régi kategóriákat, ahogy a hihetetlen technikai-technológiai fejlődés is szétveri a régi kategóriákat.
A szabadalmi rész, a találmányok oltalmáról szóló rész - amely az iparjogvédelem vagy a szellemi tulajdon védelmének a zászlóshajója, és amely a legrégebbi, a legjobban kifinomult és legjobban kidolgozott szabályrendszerrel működik - sokkal jobban kezelhető védelmi eszköz, mint például a szerzői jog, amely alá egy rendkívül fontos területet, a szoftverek védelmét becsatornázták. Sokkal jobban szabályozza az egyén, a kutató, a feltaláló és a társadalom viszonyát, sokkal egzaktabb, pontosabb és jobban kezelhető, mint a rendkívül puha szerzői jog, ahol nagyon nehéz pontosan definiálni bármit is.
Másik észrevételem a javaslattal kapcsolatban az, hogy merőben új szabadalmaztatási lehetőségek nyílnak meg a technika és a tudomány fejlődésének megfelelően, és új jogintézmények is születnek. Az új szabadalmaztatási lehetőségek között megjelennek a biotechnológiai találmányok, az azokra vonatkozó pontosítások, valamint olyan, eddig csak sci-fi regényekből vagy filmekből ismert rémképek kizárásai, mint hogy be lehessen kódolni embereket, le lehessen szabadalmaztatni emberi kódokat; például egy gént leszabadalmaztatunk, és csak az én engedélyemmel és szabadalmi díj fizetése ellenében lehetne szaporítani bizonyos típusú embereket. Ezeket tehát kizárja; ugyanakkor lehetővé teszi az emberi testből kivett, már nem önálló emberi entitást jelentő bio-szerkezeteknek a szabadalmi kezelését, amivel az orvostudományt hihetetlen módon meg tudja támogatni, és a találmányi védelem ernyője alá viszi be azokat a kutatásokat és eredményeket, amelyek hihetetlenül sok pénzt, befektetést és emberi energiát igényelnek.
Ugyancsak kizárás jelleggel, erkölcsileg is nagyon fontos megállapítások jelennek meg a törvényben. Például nem részesülhet szabadalmi oltalomban - példálózó felsorolás helyett - különösen az emberi klónozásra szolgáló eljárás, az ember csíravonalának genetikai azonosságát módosító eljárás vagy az emberi embrió alkalmazása ipari vagy kereskedelmi célra. Más törvényekkel együtt, mint például a büntetőtörvény, ezekkel összhangban tiltja ezeknek a szabadalmi oltalmát.
Új jogintézmények is bekerülnek, amelyek az európai gyakorlatban már kifinomodtak, amelyeket eddig nem ismertünk - én legalábbis nem ismertem, de szakértők helyett ezt nem merem kijelenteni -, például a kiegészítő oltalom intézménye, ami nagyon sok életszerű dologra ad választ. Vannak például bizonyos találmányok, amelyek az oltalom megszerzése után nem hasznosíthatók azonnal, hanem különböző hatósági, engedélyezési vagy más eljárások miatt csak hosszú idő után kerülhetnek sorozatgyártásra és hasznosításra, például gyógyszerek esetében. Ebben az esetben a szabadalmat kidolgozót nagy kár érné, hiszen a húszéves oltalmi időnek eltelt már a fele, hatalmasra duzzad a fenntartási illeték, és még mindig nem tudja hasznosítani. A feltalálók és a társadalom között évszázadok alatt kialakult gentlemen’s agreement az, hogy a társadalom kizárólagos használati jogot, szellemi tulajdont ad az alkotónak, a feltalálónak, hogy bizonyos ideig csak ő hasznosíthassa és élvezhesse szellemi gondolata megtestesülésének a hasznait; ugyanakkor a társadalomnak viszont az az érdeke, hogy egy meghatározott idő után köztulajdonba menjen át, mindenki használhassa, hogy azokra épülve újabb innovációk, találmányok jöjjenek létre. Ez nagyon világos, áttekinthető és tisztességes kép. Ez a jogintézmény is - én is csak példálózva veszem ezt elő, hiszen nem tudom az egész törvényt végiganalizálni ilyen szempontból - nagyon fontos, amelyet még nem ismertem, és a feltalálói tevékenységemben annak idején nem tudtam hasznosítani.
Ugyancsak örvendetes a kényszerengedéllyel kapcsolatos új szabályozás, hogy már négy év eltelte után lehet kérni kényszerengedélyt. Ez szintén a társadalom és a feltaláló közötti konszenzus, illetve megállapodás keretében történhet. Ha valaki ül a találmányán és nem hasznosítja, ugyanakkor az fontos az emberiség vagy a társadalom számára, akkor kényszerengedélyt lehessen kapni, és ez négy év után már kérhető a bíróságtól és megállapítható.
Két megjegyzést tennék még, noha órákig tudnék beszélni erről az érdekes és szép témáról. Az egyik: az európai szabadalmi egyezményhez való csatlakozással és ennek a törvénynek a meghozásával a Magyar Szabadalmi Hivatal jövedelmei, bevételei erőteljesen meg fognak csappanni, hiszen jelenleg a jövedelmek egy jelentős része a külföldiek által befizetett fenntartási és egyéb eljárási illetékekből adódik. Bár a törvényjavaslat indoklása, illetve az előkészítő anyagok szerint a későbbiek folyamán ez majd kompenzálódni fog, mégis úgy gondolom, nekünk, törvényhozóknak erre oda kell figyelnünk, és arra az átmeneti időre, amíg nem jön létre ez a természetes kompenzálódás, bizony a költségvetésben kellene a Magyar Szabadalmi Hivatal büdzséjét megerősíteni, hiszen éppen az újabb és nehezebb feladatok sokkal több költséget és modernizációt igényelnek tőlük, amire feltétlenül szükség van.
A másik pedig, amit nem látok át a törvényjavaslatból, az az, hogy az európai fenntartási költségek mekkorák lesznek. Bár ezek a fenntartási költségek csak akkor válnak esedékessé, amint megadják az európai oltalmat, akkor viszont nagyon sokat kell fizetni. Jó lenne, ha erről megfelelő tájékoztatást kapnánk, és az állam valamilyen formában - ahogy eddig is, de sokkal nagyobb mértékben - támogatná a fontos találmányok fenntartási költségeinek a biztosítását.
Végezetül azt tudom mondani a latin közmondással, hogy hic Rhodus, hic salta; itt van az új szabadalmi törvény, éljünk vele, próbáljuk ki majd abban a nagyobb, tágasabb hazában, amit Európai Uniónak hívnak.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
(16.10)
