ARNÓTH SÁNDOR
ARNÓTH SÁNDOR
ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Olyan, közérdeklődésre számot tartó kérdésben kívánok szólni, amelyik a vidéki Magyarország sok ezer polgárát érinti. A Széchenyi-terv jövőjéről, a megnyert, de ki nem fizetett pályázatok további sorsáról érdeklődöm.
Ebben a programban, mármint a Széchenyi-tervben, csak 2001-ben 13 700 vállalkozó vett részt. Ezek háromnegyede nyert, és ennek segítségével mintegy 30 ezer új munkahely létesült. Ugyanennek a tervnek a hatására 7 ezer új bérlakás építése kezdődhetett el; ilyen évtizedek óta nem volt Magyarországon.
Az én választókörzetem Hajdú-Bihar megyében van, a központja Püspökladány. Csak ebben a városban mintegy 253 millió forint értékben történt állami tőkebefektetés. A szomszéd városban, Nádudvaron ez a szám 129 millió; a kicsi Tetétlenen, ahol 1000-1200 ember lakik, ott is eléri a 33 milliót. Összességében az így elnyert állami tőke az én választókerületemben eléri vagy meg is haladja az 500 milliót.
Önök azt ígérték a kampányukban, hogy nem szüntetik meg a programot. Idézek is Horn Gyula 2002. március 22-ei megnyilatkozásából: “Folytatást érdemel a Széchenyi-terv. Úgy kívánják változtatni, hogy abban a lakosság széles köre részt vehessen.”
A valóság sajnos nem így fest: a 30 alprogramból kilencet azonnal megszüntettek, 13 esetében pedig nem lehet új pályázatot benyújtani, jó esetben lassítva talán nyolc működik. Ez, be kell látnia, nem a széles tömegeket jelenti.
Akkor még nem esett szó a megnyert, de kifizetetlenül hagyott pályázatokról. Tömegével vannak, államtitkár úr, olyan pályázók, akik megnyerték a pályázatot, megvásárolták azt a gépet, megcsinálták a beruházást, és az állami pénz nem érkezett meg hozzájuk. Most ennek az a hatása, hogy a vállalkozások a tönk szélére jutnak.
Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdésem az, hogy mi lesz az ígéretek és a pályázatok, valamint a programok sorsa. Erre várom megtisztelő válaszát.
