SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Ön tényeket említett, és az ön által felsorolt számokat nem kívánom kétségbe vonni, legfeljebb az ideológiai felhangoktól tekintenék el. Én szintén említek önöknek és a tévénézőknek tényeket.
Az előző kormány erre az évre vonatkozóan százmilliárd forintot irányzott elő költségvetési előirányzatként, összesen hét célelőirányzatból összeszedve a Széchenyi-terves pályázatok finanszírozására. Május 27-én, amikor a kormányváltás történt, a százmilliárdból, mit gondol, mennyi maradt az utódokra? Ne törje a fejét sokáig: nulla forint. Minden el lett költve. (Arnóth Sándor: Ekkora az igény!) Igen.
A dupla költségvetést, tehát a 2001-2002. évi költségvetést elfogadó törvény lehetővé tette, hogy a célelőirányzatoknál 40 százalékos túlköltés legyen a jövő évi terhére. Most eltekintve attól az apróságtól, hogy 2003-ra nincs költségvetés, tehát nem igazán értékelhető, hogy minek a 40 százalékáról beszélünk, de ha a 2002-esből indulunk ki, akkor az derül ki, hogy ilyen alapon 28,8 milliárdot lehet a jövő évi terhére előre elkölteni; nem elkölteni, odaítélni - mert ezeket kifizetni nem lehet, csak odaítélni.
(13.00)
Mit gondol, május 27-én, amikor tehát már a 2002. éviből egy fillér se volt, a jövő évi, előre odaítélhetőből mennyi maradt még meg? Megmondom önnek: összesen 17 milliárd - vagyis a jövőre odaítélhető keret kétharmadát is már sikerült az előző kormánynak elköltenie.
Mi tehát ebben a helyzetben vettük át a Széchenyi-tervet, mondhatni (Az elnök csenget.), üres kasszával. Ebből kellett kiindulnunk.
