DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon helyesen idézte a kormányprogramot képviselőtársam, sőt, együttesen annak idején a területfejlesztési bizottságban ezeket az ügyeket tárgyaltuk is.
1990-ben a LXXXVII. törvény vette ki az árhatósági jogkörből a szilárdhulladék-gyűjtési, szilárdhulladék-kezelési ármeghatározást, majd 2000-ben a 242/2000. számú kormányrendelet kifejezetten az önkormányzatok hatáskörébe adta a szilárdhulladék-gyűjtéssel, illetve a szemétszállítással kapcsolatos díjak megállapítását. Így tehát a kormánynak közvetlen ráhatása a díjakra nincs.
De mire van? Arra, amit ön mondott, azokra a támogatásokra, azokra a fejlesztésekre, amelyek részben brüsszeli pénzből, részben saját erőből, részben kormányzati eszközökkel olyan depóniák kialakítását teszik lehetővé, amelyekben a szemét újrahasznosítása elérheti a kétharmadot, és csak egyharmad kerül végleges lerakásra.
Az újrahasznosítással, valamint ennek a gazdasági életbe történő visszatáplálásával keletkező haszna nyilvánvalóan csökkenti, csökkentenie kell a hulladékbegyűjtési költségeket, valamint az önkormányzatoknak van arra módjuk, hogy “a hulladékot előállító fizet” elve alapján a nagy hulladékkibocsátók, valamint a háztartásban keletkező szemét közötti díjat differenciálják. Megjegyzem, erre hatályos alkotmánybírósági döntés is van, amely a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti különbözet tarthatatlanságára mutat rá.
A kormányzatnak kötelessége ezeket a beruházásokat ellenőrizni aszerint, hogy a fejlesztési pénzeszközök felhasználása, valamint esetlegesen a visszafizetésből eredő teher mennyiben kerül a közvetlen lakossági áthárításon keresztül a fogyasztóra, illetve mennyiben azok számára termékdíj- vagy más szankciókkal, ami a nagy hulladékkibocsátást korlátozná. Ez viszont kötelességünk, és ebben az ügyben ezt a feladatunkat teljesíteni is fogjuk.
Köszönöm szépen.
