DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A 2001. évi beregi árvíz kérdéseivel már ellenzéki koromban is sokat foglalkoztam, hiszen számos polgármester, önkormányzati szakember fordult hozzám is - hasonlóan a képviselő úrhoz - ebből a térségből panaszokkal és kifogásokkal.
A képviselő úr megközelítésével és értékelő megállapításaival belügyminiszterként is általában egyetértek. A számomra bemutatott adatok szerint a helyreállítási, újjáépítési munkálatok esetenként valóban elhúzódtak, amire persze már tavasszal is lehetett számítani. Orbán Viktor volt miniszterelnök úr is nyilván tudta ezt, szavainak hitelével azonban neki kell számot vetnie. A feladatokról szóló áprilisi kormányhatározat mindenesetre már óvatosabban fogalmazott; a munkálatok olyan szervezését szabta meg, hogy azok lehetőség szerint 2001. szeptember 30-áig befejeződjenek.
Részletes kimutatást kértem a Belügyminisztériumba eljuttatott panaszokról, minőségi kifogásokról. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságra összesen mintegy 400 beadvány érkezett a 2001. évi tiszai árvíz okozta károkkal összefüggésben. A panaszok kisebbik hányada vonatkozott közvetlen kivitelezési hibára vagy hiányosságra, egy részük az új lakóépületek általános kiszáradási tulajdonságaival függött össze. A hivatásos katasztrófavédelmi szervezet 115 esetben kezdeményezett intézkedést műszaki problémákat felsorakoztató beadványok ügyében. Ugyanakkor az érintett települések polgármesterei a károsult lakosság informálása céljából a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Mérnöki Kamarával egyeztetett tájékoztatót adtak ki, amely a kifogások benyújtásának lehetőségét, helyét, feltételeit, valamint a szavatossági körülményeket tartalmazta.
A képviselő úr második, az átlagos kivitelezési költségekre vonatkozó kérdésére a következőt válaszolom. Az új lakóépületek átlagos kivitelezési költsége bruttó 128 ezer forint volt négyzetméterenként. Ettől nem lényegesen, de a különböző típusú, alapterületű lakóépületek fajlagos kivitelezési költségei mindkét irányban eltértek. A 713 új lakóépületért összesen 10 milliárd 203,7 millió forint átutalása történt a fővállalkozó konzorcium részére. Ez lakóházanként bruttó 14 millió 311 ezer forintot jelentett.
Helyreállítás esetén nem pontosan értelmezhető a négyzetméterre vetített fajlagos költség. A nagy alapterületű lakóházakban is keletkeztek viszonylag egyszerűbben helyreállítható károk, ugyanakkor jellemző volt, hogy a kis alapterületű, általában vályogházak helyreállítási költségeit megnövelte az, hogy az eredeti építéskor elmaradt műszaki hiányosságokat kellett pótolni - ezeknek a házaknak gyakorlatilag nem volt alapozása.
Összességében tehát az 1477 lakóépület helyreállításáért a konzorcium 6 milliárd 127 millió forintot számlázott és kapott. Ez lakóházanként 4,148 millió forintot jelentett.
A képviselő úrral egyetértve magam is azt tartom a legfontosabb kérdésnek, hogy kellő gondossággal, gazdaságosan és költségtakarékosan történt-e a kármentesítésre szánt súlyos milliárdok felhasználása. A főigazgatóságtól erre nézve jelentést kértem, amely részletezi a munkálatok minőségi és pénzügyi garanciarendszerét, továbbá azt is, hogy milyen intézkedéseket tett a Helyreállítási és Újjáépítési Tárcaközi Bizottság a költségek csökkentése érdekében.
A tájékoztató átfogó képet fest, amely azonban a pénzek felhasználását illetően számomra nem elég megnyugtató és kielégítő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezért a minisztérium felügyeleti és ellenőrzési hivatalának feladatául szabtam a beregi kármentesítési munkálatok átfogó és részletes ellenőrzését és ismételt vizsgálatát.
Jeleznem kell azt is, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal is megkezdett korábban egy vizsgálatot, amely még (Az elnök a csengő megkocogtatásával ismételten jelzi az idő leteltét.) nem zárult le. Ezt követően a vizsgálat eredményéről…
