DR. LENDVAI ILDIKÓ
DR. LENDVAI ILDIKÓ
DR. LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Én tehetek róla - akármilyen lassan mondta, megint nem értem. (Derültség, taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.) Azt az egyet értettem, hogy a frakcióvezető úrnak nincs több ideje már a blöffökre. Azt viszont nem értettem kristálytisztán, hogy van az, hogy a két frakcióvezető úr értékelése az elmúlt száz napról ilyen élesen eltér a közvélemény-kutatások eredményétől. Már most két eset lehetséges: vagy önök nem olvassák a közvélemény-kutatásokat, vagy a közvélemény - fájdalom - nem olvassa magukat. Kétség nem fér hozzá: a közvéleményé a nagyobb veszteség.
Mert valójában két kérdés tehető fel az első száz nap kapcsán. Az első: jó volt-e a program? A második: ha jó volt, kinek az érdeme? Az elsőn nemigen van vita; az előbb említett közvélemény-kutatást a Tárki végezte: a megkérdezettek többsége egyetért az intézkedésekkel és elégedett velük, jóval nagyobb többsége, mint ahányan annak idején a jelenlegi kormányra szavaztak. Köszönet érte azoknak a választóknak, akik képesek voltak átlépni a politikai szakadékokon, és ezzel bizonyították, hogy az árokásás alatt az átjárás zavartalanul folyik. (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
Akkor marad a második kérdés: kinek az érdeme mindez? Azért kérdezem meg, mert néha úgy tűnik, mintha egyszerűen arról lenne szó, hogy az intézkedések fedezetét az előző kormány saját pénzéből itt hagyta a mostaninak. Nem az enyémből és nem is Balsai képviselő úréból, néha mégis úgy tűnik, mintha ezt az előző kormány véres verítékkel összespórolta volna, összegyűjtötte, rózsaszín szalaggal átkötötte és rátukmálta direkt a mostani kormányra, mondván: nekem már nem kell, vettem belőle eleget, köszönöm, a család sem kér többet (Derültség, taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.), nem viszek már haza belőle, inkább itt hagyom neked ajándékba. Én ezt jó jelnek tartom. Tudniillik, ha már az érdemeken folyik a vita, az azt jelenti, hogy jó az eredmény. Azon tudniillik sohasem szoktak összekapni, hogy kinek a receptje alapján készült az odakozmált étel. Az étel tehát jó, ehető. És én az elismerésnek ezt az indirekt formáját is szeretném megköszönni az ellenzéknek. (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
Jogosnak tartom azt is, az az ellenzék dolga, hogy összevetik, ahogy a képviselő úr tette az előbb, az ígéreteket a valósággal. Nincs is szebb verseny a pártok között, mint a szavahihetőségi verseny. Érdemes tehát összevetni, melyik párt mit mondott előre az új kormány első intézkedéseiről. Kezemben egy szórólap, a választás előtt készült. Abból citálom a fontos gondolatokat. Igaz lett-e az, amit önök írtak, hogy az új kormány majd eltörli a tandíjat? (Derültség a Fidesz és az MDF padsoraiból.) Bocsánat - bevezeti a tandíjat. Az még igaz lett volna. Nem, ehelyett az lett igaz, hogy felemelte az ösztöndíjakat és a pedagógusbéreket. Igaz lett-e, amit önök írtak, hogy az új kormány megnyirbálja a családtámogatásokat? (Zaj a Fidesz padsoraiból. - Közbekiáltások: Igaz, igaz!) Nem az lett-e igaz véletlenül, hogy felemelte az önök által befagyasztott családi pótlékot, és augusztusban meg is duplázta azt? Igaz lett-e az, amit önök írtak, hogy jönnek az új megszorító intézkedések? (Zaj a Fidesz padsoraiból. - Közbekiáltások: Jönnek!) Nem inkább az lett-e igaz, hogy a nyugdíjasok kaptak némi kárpótlást, és emelkedtek a bérek? Igaz lett-e a kedvencem, amit önök írtak, hogy az új kormány majd drogokkal mérgezi az ifjúságot? (Moraj a Fidesz padsoraiból.) Nem az lett-e inkább igaz, hogy felemelte a gyógyszertámogatás összegét? De a szórólap utolsó mondata a kedvencem, engedjék meg, hogy idézzem: “Járjon hát utána, hogy kiben érdemes megbízni!” Egyetértek. Járjunk utána az ígéretek összevetésével: kiben érdemes megbízni?
De csodák persze nincsenek. És valóban meg lehet kérdezni, kinek a pénze fedezi az intézkedéseket: igazuk van, nem a mostani kormány pénze. És nem is a múlt kormányé, nem Orbán Viktor pénze és nem Medgyessy Péter pénze. Az emberek pénze, akik megdolgoztak érte és befizették azt! A kormánynak két választása van ilyenkor: vagy hazaviszi, vagy elosztja. (Derültség, taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.) Kérem szépen, mi az utóbbit választottuk! És nem mondom azt, amit ilyenkor éles nyelvű publicisták mondanak, hogy önöknek savanyú a szőlő. Nem így van. És talán még kevésbé lesz savanyú, ha készséggel elismerem: önök is kapálták a földjét. Mi is azt tesszük. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De a legtöbbet mégis a kisemberek dolgoztak rajta. Ezért most nekik kell visszaadni. Ez történt meg.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
