DR. MEDGYESSY PÉTER
DR. MEDGYESSY PÉTER
DR. MEDGYESSY PÉTER miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! “Cselekedni most és mindenkiért”, ezt a címet viseli kormányom alig több mint száz napja meghirdetett programja, s ez az elv vezette a kormányt első száznapos programjának a teljesítésekor is. Ezt az elvet fogjuk követni a következő hónapokban is.
A politika sok arcát mutatta az elmúlt hónapokban. Megtörtént az elmúlt évtized legnagyobb szociális igazságtétele. Azoknak is jutott a növekvő gazdaság hasznából, akik korábban a mellőzöttséget érezték. A száznapos program megszavazásáért utólag is köszönetet mondok az Országgyűlésnek, kormánypárti és ellenzéki frakcióknak egyaránt.
A politika másik arca ellentmondásosabb. Van, aki a választási kampány harcos indulatát őrzi még ma is lelkében, és eszerint cselekszik. Ez nem jó. Visszatért a rendszerváltás egyik legbonyolultabb kérdése: mi a viszonyunk az ország 1990 előtti múltjához? E kérdés - ahogy látom - jobban foglalkoztatja a politikai pártokat, mint a társadalmat. Ezt természetesnek tartom. Azt kevésbé, hogy értékelések, vélemények helyett politikusok akarnak ítélkezni. Hagyjuk ezt a társadalomra és a jogra, mindkettő alkalmasabb a közítélet kifejezésére.
Kormányom azt ígérte, hogy feltárja az elmúlt években elkövetett jogsértéseket. Halljuk a türelmetlenek hangját. Sajnos, több és bonyolultabb üggyel találkoztunk, mint amit gondoltunk. A jogsértés ellen csak a jog erejével lehet küzdeni, a jogállami normák betartása pedig időt igényel. Kérem hát türelmüket, nincs okuk kétkedni, végig fogunk menni az elkezdett úton.
Tisztelt Országgyűlés! Magyarországon több millióan egy kicsit már jobban élnek, mint májusban. Ez a program egy megkezdett út első állomása. Az első száz nap azonban számomra különösen fontos volt, az első száz nap a szavahihetőséget és a számonkérhetőséget jelenti. Ez az első száz nap programjának két fontos értéke.
Az elmúlt hónapoknak van még más politikai tanulsága is: aki a politikában nem tud középen maradni, az elég nagy veszélyeket vállal, mert kifelé könnyű az út, vissza pedig sokszor egyáltalán nincs. Pedig őszintén mondom - bármennyire hihetetlen is, őszintén mondom -, nagy szükség lenne kiszámítható, stabil ellenzékre, még akkor is, ha mást gondolunk a világról. Az árvíz tombolása felett aratott siker bizonyítja, az országban van szándék és lehetőség az összefogásra. Megmutatta, hogy él és erős a nemzeti közösség, és szükség esetén nagy és fegyelmezett tettekre képes. Köszönetet mondok ismételten a védekezésben, a kármentésben és a helyreállításban dolgozó tízezreknek, önkénteseknek és hivatásos szakembereknek. Mindannyiunk nevében köszönöm. (Taps.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a sikereink okát keressük, még egy dologról kell szólni: a bátorságról. Mert bátorság kellett szembenézni a múlttal. (Mozgás és zaj az ellenzéki oldalon.) Lehet, hogy későn ismertük fel, de beláttuk, a múlt megértése és értékelése megkerülhetetlen politikai és társadalmi kérdés. A társadalom nyugodt többsége megmutatta, nem fogadják el a hamis szembeállítást. Nem fogadják el, hogy ma a múlt sötét erői és a jövőt képviselő tisztaság bajnokai küzdenek egymással. A rendszerváltozás közös akarat és erőfeszítés eredménye és történelmi siker. Ebben valamennyi demokratikus erő, köztük az MSZP is komoly szerepet vállalt. A parlament elé benyújtott nyilvánosságtörvényeket mielőbb el kell fogadnunk. Az általam felkért úgynevezett Sólyom-bizottság észrevételeinek többségét megfontolásra érdemesnek tartom. Kivitatjuk a tervezetek fogyatékosságait, és megalkotjuk a törvényt.
S még egy: a politikai pártok helyett bízzuk a múlt feltárását a közbizalmat élvező intézményekre, testületekre és tudósokra. Nekünk pedig politikai lehetőségünk és kötelességünk, hogy a jövővel foglalkozzunk. Ezt ajánlom Magyarországnak, és ezt várom a kormányomtól is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor jövőről beszélek, az előttünk álló feladatokról szólok.
(9.40)
Két fő célt tűztünk ki magunk elé: az első a születési, területi, gazdasági esélyek közelítése, a különbségek csökkentése; a másik a felzárkózás az európai életminőséghez az Európai Unióhoz történő csatlakozás segítségével. Mert tízmillió magyar ember vágya, hogy gyermekeinek ugyanolyan esélyeik legyenek a boldogulásra, mint európai társaiknak.
A következő hónapok kormányzati programja az esélyteremtésről és a képességek valóra váltásának lehetőségéről szól; esélyekről és a teljesítmények növeléséről. A nem általunk tervezett év hátralevő részére újabb programot hirdetünk. Világossá kívánjuk tenni, hogy az emberek adóforintjaiból milyen problémákat oldunk meg, hogy mire mennyit költünk.
A kormány elkezdte a következő év társadalmi-gazdasági programjainak tervezését is. Két célunk van: az, hogy növekedjen az ország gazdasága és gazdagsága, és az, hogy igazságosabban osszuk szét a megtermelt jövedelmet. Csak a növekvő gazdasági teljesítmény teremt fedezetet a jóléti fordulat továbbviteléhez. A költségvetés pedig a kormányzat filozófiája számokban kifejezve. Ezért elsőként azt kell megmondanunk, melyek a prioritásaink, melyek a hangsúlyok. Nos, ezek az oktatás és az egészségügy fejlesztése, a területfejlesztés és az uniós csatlakozás előkészítése. 2003-ban folytatjuk a kormányprogram végrehajtását, amelyet négy év alatt meg fogunk valósítani. Teljesítményorientált gazdaságpolitikát követünk. Csak ez képes alátámasztani a társadalmi igazság érvényesítését, az esélyteremtést célul kitűző törekvéseinket. Ezért kell a beruházásokat és a megtakarításokat ösztönözni, a költségvetési hiányt pedig csökkenteni.
Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A harmadik nagy, talán minden eddiginél nagyobb kihívás az Európai Unióhoz történő csatlakozás. Ez fogja meghatározni életünket és a következő nemzedékek életét is. Számunkra a csatlakozás esély és kihívás; előny és némi áldozat egyszerre. A kérdés az, hogy összességében nyerünk-e vagy sem. A kérdés az, hogy ettől az ország és lakói gazdagabbak lesznek, több esélyt kapnak, a gyerekeik jobban élhetnek vagy sem. Az én válaszom, a mi válaszunk, és úgy gondolom, mindannyiunk válasza határozott igen. A csatlakozás több mint politikai kérdés. Ez az elmúlt ezer év egyik legjelentősebb társadalmi, történelmi eseménye; ha úgy tetszik, új államalapítás. Magyarország évszázadok óta először a legfejlettebbek közé áll, egyenrangú társsá válik.
Az európai integráció nemzeti céljaink megvalósításának eszköze, ezért nemzeti érdek. Nemzeti kormánynak tehát csatlakozáspártinak kell lennie. A mi kormányunk pedig nemzeti kormány. Olyan Európához csatlakozunk, amelyben nemzeti értékeink nem feloldódnak, hanem megerősödnek. Magyarként csatlakozunk. A csatlakozás előkészítése több elemből áll: felgyorsítjuk a felkészülést, ennek intézményi keretéről napokon belül dönt a kormány. Persze a csatlakozás nemcsak a kormány ügye. A csatlakozás közügy. Szerepet kell kapniuk benne a pártoknak, a kormányerőknek és az ellenzéknek egyaránt; szerepük lesz a szakmai és civil szervezeteknek, és be kell vonnunk határon túl élő honfitársainkat is. Közös elhatározással módosítanunk kell az alkotmányt. Minden korábbinál szélesebb összefogásra van tehát szükség, hogy a csatlakozás után mindenki együtt ünnepelje az új Magyarország megszületését.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Ma szeptember 10-e van. Egy éve New Yorkban békésen indult az élet, a felnőttek munkába, a gyerekek iskolába igyekeztek. Azután másnap felbolydult a világ. Az Egyesült Államokat 2001. szeptember 11-én ért terrortámadás világszerte együttérzést, megdöbbenést és felháborodást keltett. Kérem tisztelt képviselőtársaimat arra, hogy egyperces néma felállással adózzunk az áldozatok emlékének. (A teremben lévők néma felállással adóznak az áldozatok emlékének.) Köszönöm szépen.
Tisztelt Képviselőtársaim! E brutális terrortámadás az egyetemesen vallott értékek ellen irányult. Az emberi jogok, az élethez való jog, a szabadság, a demokrácia, a szabad kereskedelem eszméjét, a rájuk épülő életmódot, gazdasági, társadalmi rendet és azok jelképeit érte támadás. Ezek az értékek hazánk számára is meghatározóak. A rendszerváltást követő magyar demokrácia építőkövei. Egyben az utóbbi tizenkét év külpolitikáját meghatározó euro-atlanti integrációnk alapjai is. Hozzá kell tehát járulnunk védelmükhöz, érdemben és hitelesen kell részt vennünk az érdekközösséget fenyegető új kockázatok és új veszélyek, a terrorista akciók, a tömegpusztító fegyverek terjedésének megakadályozásában. Ez a harc azonban csak a nemzetközi közösség minél teljesebb összefogásával, támogatásával, együttes fellépésével lehet sikeres.
Tisztelt Ház! Mi azt gondoljuk, hogy az országban az alapkérdésekben megegyezésre és közös cselekvésre van szükség. Ezt várja tőlünk az ország. Meggyőződésem, hogy érdekegyeztetéssel, párbeszéddel, szakmai fórumok felhasználásával megteremthető a társadalmi konszenzus. Ez kell ahhoz, hogy Magyarország a következő évek kínálta óriási lehetőséget jól ki tudja használni.
Szeretném még egyszer kimondani: a demokratikus politika része a verseny, de nem része a harc. Nekünk nem az ellenzék, hanem a reménytelenség, a kiszolgáltatottság, a nincstelenség, az esélyek hiánya az ellenfelünk. Mi ezeket és nem az ellenzéket kívánjuk legyőzni. Az ellenzék néha rivális, máskor együttműködő partner. Mert az ország nem a miénk és nem az ellenzéké. Az ország tízmillió, a határainkon belül és ötmillió, a határokon túl élő fontos magyar ember értéke. Mi csak képviseljük őket, mi, mindannyian, akik itt ülünk.
Magyarországnak meggyőződésem szerint oka van a bizakodásra. Rendezzük be ezt az országot úgy, hogy mindenki biztonságban és jól érezze magát benne. Meg vagyok győződve arról, hogy együtt messzebbre jutunk.
Köszönöm a figyelmüket. Köszönöm, elnök asszony. (Taps a kormánypártok soraiban.)
