DR. CSEHÁK JUDIT
DR. CSEHÁK JUDIT
DR. CSEHÁK JUDIT egészségügyi, szociális és családügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban bizonyára valamennyien egyetértünk, hogy a gyermeket nevelő családok döntő többségének leghőbb vágya az, hogy gyermekeiket szeretetben, biztonságban és jólétben nevelhessék fel. Az az igazi boldogság a szülőknek, ha láthatják: erőfeszítéseik eredményeként gyermekeik egészséges és tanult felnőtté válnak, akik saját lábukra állva jó eséllyel alapíthatnak majd maguk is családot.
Kérem, engedjék meg, hogy a napirend teremtette alkalmat megragadva valamennyiünk nevében kifejezzem köszönetemet és őszinte nagyrabecsülésemet mindazoknak, akik sok terhet vállalva, csökkenő vagy nem javuló mértékű társadalmi segítség mellett is tisztességgel nevelték és nevelik gyerekeiket. A köszönet azonban hamis és elégtelen gesztus lenne a részünkről, ha ezt nem követnék a gyermeknevelés terheit csökkentő kormányzati intézkedések. Az elsőt a száznapos program keretében már meghoztuk. Augusztusban egyhavi rendkívüli családi pótlékot folyósítottunk az iskolakezdés anyagi gondjainak enyhítéséhez. A most tárgyalásra kerülő javaslat elfogadásával az augusztusi dupla összeget a családipótlék-rendszer részévé, minden évben járó biztonságos kiegészítéssé kívánjuk emelni. A kormányprogramunkban vállaltuk azonban azt is, hogy emeljük a családi pótlék összegét, ezt az ígéretünket is teljesíteni akarjuk, és ezért megkezdjük ezt a folyamatot.
Ezért kezdeményezzük a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosítását. Javaslatunk elfogadásával ugyanis lehetőség nyílik a majdnem 2 millió gyerek után járó ellátás 20 százalékos emelésére szeptember 1-jétől visszamenőleg. Ez az évi 40 milliárd költségkihatású, jelentős intézkedés a kormány családpolitikájának a megvalósításában csak az egyik első, sürgős, bár határozott lépés, jó irányba.
(9.40)
Meggyőződésem szerint ez a javaslat egyértelműen kifejezi, hogy mi a családi pótlékot alanyi jogon járó, csak a gyermek létéhez kötött, univerzális, különleges feltételekhez nem igazodó, vagyoni és jövedelmi viszonyoktól független társadalmi támogatásnak tekintjük, befektetésnek a jövőbe. Kifejezi, hogy mi nem osztjuk azt a tegnap sajnos nyilvánosság előtt is kifejtett véleményt, mely szerint csak azokat a családokat kell ösztönözni a gyereknevelésre, melyekben megvannak ahhoz a minimális erkölcsi, anyagi és kulturális feltételek.
Elfogadhatatlannak tartjuk azt a kijelentést, mely szerint “A jövő generációjával szemben elkövetett bűncselekmény az olyan családok támogatása, amelyek beillesztése már ma is meghaladja a többség teherbíró képességét.” Mi nem teszünk különbséget gyermek és gyermek között; mi nem jelölünk ki támogatásra érdemeseket és érdemteleneket; mi nem rekesztjük ki figyelmünkből és gondoskodásunkból azokat, akik segítségünk és szolidaritásunk nélkül nem emelhetnék ki a szegénységből és a tanulatlanságból, a segélyezetti létből legalább a gyerekeiket. Mi javítani akarjuk az esélyeket, mi csökkenteni kívánjuk a különbségeket, és ha nem ezt tennénk, az lenne vétek a jövővel szemben. Ezért kívánjuk ezzel a javaslattal is kifejezni, korrigálni kell az elmúlt négy év hibás, perverz újraelosztását. Ösztönözzük a tanulást, a munkavégzést, az adófizetést, a teljesítményeket, de emellett a leszakadók felzárkóztatására minden gyermek neveléséhez segítséget adó családi pótlékra és annak emelésére is kiterjed a figyelmünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azért, hogy ezt a fontos ügyet ne szőhessék át csupán a napi politika indulatai, érdemes a tegnapnál talán egy kicsit távolabbra is visszatekinteni. Talán kevesen tudják, és ezért engedjék meg, hogy röviden elmondjam, hogy a családi pótlék, a magyar szociálpolitika hozzám, hozzánk valóban igen közel álló eszköze az idén bizony 90 éves. 1912-ben fogadta el a tisztelt Ház az 1912. évi XXV. törvénycikket, amely rendelkezett az állami, vármegyei, államvasúti és postai alkalmazottak, valamint a néptanítók családi pótlékáról. Ez a döntés 170 ezer közalkalmazott részére biztosított gyerekszám szerint növekvő összegű támogatást, vagyoni viszonyokra való tekintet nélkül a gyermek 16 éves koráig, kiváló tanulmány esetén pedig méltányosságból a tanulmányok befejezéséig.
A törvényjavaslatot a pénzügyi bizottság elnöke - Hegedüs Lórántnak hívták - és a pénzügyminiszter, Teleszky János - akinek a nevét sem ismerjük - terjesztették elő. Indoklásukból az is megtudható, hogy az akkori ellátás 27 millió koronás összege megfelelt az éves költségvetés teljes évi növekményének. Nem lehetett talán az sem véletlen, hogy egy olyan napon, amikor a jegyzőkönyv tanúsága szerint ezt a napirendet megelőzően a tisztelt Ház 18 képviselőt padlóverés, fütyülés, trombitálás, dobolás és kiabálás miatt 15 napra kizárt a munkából, a családi pótlékra vonatkozó javaslat viszont teljes egyetértés és hangos helyeslés mellett került elfogadásra. A legelső indoklás is arról szólt, hogy ezen a módon a gyermeknevelés terheit kell csökkenteni, ezzel az eszközzel a gyermekvállalás társadalmi hasznát kell elismerni.
1946-tól került bevezetésre ez az ellátás az iparban foglalkoztatottak számára, és 1953-tól kezdődően terjedt ki a mezőgazdasági munkavállalók családjaira is. 1990 óta pedig nem társadalombiztosítási járulékból, hanem állampolgári jogon a költségvetésből folyósítjuk ezt az ellátást, hiszen a rendszerváltással drámaian átalakultak a munkavállalás lehetőségei, és változatlan feltételek mellett a munkanélküliek nemcsak jövedelmüket, hanem a gyermek neveléséhez adott támogatást is elveszítették volna.
Tíz évvel ezelőtt a felmérések szerint még csak a megkérdezettek egyharmada gondolta úgy, hogy a gyermekneveléssel járó többletterhek nagyobbik részét a társadalomnak kell vállalnia. Ma már többségben vannak azok, akik szerint a terheknek legalább 50 százaléka alól kellene mentesíteni a családokat, míg a statisztikai adatok szerint napjainkban ennek alig egyharmadát váltják csak ki a támogatások.
Bevált eszköz a családi pótlék az Európai Unió valamennyi országában is. Most már nekünk is figyelnünk kell arra, hogy olyan családtámogatási rendszert alakítsunk, amely esélyt ad a magyar gyermekeknek is az Unió országaiban élő társaikkal való eredményes versengéshez. Nálunk a családi pótlék összege alig több mint 20 euró, és ez bizony csak ötöde az Európai Unió 100 eurós átlagának. Ezek az arányok arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a családtámogatások terén arányaiban nagyobbak az elmaradásaink, mint a munkabérek esetében, és ha mindezt a nemzeti össztermék összehasonlításában is megvizsgáljuk, akkor láthatóvá válik, hogy még saját anyagi lehetőségeinkhez képest is indokolatlanul alacsony támogatást nyújtunk családi pótlék címén.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindennek a tudatában hirdette meg a kormány a jóléti fordulatot, és annak ismeretében, hogy vannak a családtámogatások mellett olyan egyéb szükségletek is, amelyek figyelmet és fejlesztést igényelnek: a gyermeknevelésre alkalmas lakás megszerzésére és megtartására, a gyermekek oktatására és a rájuk irányuló egészségügyi szolgáltatásokra is gondoltunk. Kormányunk valamennyi felsorolt területen lényeges változtatásokat kíván elérni annak érdekében, hogy minden gyermek megkapja a testi-lelki fejlődéséhez szükséges javakat. Ebből a megfontolásból vizsgáljuk most a lakástámogatások emelésének, a bölcsődékben és a közoktatási intézményekben az ingyenes étkeztetés és ingyenes tankönyvellátás lehetőségét. Népegészségügyi programunknak is a legfontosabb célja, hogy a felnövekvő generáció egészségesebb lehessen, mint a szüleik.
Az is egyértelmű a számunkra, valljuk, hogy azok a szülők, akik gyereket nevelnek, nagyobb terhet vállalnak a közjavak gyarapításában, mint akik ezt nem teszik. Ebben az értelemben a gyereknevelés nem tekinthető magánügynek. A gyermekek gondozására, nevelésére fordított munka társadalmi megbecsülésének növelése több mint indokolt. Az egyes családokban a gyermekekre fordított költségek és többletmunkák mértékéről ugyan megoszlanak a vélemények, de abban mindenki egyetért, hogy ezek olyan tevékenységek, amelyek a társadalom javát szolgálják. Az új generáció felnevelésének költségei akkor válnak igazán nyilvánvalóvá, ha valamely okból a szülőt pótolni kell, akár csak egy napra is.
Ezért határozott törekvésünk, hogy a következő években megteremtsük annak feltételeit, hogy a gyerekneveléssel kapcsolatos háztartási többletmunkákat egyenjogúsítsuk a munkahelyen végzett tevékenységekkel, valódi esélyt akarunk ezzel kínálni a gyermeket vállaló anyáknak, a kicsiket gondozó szülőknek vagy rokonoknak, hogy önfeladás és a szegénység veszélye nélkül vállalhassák gyermekeiket. Akkor válhat igazán sikeressé családpolitikánk, ha a jelenleginél jóval többen vállalnak gyereket, illetve ha a gyermekvállalás nem jelenti többé a szegénység kockázatát. Ha mindezt elértük, akkor majd nem kell aggódni a demográfiai mutatók miatt, de nyilvánvaló, hogy ehhez hosszabb időre van szükség. Úgy akarjuk ösztönözni a gyermekvállalást, hogy tiszteletben tartjuk a családok autonómiáját, de minden támogatást biztosítunk a működésükhöz és ha van olyan, akkor a működési zavaraik elhárításához.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mint bevezetőmben mondtam, a törvényjavaslat szerint 20 százalékkal emelkednek szeptember 1-jével visszamenőleg a családi pótlék összegei. Minden gyermeket nevelő család azonos mértékű emelésben részesül.
Fontos előrelépésnek tekintjük a családi pótlékra jogosultság felső korhatárának emelését. A közoktatási törvénnyel összhangban 23 évre terjesztjük ki a korhatárt azoknál a gyermekeknél, akik közoktatási intézményben tanulnak, 2004-ig évente egy évvel növelve a korhatárt.
A családok támogatásáról szóló, az előző kormány javaslatára született törvény egy speciális szabályozási mechanizmus beiktatásával kísérletet tett arra, hogy egy pénzbeli támogatási forma keretében alkosson olyan szabályokat, amelyek a feltételezések szerint a családi pótlék lényegét tekintve független magatartási formára, a tankötelezettség teljesítésére is ösztönözték volna a családokat. A törvény - módosítás nélkül - jelenleg úgy rendelkezik, hogy a gyermek tanköteles korától iskoláztatási támogatást kell megállapítani és folyósítani, mely ellátás azonos feltételek mellett illeti meg a jogosultakat, mint a családi pótlék.
Annak ellenére, hogy az iskoláztatás fontosságát, a tankötelezettség teljesítésének szerepét senki, közülünk senki nem vitatta, éppen ellenkezőleg, minden jövőért felelősséget érző ember a tudást, a műveltség megszerzését elsődleges célnak tekintette és tekinti ma is, az iskoláztatási támogatást már a bevezetésekor és később is élénk viták kísérték.
(9.50)
A szabályozás bonyolult és felesleges igazolási rendet írt elő, miközben új elemet nem tartalmazott, csak megismételte a tankötelezettség teljesítésének elmaradása esetére más törvényekben már előírt kötelező eljárásokat. Az elmúlt időben nem igazolódott az a várakozás, hogy az ellátás nevének a megváltoztatása hatással lehet a tankötelezettség teljesítésére. Ezért a törvénymódosító javaslat vissza kívánja állítani a családi pótlék egységét: ezentúl minden gyermeket nevelő család egységesen családi pótlék címen kapja az ellátást. Az eljárás egyszerűsödik, a szülők, az iskolák és a folyósító szervek pedig megszabadulnak az igazolással kapcsolatos felesleges feladataiktól.
További lényeges eleme a javaslatnak, hogy 2003. január 1-jétől 50 százalékkal nő az anyasági támogatás összege, és ugyanettől az időponttól az ikergyermekeket nevelő családokban az anyasági támogatás 100 százalékkal emelkedik. Ez konkrétan azt jelenti, hogy minden szülő nő, illetve örökbefogadó anya anyasági támogatásként a jelenlegi 30 150 forint helyett 45 225 forintra lesz jogosult, az ikreket nevelők pedig a jelenlegi kétszeresét, vagyis 60 300 forintot kapnak majd gyermekenként. Az ikreket nevelő családok esetében - a folyamatos többletkiadásra tekintettel - a gyermekgondozási segély összege 2003. január 1-jétől a jelenlegi 20 100 forintnak a kétszeresére emelkedik.
Mint említettem, ezeknek a javaslatoknak az éves költségvetési kihatása több mint 40 milliárd forint, amely összeg nézetünk szerint minden szempontból jó helyre kerül és jó célokat szolgál.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel és őszintén kérem önöket, hogy a javaslat vitájában ne a retorikai versengés, hanem a családok helyzetének a javítása legyen valamennyiünk célja. Biztos vagyok abban, hogy a családról alkotott elveinknek és nézeteinknek van, kell hogy legyen közös tartománya, és ha ezt tartjuk fontosnak, akkor a Magyar Köztársaság Országgyűlésének esélye van arra, hogy jó döntéseket hozzon, esetleg konszenzussal.
Biztató jel a számomra, hogy a szociális és családügyi bizottság egyhangúlag támogatta a törvényjavaslat általános vitára kerülését. Kérem ezért képviselőtársaimat, hogy a családok többsége számára érzékelhető javulást eredményező törvényjavaslatot tárgyalják meg, és majd szavazzák meg.
Kérem, hogy a családtámogatási rendszer továbbfejlesztéséhez, a családi pótlék értékmegőrzéséhez, a gyes hasznos társadalmi tevékenységgé alakításához és összegének emeléséhez, a nagyon differenciált élethelyzetek kezeléséhez szükséges egyedi megoldások kimunkálásához is adjanak segítséget, akár most a vita során is, hogy a következő, a tisztelt Ház asztalára kerülő újabb és újabb javaslataink a többség támogatását és egyetértését is elnyerhessék majd. Azt kívánom, hogy valamennyiünk közös döntését olyan üzenetként értékelje a társadalom, hogy Magyarországon változatlanul érdemes gyereket vállalni.
Végezetül emlékeztetem önöket a családok nemzetközi évének jelmondatára: családra mindenkinek szüksége van, a család mindenkire számít.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
