DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A felszólalásában volt egy nagyon értékes mondat, ez úgy hangzott, hogy a gátlástalanságnak nincsen határa. Hát valóban, ezt ön be is mutatta. Annál is inkább, mert ezt még megtoldanám, hogy a demagógiának sincsen határa, és ezt ön szintén bemutatta az imént. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Szociológusok mutatták ki, elnök úr, hogy milyen egyszerű a világ: egy demagóg mondatot el lehet mondani 6 másodperc alatt, és 6 percre van szükség, hogy akár csak egy demagóg mondatot az ember tisztességgel elmagyarázzon az embereknek. (Szűcs Lajos: Te tudod a legjobban!) Minekutána ön itt elmondott egy csomót, és én nem tudok tízszeres, százszoros időben válaszolni, hanem ugyanannyi időm van, mint önnek, ezért csak néhány dologra szeretném felhívni a tisztelt képviselő úr figyelmét.
Na, ez a bizonyos családi gazdaságok kérdése. Kérem szépen, szeretném önt is tájékoztatni, amint egyébként ön ezt korábban nagyon jól tudhatta volna: a családi gazdaságok támogatására szánt 100 milliárd forintos keretből az előző kormány idején 100 millió forint fölötti hitelt - kapaszkodjon meg! - bt.-k és kft.-k kaptak. Szinte kizárólag. Az önök által bevezetett egyszerűsített modellben. Köztük budapestiek is. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) Mi ez? Ezek a családi gazdaságok, amiket ön mond?
De ne vigyük félre sem azokat, akik itt ülnek, sem azokat, akik a képernyő előtt ülnek. Az önök által idealizált családi gazdaság egy borzalmasan nagy lufi. (Dr. Horváth János: Nana!) Kérem tisztelettel, nem nana, hanem így van! (Körömi Attila: Ez a nyugalom kormánya!) Járunk a vidéken, ha hiszi, ha nem, kedves képviselő úr, még az ön körzetében is, azok a téeszelnökök, akiket ön most éppen szidalmazni igyekezett, mind be vannak jelentkezve jelen pillanatban családi vállalkozásban, és ugyanúgy veszik fel a hitelt, mint bárki más. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) Na most akkor ezek a téeszelnökök tudathasadásban vannak önmagukhoz képest?
A másik: önök elhitették ezzel az országgal meg egy csomó szerencsétlen emberrel is, hogy ha majd ő tíz hektáron elkezd gabonát termelni, akkor milyen szép lesz neki az élete. Kérem tisztelettel, minden agronómiai szakkönyv körülírja, hogy tíz hektár gabona megműveléséhez száz munkaóra szükséges. Ki mondja azt ebben az országban, hogy bárki is jogot formálhat arra, hogy száz munkaórával egy évben önmagát és a családját is el tudja tartani? Ettől demagógia, amit önök művelnek! Na, ez az egyik. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
A másik a garantált ár kérdése. Szeretném felhívni a képviselő úr figyelmét, hogy a kormány nem garantált árat ígért - a kormány intervenciós rendszert ígért a búzára és a kukoricára. Úgy látszik, önön kívül egyébként ezt valamennyi termelő megértette, hiszen a termelői körökből jött visszajelzések szerint igen pozitív ennek az intézkedésnek a fogadtatása. Ön nagyon jól tudja, képviselő úr, hogy a garantált ár, a törvény is azt mondja, hogy az önköltség 70 százaléka. Ugye, nem ennek a meghirdetését tetszik szorgalmazni, hanem bőven a garantált árak fölötti intervenciós árat, amit egyébként, már bocsánat, de tavasszal meghirdettünk mind a búza, mind a kukorica esetében. A termelők nagyon jól felfogták ezt a jelzést, és kérem szépen, mindenki alkalmazkodott hozzá.
Arról én tényleg nem tehetek, hogy önök beleküldtek egy csomó embert a tíz hektáron való gazdálkodásba, és nincs raktáruk. De azok az összefogások, amelyek vidéken vannak és bizony saját raktárakra támaszkodnak - nagyon is tudni kell mindenkinek ebben az országban, hogy Magyarországon igenis raktárfölösleg van, vannak szabad raktárkapacitások a mai napig, és van bőven hova tenni a termést -, és mindazok, akik jó gazda módjára az intervenciós rendszerhez igazodtak, azok bizony bőven pénzüknél vannak; és mindazok, akik bármilyen oknál fogva, pusztán azért, mert az önök demagógiájára hallgattak, és rögtön a parcella mellől eladták a termést, nyilván alacsonyabb áron, hát azoknak meg azt mondom, hogy önöknél jelentkezzenek, mert önök vezették őket félre.
Még egy mondat, ami itt a Nemzeti Földalap felügyelő testületére vonatkozik. Nem parasztpártnak, hanem Parasztszövetségnek hívják azt a szervezetet, amelyik egyébként most a képviselője révén képviselethez jutott, de nem ez a baj. Nem fantomszervezet, kérem szépen, nem fantomszervezet! Egészen pontosan én például a Hajdú megyei szervezetükkel találkoztam most vasárnap Debrecenben, és kapaszkodjon meg, 40-50 igenis tehetős gazda alkotta ezt a társulatot, és nagyon konstruktív beszélgetés… (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból.) Nem téeszelnökök… (Font Sándor: Bankárok!) Dehogy bankárok! Igazi, hogy mondjam… (Font Sándor: Köszönöm, hogy kimondta.) Képviselő úr…! Szóval ne fantomizáljunk szervezeteket!
Egyébként ami pedig a Magoszt illeti, úgy igen könnyű egy szervezetet felfújni - és ez is egy lufi, kérem tisztelettel -, hogy csak azok juthattak az önök idejében bizonyos támogatásokhoz, akiket egyébként ez a Magosz is javasolt; a Magosz pedig az alapján javasolt, hogy belépsz vagy nem lépsz. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Na már most, kérem tisztelettel, ilyen sundámbundámokkal én is tudok akármilyen szervezetet csinálni, majd utána sírni értük.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
