DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Ez a javaslat első közelítésben csak egy elhelyezésről szóló törvénymódosítás, második megközelítésben azonban egy rendkívül jelentős alkotmányjogi lépés.
Hankó Faragó Miklós politikai államtitkár úr kifejtette azt, hogy milyen elméleti, alkotmányjogi megfontolások húzódnak meg ezen törvényjavaslat hátterében. Utalt arra, hogy a köztársasági elnök a magyar alkotmány szerint egy sajátos elnöki jogköröket ellátó államfő, aki nem részese sem a törvényhozó, sem a végrehajtó hatalomnak, hanem kifejezvén a nemzet egységét, őrködik az államszervezet demokratikus működése felett, s e minőségében - noha ezt az alkotmány indoklása így, egy az egyben nem mondja ki - valójában egy kiegyenlítő, kiegyensúlyozó funkciót betöltő köztársasági elnöknek, egy úgynevezett önálló hatalmi ágnak tekintendő.
Ez az önálló hatalmi ág az, amely térben is megjelenik ezen javaslat alapján. Rögtön hozzá kell tennem, hogy természetesen nem előírás az egy alkotmányos rendben, hogy a funkcióknak a valóságon túlmenően a térben szimbolikusan is szét kell válniuk. Amennyiben azonban a feltételek adottak arra, hogy a köztársasági elnök megfelelő elhelyezést nyerjen, ráadásul egy olyan reprezentatív épületben, mint a budai Sándor-palota, akkor ezt a lehetőséget ki kell használni.
Nem beszélnék arról, hogy milyen praktikus érvek szólnak amellett, hogy az államfő, s ne a kormányfő költözzön a Sándor-palotába. Sokan írtak már arról, sok újságcikkben utaltak már arra, hogy az adott épület s annak a környéke egy nagy forgalmat nem bír elviselni, s maga az épület is olyan, hogy az elsősorban protokolláris, nem pedig napi gyakorlati, operatív igényeket elégít ki.
Ugyanakkor fel kell arra is hívnom a figyelmet, hogy bizonyos vita bontakozott ki a bizottságok ülésein ebben a tárgykörben. Az alkotmányügyi bizottság ülésén is felmerült az, hogy úgymond ez a döntés nem egy feles rendelkezés, hanem egy kétharmados jogszabályhely. Noha az alkotmányügyi bizottság úgy foglalt állást, hogy ennek a törvénymódosításnak az elfogadásához elegendő az elvi általános szabály, tehát az egyszerű többség, mégis néhány érvet felhoznék annak érdekében, hogy egyértelműen kiderüljön, miért nem kétharmados ez a rendelkezés, miért megalapozatlan az ellenzéki képviselők ilyen irányú igénye.
A korábbi parlamenti viták során a helyzet az volt, hogy a fideszes, MDF-es és kisgazda képviselők szoktak amellett érvelni, hogy valamely törvény vagy törvényi rendelkezés miért feles, és miért nem kétharmados. Akkoriban a szocialista és szabad demokrata képviselők hangoztatták azt - s az alkotmánybírósági döntések ezt utólag meg is erősítették -, hogy az adott törvénynek vagy törvénymódosításnak az elfogadásához miért szükséges mégis a minősített többség. Most nem egyszerűen arról van szó, hogy helyet cseréltünk, most a szocialisták és a szabad demokraták kormányoznak, az MDF és a Fidesz szorult ellenzékbe, hanem arról van szó, hogy téves az értelmezése fideszes, illetőleg MDF-es képviselőtársaimnak.
Ezekben a vitákban mindig az Alkotmánybíróság határozataira szoktunk hivatkozni. Két ilyen meghatározó alkotmánybírósági döntés létezik. Az egyik a 4/1993-as alkotmánybírósági határozat, a másik pedig az 1/1999-es alkotmánybírósági határozat. Én nagyon röviden ismertetném az 1/1999-es határozatnak az 1. pontját, természetesen nem szó szerint, mert gondolom, hogy az egész rendelkező részt nem kell felolvasni. Egyetlenegy mondat esetében azonban ettől eltekintenék, és idézném ezt a szövegrészt. Arról szól ez a határozat, hogy nem lehetséges kétharmados törvényt módosítani, hatályon kívül helyezni feles törvénnyel, s nem lehet valamely törvény kétharmados rendelkezését sem feles döntéssel hatályon kívül helyezni, illetőleg módosítani.
Az Alkotmánybíróság döntése módosítás alatt érti a megváltoztatást is, és érti a kiegészítést is. Az a mondat, amelyet idéznék, a következőt állítja. Idézem: “A minősített többség követelménye nemcsak az adott alkotmányi rendelkezés közvetlen végrehajtásaként kiadott törvény megalkotására vonatkozik, hanem a törvény módosítására (rendelkezéseinek megváltoztatására, kiegészítésére) és hatályon kívül helyezésére is.” Itt, ebben az esetben nyilvánvalóan nincs szó hatályon kívül helyezésről, nincs szó megváltoztatásról. Szó van azonban kiegészítésről. Az a rendelkezés azonban, amelyet a kormány előterjesztése ki kíván egészíteni, feles rendelkezés volt.
A 2000. évi XXXIX. törvény 10. § (1)-(5) bekezdéséhez fűzne hozzá a törvénymódosítás egy (6) bekezdést. Ez a 10. § pedig feles döntéssel lett elfogadva. Az Országgyűlés a hivatkozott törvényt 2000. május 23-ai ülésén szavazta meg, akkor volt a zárószavazás, és a zárószavazás alkalmával bejelentés történt arról, hogy a törvényjavaslat 1., 9., 11., 13., valamint - azt hiszem - 24., 27. és 28. §-ai azok, amelyek kétharmados támogatást igényelnek. Nem tartozott ebbe a körbe a 10. §. Mivel a 10. §-nak a kiegészítése történik meg, ennek következtében itt egy feles döntéssel elfogadott jogszabályhely egészül ki egy (6) bekezdéssel, s ez a bekezdés tehát olyan joghely, olyan jogtétel, amely nem igényli a minősített többséget.
Függetlenül azonban attól, hogy igényli-e vagy sem ez az adott jogszabályhely a minősített többséget elfogadása esetén, én felhívnám arra az igen tisztelt ellenzéki képviselőtársaim figyelmét, hogy az ő elképzeléseikkel, érdekeikkel is egybevág a beterjesztett törvényjavaslat. Ennek következtében minden lehetőség rendelkezésükre áll ahhoz, hogy ezt támogassák. Jelzem egyben - miként erre a politikai államtitkár úr is utalt -, hogy a kormány is gondolkodik azon, hogy megtörténjen a miniszterelnökségnek, illetőleg a Miniszterelnöki Hivatalnak is a megfelelő elhelyezése; bár a Miniszterelnöki Hivatal létesítményeinek legnagyobb része ma már nem található ebben az épületben, de sor kerülhet majd, megfelelő megoldás megtalálása esetén, a miniszterelnök más épületben történő elhelyezésére. Ilyen irányú határozati javaslatot terjesztettek be fideszes képviselőtársaim.
Felhívnám tehát arra a figyelmüket, hogy első lépésként támogassák az előterjesztett törvényjavaslatot. Fontolják meg, hogy amennyiben ők ki akarják fejezni azt, hogy milyen nagy mértékben eltér az úgynevezett polgári oldal irányvonala a mostani kormányétól, akkor ne ebben a törvényjavaslatban próbálják ezt a disztinkciót megtenni, hanem más kérdésekben, amelyekben valóban fennállnak a különböző megközelítések. Ebben az ügyben ilyen eltérő megközelítésről nincs szó. Az ütemezésnek a problémája az, ami megosztja a két oldalt. Úgyhogy én azt javaslom - mintegy zárógondolatként -, hogy noha nem kétharmados ez az előterjesztett törvényjavaslat, mégis a Ház minél nagyobb többséggel fogadja azt el. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
