KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Van egy ügy a rendszerváltozás óta, az európai uniós csatlakozás kérdése, amelyben konszenzus volt a mértékadó politikai erők között. Konszenzus volt azért, mert mindenki belátta, hogy ez a jövő mindannyiunk, így gyermekeink és unokáink számára is. A konszenzus, amely ezt övezte, pedig azért kellett, mert mindenki számára világos volt, hogy nem egy kormányzati ciklusra vonatkozó feladatról, hanem kormányokon átívelő feladatról van szó. Ebben minden kormánynak megvolt a maga szerepe, feladata; az Antall-kormány elindította, a Horn-kormány időszakában döntöttek Magyarország NATO-csatlakozásáról, akkor lettünk az OECD tagjai, és akkor döntöttek arról, hogy Magyarországgal az elsők között kezdik meg a csatlakozási tárgyalásokat. Az Orbán-kormány alatt folytak ezek a tárgyalások, 24 fejezetet lezártunk, hat fejezet tárgyalása pedig megkezdődött.
A Medgyessy-kormány idején fordult az ország a célegyenesbe, most karnyújtásnyi közelségbe került az uniós csatlakozás. Ebben a helyzetben a politikai erők feladata a megfelelő felkészítés, melyek azok a veszélyek, amelyek leselkednek ránk, hogy tudjuk ezeket minél inkább kivédeni, és az előnyöket pedig milyen módon tudjuk a magunk számára leginkább megszerezni mindnyájunk érdekében. Tudni kell természetesen, hogy hosszú távon hazánk számára ez jelenti a biztos jövőt.
Ebbe a helyzetbe az elmúlt héten egy új hang szólt bele, egy disszonáns hang - a volt miniszterelnök nyilatkozataira, megnyilatkozásaira gondolok. A volt miniszterelnök úr ugyanis lebegtetni kezdte az európai uniós csatlakozáshoz elengedhetetlenül szükséges alkotmánymódosítás megszavazását.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez kalandor politika (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Úgy van!), mert nem tesz mást, mint pillanatnyi érdekeknek, pillanatnyi belpolitikai érdekeknek rendeli alá a nemzet számára legfontosabb stratégiai cél elérését. A volt miniszterelnök nem csinál mást, mint az európai uniós csatlakozás tüzénél saját belpolitikai pecsenyéjét sütögeti, és ezen keresztül tovább folytatja az ország megosztására vonatkozó törekvéseit. (Moraj a Fidesz soraiban.) Hogy Áder frakcióvezető úr hasonlatával éljek, illetve azt folytassam tovább, Rocinante zabot kér az alkotmány megszavazásához. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! A szabott feltételeknek semmilyen közük nincs az európai uniós csatlakozáshoz. Tulajdonképpen azt is mondhatnánk, hogy semmi köze nincs a feltételekhez, amelyekkel Magyarország az Unióhoz csatlakozik, hiszen ahogy említettem, 24 fejezetet az előző ciklusban lezártak, vagyis az esetek döntő többségében a feltételeket már kialakították, hat fejezet esetében pedig megkezdődtek a tárgyalások. A feltételek döntő részét tehát az Orbán-kormány alakította ki.
Csütörtökön alakul meg a parlament európai uniós nagybizottsága, amely a pártok egyeztető, koordináló, konszenzusteremtő fóruma lesz. Itt az ellenzéki pártoknak, tisztelt képviselőtársaim, színt kell vallaniuk: mi a legfontosabb számukra, pitiáner hatalmi praktikák elérése és érvényesítése, vagy pedig az ország hosszú távú jövőjének biztosítása? Akinek az utóbbi, az belpolitikai feltételek szabása nélkül köteles megszavazni a vonatkozó törvénymódosításokat, gyermekeink és unokáink biztos jövője érdekében. Ez ilyen egyszerű, tisztelt képviselőtársaim, és ezért azt javaslom, hogy a kormány nyújtsa be a vonatkozó törvényjavaslatokat, az ellenzék pedig nézzen szembe kalandor politikája összes következményével.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
