DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A területfejlesztési bizottságtól eltérően az alkotmány- és igazságügyi bizottság ülésén nem volt már ilyen hosszú, részletes vita a témában. Néhány általános kérdést érintettünk, illetve kitértünk a vitában azoknak a szervezeteknek a helyzetére, amelyek a bizottság kompetenciájába tartoznak. Ellenzéki képviselőtársaink egyáltalán nem is vettek részt a vitában, pontosabban nem szóltak hozzá, ez előrevetítette a szavazás későbbi eredményét.
Három általános gondolat hangzott el a zárszámadással kapcsolatban. Az egyik a 2001. évi gazdasági folyamatok előrejelzése, erről Veres János képviselőtársam, a költségvetési bizottság előadója beszélt már, nálunk is hasonló észrevételek hangzottak el, elsősorban az infláció alábecsülése; 6 százalékos infláció szerepelt a kormányzati elképzelések között, ez több mint másfélszerese lett a valóságban.
Szó volt a bizottság ülésén a garanciavállalás kérdéséről, amiről szintén beszélt a költségvetési bizottság előadója. Elmondtuk, hogy valóban viszonylag nagy tételben volt garanciavállalás, és ezek időnként csak utólag kerültek az Országgyűlés elé. Ugyanígy beszéltünk a többletbevételek elköltéséről. Mi sem tartottuk helyesnek azt a módszert, hogy a kormány csak utólag hozta e bevételek elköltését az Országgyűlés elé, mintegy utólagos jóváhagyásra.
Elhangzott, hogy nagyon sajátos helyzetben tárgyaljuk ezt a zárszámadást, hiszen a 2001. évi költségvetést még az előző kormány terjesztette be, az előző parlamenti többség fogadta el, és ez annyiban is más a 2002. évhez képest, hogy a 2002-es költségvetést már ez az Országgyűlés ennek a kormánynak a javaslata alapján szerencsére módosítani tudta. Ez biztosította azt, hogy a kormány a száznapos programját végre tudta hajtani.
Négy olyan területtel foglalkoztunk, amelyek az alkotmányügyi bizottság kompetenciája szempontjából fontosak. Az egyik ezek közül az Állampolgári Biztosok Hivatalának a helyzete volt. Ez azért is volt aktuális, mert a bizottság ugyanezen az ülésen tárgyalta meg az országgyűlési biztosok 2001. évi tevékenységéről szóló jelentést. Örömmel vettük tudomásul azt, hogy végre új épületbe költözhettek a biztosok, de el kellett mondanunk, pontosan a beszámolók alapján, hogy nem tökéletes megoldás, még mindig vannak olyan munkatársak, akik nem megfelelő körülmények között dolgoznak. Erre feltétlenül megoldást kell találni.
A másik ilyen terület, amivel foglalkoztunk, ez az Alkotmánybíróság területe. A számvevőszéki jelentés is elmondja, hogy az Alkotmánybíróságnak nincsen szervezeti és működési szabályzata. Tudjuk, hogy ez nemcsak az Alkotmánybíróság hibája, régóta húzódó probléma, a politikai pártok, a frakciók nem tudtak megegyezni abban, hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény milyen módon módosuljon. Felvetettük a büntetés-végrehajtás problémáit mint szintén évek óta húzódó problémát, az ÁSZ-jelentés is ír a likviditási problémákról.
Végül mint legjelentősebb területtel, számunkra legfontosabb és legjelentősebb területtel, foglalkoztunk a bíróságok helyzetével, itt is kiemelve két kérdést. Az egyik a rendszeres személyi juttatásra szánt összeg. Ez több mint 16 milliárd forint volt, ugyanakkor ennek nagy része a szabálysértési feladatok ellátására, illetve a 40 ezer forintos minimálbér-emelésre, az egyszeri kiegészítésre folyt, és csupán 8,75 százalékkal emelkedhetett az illetményi alap. Még nagyobb gondok voltak a dologi kiadások területén, hiszen az ár- és díjemeléseket a költségvetési támogatás nem ellentételezte. Megállapíthattuk, hogy erre az évre is igaz volt, hogy az előző kormánynak mostohagyermekei voltak a bíróságok. Ezen feltétlenül változtatni kell. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
