DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS
DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előző felszólaláshoz csak annyit, hogy meg kívánok maradni abban a tévedésben, miszerint a mai napirendünk a zárszámadási törvény elfogadása. (Derültség az MSZP padsoraiból.) Meg szeretném kímélni önöket attól is, hogy feleslegesen ismételjek olyasmit, amit ebben a mai vitában már többször hallottunk. Tehát igyekszem olyan kérdésekre kitérni, amelyek a vitában nem hangzottak el, vagy más megvilágítást is érdemelnek.
Hadd kezdjem azzal, hogy magam nem éltem meg tragédiaként 1998-ban a Fidesz győzelmét. Nem éltem meg tragédiaként azért, mert úgy gondoltam, hogy ha egy más ideológiával, más prioritással rendelkező hatalom gyakorolja a kormányzást, egy modern, konzervatív kormányzást fog bemutatni Magyarországon. Az első intézkedések ennek megfelelőek voltak, úgy a Postabankot, mint a tb-önkormányzatokat illetően. Azonban az eltelt évek után és a most tárgyalt költségvetési törvény beszámolója alapján azt kell mondani, hogy a Fidesz vezette kormány a remény kormányából az önkény és a gátlástalanság kormányává vált. (Taps az MSZP padsoraiból.)
A jelen beszámoló alapján tulajdonképpen meg kell nézni, hogy mi az a leglényegesebb ötlet - és én szigorúan meg szeretnék maradni a mai napirendünk mellett -, amiből a Fidesz gazdaságpolitikája a forrásait nyerte, és amin a fő szempontok tetten érhetők. Az egyik természetesen a kétéves gazdaságpolitikai terv, a kétéves költségvetés. Itt a vitában már többször érintette az ellenzék, hogy ugyan miből lett volna módja a jelenlegi kormánynak a száznapos program költségeit megtalálni, amikor arra hivatkozik, hogy a kassza üres volt. Tekintve, hogy ezzel kapcsolatban megfelelő válasz nem hangzott el, én lényegesnek tartom, hogy erről egypár szót ejtsünk.
A 2000. évben készítette el a Fidesz a költségvetését, két évre. A Fidesz úgy gondolta ekkor, hogy a 2002-es választásokat meg fogja nyerni. A kétéves költségvetés sarokszámai és az azon belüli mozgások azt a célt szolgálták, hogy egy általa győztesnek vélt Fidesz 2002-ben ezzel az összeggel rendelkezzék.
Mit mondott a Fidesz a választási kampányban? Tulajdonképpen hasonlót, mint amit most megismétel: betarthatatlan a kormányra törekvő akkori ellenzék valamennyi ígérete, mert ehhez nincs forrás a költségvetésben. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem is...) És gyakorlatilag szó szerint ez hangzott el a mai vitában is az ellenzéki képviselők szájából. Igazat mondott a Fidesz? Igen, azt gondolom, hogy igazat mondott. A költségvetésben nem lehetett megtalálni azt a forrást, amire a száznapos program elígérkezett. A kasszában azonban igen, és éppen azért igen, mert a bevételek tudatosan alultervezettek voltak, az inflációs ráta pedig nem valós adatokat tartalmazott, még akkor sem valós adatokat, ha Varga Mihály képviselő úr nyilván helyesen hivatkozik a nemzetközi folyamatokra. De ne felejtsük el, hogy a költségvetés készítésének időpontjában valamennyi közgazdász nyomatékosan felhívta a kormány figyelmét arra, hogy délibábszámokat rajzol, ezek az inflációs adatok nem tarthatók.
(12.30)
Ebből tehát az következik, hogy ha a költségvetés sarokszámai igazak lettek volna, a prognózisok megfeleltek volna a valóságnak, akkor a jelenlegi kormánynak valóban nem lett volna módja végrehajtani a száznapos programot. De éppen azért, mert itt tudatos gazdaságpolitikai manőverek történtek a kétéves költségvetés összeállításakor, egész egyszerűen meg kell állapítani, hogy a költségvetés tudatosan téves adatokkal számolt.
Tulajdonképpen meg kell vizsgálni másik kérdésként, hogy milyen előnye van az irreálisan alacsonyan tartott inflációs számoknak, amire Varga Mihály az imént azt mondta, hogy ez egy aktív gazdaságpolitikának a része, a hátrányos nemzetközi következményekkel szembeni aktív előremenekülés. Ugyanakkor meg kell állapítani azt, hogy az alacsonyabbra tervezett inflációs rátával alacsonyabbra lehet a bevételeket és a közkiadásokat tervezni, és magasabb életszínvonalat lehet ígérni.
Nézzük meg a Fidesz ígéreteit! A 2001. évben a bruttó átlagkereset 18 százalékkal nőtt, a nettó már csak 16,2 százalékkal. Helyesen idézte az imént Varga Mihály úr, hogy a reálbér 6,4 százalékkal nőtt, de ezt kérem összevetni az előző számokkal; de egy további számmal kiegészíteném ezt a sort: az egy főre eső reálbél-növekedés mindössze 4 és 5 százalék között maradt a bruttó 6,4 százalékkal szemben.
Még egy lényeges kérdésre rá szeretnék mutatni, bár felkészülésem során természetesen foglalkoztam mindazokkal az anomáliákkal, amelyeknek a felsorolásával nem akarom itt szaporítani a szót, az MFB-től kezdve az Országimázs Központon át, de két lényeges kérdést hadd említsek. Egyrészt: az Országimázs Központ működésével kapcsolatban - amiről a kampányban helyesen hangzott el az “országblamázs központ” kifejezés - súlyos milliárdok tűntek el, költődtek olyan célokra, amelyek a Fidesz propagandáját, politikai érdekeit lettek volna hivatottak szolgálni. Egy lényeges adósságra azonban hadd hívjam föl a figyelmet: ha már ilyen módon, egy ilyen intézmény útján költ bármely kormány súlyos százmilliókat, akkor egy súlyos adóssága a Fidesz-kormánynak van. Ez pedig pontosan az EU-integrációval kapcsolatos felkészítés. Ma a magyar lakosság abban a helyzetben van, hogy minimális ismeretekkel rendelkezik arról, hogy az európai csatlakozás milyen pozitív és esetleg negatív következményekkel jár. Gyakorlatilag a Fidesz saját kormánypropagandáját és pártpropagandáját illetően minden lehetőséget kihasznált; azzal nem foglalkozott, hogy jelentős összeget költsön - megjegyzem, hogy a mostani kormánynak ez kötelessége - arra a felvilágosító munkára, hogy a magyar lakosságot ismertessék meg azzal, milyen következményei vannak a csatlakozásnak.
Szeretném kicsit naprakészebbé tenni - talán helyzetemből adódóan érthetően -, mit is jelent az, amikor elméleti szinten beszélünk arról, hogy az infláció alultervezése káros, de bizonyos gazdasági szükségszerűségei vannak. Hadd meséljem el önöknek - és ennyit engedtessenek meg nekem, ha szabad ezt egy lokálpatriótának mondani -, hogy Budapesten a Budapesti Közlekedési Vállalat mai helyzetében súlyos felelősséget viselt az a Fidesz-kormány, amely ismételt követelések ellenére 5, illetve 6 százalékos inflációval számolt, és ennek megfelelően járult hozzá minimális módon a BKV működési költségeihez. De azonos pofont kapott a BKV-n kívül úgy a Volán, mint a MÁV is, hiszen az egész tarifarendszer azon a téves következtetésen alapult, amit meghozatala időpontjában mindenki ismert, hogy 5, illetve 6 százalékos lesz a várható infláció. Jó, ha tudják a budapestiek, hogy a Fidesz következetes gazdaságpolitikájának köszönhető az, hogy a BKV ma olyan helyzetben van, amilyen helyzetben van, amiért jogos kritikák érik a BKV működését. Igen súlyos és majdnem helyrehozhatatlan károkat okozott a Fidesz-kormánynak ez a gazdaságpolitikai manővere.
Hadd mondjam el azt is - bár az önkormányzati bizottság képviselője erre utalt -, hogy az önkormányzatok működésére rendkívül káros hatással volt mindaz, amit ez a tudatos gazdaságpolitikai manőver a Fidesz részéről jelentett. Az önkormányzatok, mint a költségvetés más alrendszerei és intézményei, függenek attól, hogy az állami finanszírozás milyen prognózisok alapján történik meg és milyen mértékben. Tény az, lehet mondani ezt a mondatot, és nagyon keveset mond, hogy az önkormányzatok - hála a Fidesz-politikának - 2001-ben rendkívül nehéz körülmények között működtek. Hadd mondjam el önöknek, hogy valamennyi önkormányzat, így Budapest főváros önkormányzata is súlyos milliárdokkal fizetett mindazért a tévedésért, amit a Magyar Köztársaság korábbi, Fidesz vezette kormánya elkövetett.
Hadd foglaljam össze - és szándékosan nem szeretném megismételni - a már elhangzottakat. Akként minősítjük a 2001. évi beszámoló alapján a Fidesz gazdaságpolitikáját, hogy annak központi eleme volt az állami centralizáció, éspedig hangsúlyosan olyan módon, hogy az állam egésze, a társadalom egésze függő helyzetbe jutott a centralizáló államtól. A másik jellemzőjének azt tartjuk, hogy a gazdaságpolitika központi része egy politikai érdekű osztogatásra alapult. A harmadik, nagyon lényeges eleme - és példákat nem mondok, mert itt sokszor elhangzott - az átláthatóság teljes hiánya, a pályázati és közbeszerzési rendszer tudatos félretétele vagy kijátszása. A negyedik hangsúlyos elem pedig az, hogy az önkormányzatok gazdaságilag súlyosan kiszolgáltatott helyzetbe kerültek a magyar állam működésétől.
Mindezek alapján a zárszámadási törvény mint jogszabály a jogszabályi előírásoknak és kívánalmaknak megfelel, tehát annak elfogadását természetesen ajánljuk, és meg fogjuk tenni a megszavazását is. Tartalmában azonban arról szól - és ez igen lényeges -, hogy egy távozó kormány zárja a tevékenységét, s az itt lévő parlamenti többség előtt pedig számot ad arról, hogy milyen módon végezte a gazdasági tevékenységét. Azt hiszem, ezt a feladatunkat felelősen el kell végeznünk. Komoly tanulsága pedig az, hogy a jelenlegi kormánytöbbségnek nem szabad elfelejteni, mik azok a kritikák, amelyek ebből megtanulhatók, kiolvashatók. Egy új kormánynak az első költségvetés az igazi bemutatkozása, és a hitelének a fenntartása azon múlik, hogy ezeket a tapasztalatokat, amelyeket ebből a zárszámadásból nyerhettünk, miként hasznosítjuk a költségvetés elkészítésekor. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
