DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A már felszólaló kormánypárti képviselők kétpercezései nagyban eltértek a valóságtól, de finoman fogalmazok: merészebbek voltak, semmint az az írásos anyagból kitűnik, ezzel is bizonyítva a régi mondást, hogy a szó elröppen.
Az írásos anyag azonban valóban elemző, szépen, az általános fejtegetéseknél a nemzetközi helyzet bemutatásával indul: bemutatja, hogy a világgazdaságnak az elmúlt évben sajnálatos módon megtorpant fejlődése nem olyan mérvű, mint ahogy az elvárható lett volna. Nagyon finoman fogalmaz az előterjesztés, és azt mondja, hogy: a gazdaság vesztett lendületéből. Ez azt jelenti például Japán vonatkozásában, hogy a GDP 0,4 százalékkal csökkent; Európában még nagyobb ez a visszaesés.
Megállapítja a jelentés, hogy Németországban az össztermelés 2001-ben az első negyedévben megállt, majd a harmadik-negyedik negyedévben pedig kifejezetten csökkent, amit a klasszikus megfogalmazás szerint úgy szoktak mondani, hogy: recesszió van - recesszió van Európában. Ezzel szemben viszont a növekedés nálunk 3,8 százalékos, amit persze lehet különbözőképpen magyarázni. Lehet azt mondani, hogy igen, igen, de hát ez mégis kevesebb, mint a beígért, mint a várható; lehet azt is mondani, hogy ezek a nem kedvező világgazdasági folyamatok majd csak később fognak nálunk begyűrűzni - de ezek mind fejtegetések, feltételezések. A valóság az, hogy itt igenis növekedés mutatható ki, míg máshol recesszió van, vagyis 2001-ben a magyar gazdaság sikeres volt.
Ezt azonban csak általánosságban mondtam; ténylegesen az igazságszolgáltatási funkcióról szeretnék bővebben beszélni, vagyis a bíróságoknak, az ügyészségeknek és magának az Igazságügyi Minisztériumnak a költségvetéséről, költségvetése végrehajtásáról, illetve azoknak a szervezeteknek a költségvetéséről, amelyek az Igazságügyi Minisztériumhoz tartoznak.
(14.10)
Először a bíróságokról, amelyek a VIII. fejezetet képezik. Ez azért érdekes, mert a törvényhozás és a végrehajtás mellett a bíróságok önálló hatalmi ág, de természetszerűen mégis az ország teljes költségvetésének részét képezik. De azért is érdekes a bíróságok költségvetése, mert a teljes kiadás - tehát az igazságszolgáltatási funkcióhoz tartozó szervezetek kiadásának - kétharmada a bíróságoknál csapódik le. Az eredeti kiadás tervezete 36 348 milliárd (Sic!) volt, amely módosítás után 37 532 millióban teljesült. Ismét egy érdekesség - ami jellemző a bíróságok tevékenységére és összetételére -, hogy ebből a meglehetősen nagy összegből 55,6 százalékot személyi juttatásra fordítottak, ami 14,9 százalékkal haladta meg az előző évit, igaz, ebben benne van 60 fő létszámemelkedés is a szabálysértési feladatok ellátásával kapcsolatos teendők miatt, és 8,75 százalék valódi növekedés.
Ahhoz, hogy a független magyar bíróság megfelelően tudja ellátni feladatát, jól képzett és jól megfizetett bírákra van szükség, ami az elmondott számok alapján biztosítva volt, ezenkívül megfelelő elhelyezésre, infrastruktúrára, az Európai Unióhoz való közeledés esetén külön tanfolyamok szervezésére is szükség van, amelyek szintén költségeket eredményeznek. Külön kell szólni a felhalmozási kiadásokról, amelyek az épületek rekonstrukciójában, felújításában mutatkoztak meg, ami azért is érdekes, mert a bíróságok épületének nagy része még a Monarchia idején épült, amelyek ha nem is műemlékek, de mindenképpen jelentős épületek, amelyekre akkor is fordítani kellene - mivel nemzeti örökségünk részét képezik -, a fenntartásuk és működésük akkor is fontos lenne, ha nem ezt a funkciót töltenék be. Éppen ezért 2001-ben jelentős felújítások és rekonstrukciók történtek, így Békés megyében, Győr-Sopron megyében, Gyöngyösön a városi bíróságon - ezek mind műemlék épületek -, Keszthelyen a városi bíróságon. Megtörtént a Monori Városi Bíróság rekonstrukciója, a Pest Megyei Bíróság bővítése, valamint egy vadonatúj bíróság épült Tiszaújvárosban, aminek a költsége 308,5 millió forint volt.
Szólni kell a bíróságok saját bevételeiről is, ami szintén rendkívül érdekes, mert a saját bevételek zöme bírósági határozatokon alapul, amelyek kétségtelen növekedést mutatnak. Ám ezeket nem lehet fiskális szempontok miatt állandóan növelni, mert ez esetleg már sértené a bírói függetlenséget. Az is érdekessége a saját bevételeknek, hogy kevés folyik be belőlük, mert a pénzbüntetéseket szabadságvesztésre változtatják át. A bíróságok ettől függetlenül nem mondanak le arról, hogy addig próbálják behajtani ezeket a kintlevőségeket, amíg a behajtásra fordított összeg arányban áll azzal a ráfordítással, amibe került.
Szólni kell az ügyészségek költségvetéséről is. Az idevonatkozó fejezet mintegy tíz oldalon keresztül azt mutatja be, hogy az ügyészség az elmúlt tíz évben miként változott, hogy milyen társadalmi viszonyok változtak Magyarországon, és az ügyészség egész szervezetét hogyan és miként kellett a társadalmiviszony-változásokhoz igazítani. Egyébként magát az ügyészségi törvényt is ezért kellett módosítani. Néhány példát említenék: merőben új a fővárosi kerületi ügyészségek felállása, ahol eddig több kerület összevontan működött. Az óriási munkateher és a munka áttekinthetetlensége miatt ezeket szét kellett választani, ma önálló VIII., V. és XIII. kerületi ügyészség van, ami szintén komoly összegeket jelentett, de ez a költségvetésben benne volt, a kiadás ebből fedezhető volt. De ilyen a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal, illetve a Legfelsőbb Ügyészség mellett működő kiemelt ügyek osztálya, amely szintén külön költségeket jelentett. Itt is számos rekonstrukció volt. Meg kell említeni, hogy a legkisebb ügyészi alapilletmény 188 350 forint, ami 8,75 százalékkal magasabb, mint az előző évi.
E fejezet kapcsán kell szólni az Országos Kriminalisztikai Intézetről, amely jelentős tudományos intézmény. Ez európai uniós pályázatokból saját bevételre is szert tud tenni, ami teljesült is. Az Igazságügyi Minisztérium - mely áll a minisztérium apparátusából, a Nemzeti Etnikai Kisebbségi Hivatalból, szakértő intézetből, büntetés-végrehajtásból, a Központi Kárrendezési Irodából - összlétszáma 7533 fő. Itt kell kiemelni a büntetés-végrehajtási igazgatást, mert ebből az óriási létszámból 6403 a büntetés-végrehajtási intézeteknél dolgozik, amelyeknek a létszáma 2001-ben tovább nőtt 353 fővel, mégpedig sajnálatos módon azért, mert a fogvatartotti létszám is növekedett. Éppen ezért itt is nagyberuházások történtek, nagy felhalmozási kiadások voltak, 350 új fogvatartási helyet kellett létrehozni, a dologi kiadásokból viszont mintegy 15 százalék volt fordítható a fogva tartottak élelmezési normáira is.
Mindebből azt lehet megállapítani, hogy az igazságügyi funkcióhoz tartozó szervezetek költségvetése megfelelő volt, fejlődés mutat, szükség volt erre a fejlődésre, a személyi és tárgyi feltételek biztosítva vannak. A Számvevőszék idevonatkozó mondatával fejezem be felszólalásom, amely úgy szól: “Az igazgatási cím-, valamint a fejezeti kezelésű előirányzatok beszámolói összeállításának alapjául szolgáló bírósági dokumentumok, nyilvántartások és belső szabályok ellenőrzése során megállapítottuk, hogy tekintettel a lényegesség elvére, érvényesülnek a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény, valamint a végrehajtásra kiadott kormányrendelet előírásai, a teljesség, a valódiság, a világosság, a következetesség, az összemérés, a bruttó elszámolás és az egyedi értékelés általános számviteli alapelvei.
A beszámolók megfelelnek a törvény előírásainak, a vagyoni és pénzügyi helyzet a valóságnak megfelelően tükröződött.” Ez a lényeg. Valóban a valóságnak megfelelően tükröződött, bármit lehet elmondani ezentúl kétperces felszólalásokban.
Köszönöm szépen.
