DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt gratulálok a zalai kezdeményezéshez, azt hiszem, ez minta értékű lehet más kistérségek számára is. És az általánosabb részéről szólva: az utóbbi időben nagyon nagy figyelem irányul mind a kistérségekre, mind pedig hazánk uniós csatlakozására. Ez persze egy nagyon örvendetes dolog, azonban az örömbe némi üröm is vegyül, mivel a mostani ellenzék éppen ezen a területen végzi legaktívabb, és mondhatjuk, legkártékonyabb kampánytevékenységét.
Mint ön is utalt rá, képviselő úr, a múlt miniszterelnök komolyan gondolja, hogy Európán kívül is van élet, és ennek megfelelően mindent meg is tesz azért, hogy a főként vidéki választópolgárok elbizonytalanodjanak a csatlakozás helyességét illetően. Mivel kérdése nem erről szólt, ezért ez ügyben csak annyit javasolnék a kétkedőknek, hogy esetleg utazzanak el Szerbiába, és vizsgálják meg, hogy Európa kapujából hova juthat el egy ország.
A másik kártékony ellenzéki kampánytéma pedig a kistérségekre, a Miniszterelnöki Hivatal által kinevezett kistérségi menedzserekre irányul. Fideszes körökben nagy felháborodást kelt, hogy újrapályáztatták a kistérségi menedzsereket, és ennek során bizony eltávolításra került jó néhány, a feladat ellátására alkalmatlan személy. Nem egy közülük Fidesz-képviselő közvetlen családtagja volt, ezért megértem a jajveszékelést, mivel a mostani ellenzéki körökben sok pótkassza lett üresebb ezáltal.
Az uniós csatlakozás, a kistérségek helyzetbe hozása tehát közös ügyünk, remélem, ezt előbb-utóbb az ellenzéki padsorokban ülők is be fogják látni. Az Unió nélkül elzárjuk magunkat szinte minden fejlődési lehetőségtől, működő kistérségek nélkül pedig nem tudjuk majd kiaknázni az előttünk feltáruló lehetőségeket a csatlakozás után. Mert hát mit ér a fejlődés, ha az nem ér el a legkisebb falvakig, az ottani legszegényebbekig?
Az új kormány legfőbb célja ezáltal, hogy minden eszközzel jobb helyzetbe hozza a kistérségeket, az ezek legtöbbjében már hosszú évek óta áldozatos munkát végző kistérségi fejlesztést zászlajukra tűző szerveződéseket. Ezek az egyesületek, kht.-k, alapítványok s a többi a legtöbb helyen bebizonyították, hogy valóban életképesek, hiszen komolyabb kormányzati támogatás nélkül rendkívüli eredményeket tudtak felmutatni. Nem vártak az állam jótékonykodására, lásd Zalában, hanem értékeket teremtettek abból, amit helyben találtak. Tanúi lehettünk, hogy természeti, kulturális adottságok, párosulva az emberi jó szándékkal és tenni akarással, bizony csodákra képesek. Ipari parkok létesültek a semmiből, ahol sok esetben több száz embert foglalkoztató vállalatok jöttek létre. Gondoltuk volna néhány évvel ezelőtt, hogy Komáromban világpiac-vezető mobiltelefongyár fog működni? Nem. És ma ott van a gyár.
Ennél is nagyobb dolog az, hogy leginkább ezen szerveződéseknek köszönhetően az elmúlt években lendületet kapott a magyar vidék épített és kulturális értékeinek a mentése, és az ennek köszönhetően kiépülő falusi turizmus vonzóvá tett olyan vidékeket számunkra, amelyekről korábban szinte nem is hallottunk. Sok helyen pedig a hagyományok felelevenítése mellett hagyományok teremtésével javították a kistérségek helyzetét, gondoljunk csak a kapolcsi művészetek völgyére, vagy a Szász Endre nevével fémjelzett várdai alkotótáborra.
Ezen eredmények ellenére az előző kormányzat csak aprópénzt adott azoknak a kistérségeknek, amelyeknek legtöbbje forráshiányos, tehát eleve támogatandó önkormányzatokból állt össze. A mostani kormány ezt a helyzetet tarthatatlannak tartja, úgy gondoljuk, hogy a vidékfejlesztésbe partnerként azokat kell bevonni, akik helyi szinten már bizonyították alkalmasságukat. Ennek megfelelően például az FVM a jövőben fejleszteni kívánja a kistérségi szerveződéseket támogató tevékenységét. Szeretnénk elérni, hogy minden, a magyar vidék fejlődését szolgáló terv megvalósulhasson. Ennek megfelelően koordináljuk a SAPARD-támogatások elosztását, fejlesztjük a vidékfejlesztési menedzserhálózatot, erősítjük a helyi összefogásra épülő LEADER-programot, tevékeny részt vállalunk “az élhető faluért” programból.
A magyar vidék, a magyar falu nem lehet az uniós csatlakozás vesztese. Közös erővel azon kell munkálkodni, hogy a kistelepülésekről ne vándoroljanak el a fiatalok, otthon érezzék magukat ott a szellemi tevékenységet végzők, a szegények és főleg a romák itt is felzárkózhassanak a jobb helyzetben levőkhöz. A hangsúly azonban a közös akaraton van. A vidéki lakosság jelentős része az elmúlt években szinte az alultájékozottság, részben pedig az elmaradott helyzet miatt pesszimistává vált a haladást illetően. Ezt a pesszimizmust félelemmé, a rendkívüli lehetőségeket tartogató uniós csatlakozás ellenzésévé változtatni bűn.
Szomorú tény, hogy vannak politikusok az országban, akik az elmaradottságot nem megszüntetni, hanem kihasználni igyekszenek. Ezúton felszólítjuk őket, hogy kártékony tevékenységükkel hagyjanak fel, és kérem, hogy álljanak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) mellénk akkor, amikor a magyar vidéket, falvainkat ki akarjuk zökkenteni abból a kátyúból, amelybe az elmúlt évtizedbe került.
Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
