DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan törvényjavaslat elfogadásához szeretném támogatásukat kérni, amely hosszú címe ellenére csak néhány szakaszból áll ugyan, ez a néhány szakasz azonban igen jelentős és régen várt változást eredményez az igazságszolgáltatás két fontos szereplőjének, a bíróságoknak és az ügyészségeknek a pénzügyi helyzetében.
A törvényjavaslat rövid terjedelme ellenére két kérdéskört ölel fel: egyrészt a bírósági és ügyészségi költségvetés átalakítását tűzi ki célul; másrészt a 2002. július 9-én elfogadott, az ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló 2002. évi XXII. törvényhez kapcsolódva tartalmaz a bírósági szervezetet érintő részletszabályokat.
A jogállamiság egyik legfőbb biztosítékaként számon tartott bírói függetlenség a rendszerváltás óta vitathatatlanul biztosított, azonban a bírák függetlenségét nemcsak a jogszabályoknak kell garantálniuk, hanem az ítélkező munkájukat ténylegesen olyan helyzetben kell hogy végezzék, amely számukra minden tekintetben valódi függetlenséget teremt.
A Horn-kormány 1997-ben az új bírósági törvények elkészítésével és az igazságszolgáltatás mint önálló hatalmi ág igazgatását ellátó Országos Igazságszolgáltatási Tanács felállításával garantálta az egyes bírák mellett a bíróságok mint szervezet függetlenségét is azáltal, hogy a többi hatalmi ágtól függetlenül a bíróságok saját maguk dönthetnek saját belső adminisztrációs és pénzügyi kérdéseikben, legyen szó akár vezetőik kiválasztásáról, akár a továbbképzések tematikájáról.
A rendszerváltást követő, kétségkívül egyik legjelentősebb igazságszolgáltatási reform ugyanakkor érintetlenül hagyta a bíróságok és az ügyészségek költségvetésének kérdését a tekintetben, hogy a fejezet részére juttatott központi pénzügyi támogatás mértékét a költségvetési törvényben még ma is a mindenkori kormányérdeket képviselő Pénzügyminisztérium határozza meg, és a bíróságok ellenvéleménye legfeljebb csak a törvényjavaslat végén, az igen terjedelmes indokolás részeként jelenhet meg. El kell tehát ismernünk, hogy a végrehajtó hatalom bizonyos mértékig korlátozza az igazságszolgáltatást azáltal, hogy a saját költségvetési prioritásait kényszeríti a bíróságokra, adott esetben figyelmen kívül hagyva jogos igényeiket is.
Az állam vagy az állami szervezetek ugyanakkor számos esetben nem önálló hatalmi ágként, hanem egyszerű alperesként vagy felperesként kerülnek kapcsolatba a bíróságokkal, ugyanúgy, mint minden állampolgár, akinek a perében jogairól vagy esetleg igen jelentős kötelezettségeiről kell a bíróságnak döntést hoznia. Ezekre az esetekre is figyelemmel rendkívül fontos, hogy még a látszata se merüljön föl annak, hogy egy-egy, a központi hatalom számára kedvező vagy kedvezőtlen döntés következménye érződik a bíróságok költségvetésén.
A javaslat benyújtását mindezek mellett még egy szempont motiválta: a hazánk európai uniós csatlakozásához szükséges országjelentések és az Unió igazságszolgáltatással kapcsolatos vizsgálatai évről évre megállapították, hogy a bíróságok költségvetése nem elegendő. A tavalyi éves jelentés például úgy fogalmaz, hogy a bírósági költségvetés nominális emelkedése ellenére valójában csökkentek a bírósági rendszerre költött pénzeszközök, s ez ellentétes azzal, hogy a bírák száma és feladatai jelentősen növekedtek. A bírósági épületek karbantartására és a bíróságok zavartalan működésének biztosítására szánt költségvetési eszközök nem elegendőek, a szűkös költségvetési források késleltetik az 1997-ben elkezdett reform hátralévő elemeinek végrehajtását.
Mindezekre is figyelemmel a kormány programjában célul tűzte ki a bíróságok és az ügyészség költségvetési rendszerének átalakítását és a mindenkori kormányzattól való függetlenítését azáltal, hogy a jövőben a bíróságok és az ügyészségek - az Alkotmánybírósághoz hasonlóan - maguk tervezhetik meg költségvetésüket, és azt a költségvetési törvény részeként a kormány köteles lesz benyújtani a parlamenthez.
A módosítás eredményeként hosszú távon lehetővé válik, hogy az igazságszolgáltatás szervei maguk alakíthassák ki azokat a fejlesztési célokat, prioritásokat például a létszámfejlesztés, az épületrekonstrukciók vagy az informatikai fejlesztés területén, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy az ügyfelek számára az ítélkezés és az egyéb ügyintézés gyorsabbá, hatékonyabbá és egyszerűbbé váljon, az ügyfélfogadás kulturáltabb és színvonalasabb legyen. Ez a jog azonban egyúttal nagy felelősséget is jelent a bírói szervezet számára, hiszen csak a józan, a költségvetés teherbíró képességét is figyelembe vevő javaslat lehet esélyes a parlamenti támogatásra.
A költségvetési rendszer átalakítása után sem lesz azonban korlátlan a bíróság és ügyészség finanszírozása, kötelező egyeztető fórumként ugyanis megjelenik a Pénzügyminisztérium, melynek véleményét mindkét szervezetnek be kell szereznie költségvetésének megtervezése során, és amely vélemény, ha szükséges, beépül a költségvetési törvény indokolásába is.
Fontos kiemelni, hogy a költségvetés tervezésének és a parlamenthez történő benyújtásának az átalakítása ellenére változatlan maradt a fejezeti költségvetés elfogadásának végső döntési mechanizmusa, hiszen azt a Magyar Köztársaság adott évi költségvetési törvényjavaslatának részeként továbbra is a parlament plenáris ülése fogadja el, a bizottságok részletes és érdemi szakmai szűrőjét követően. Mind az általános, mind a részletes vita során lehetőség van tehát arra, hogy módosító javaslatok benyújtásával a bírósági, ügyészségi költségvetés a fiskális egyensúly kialakítása érdekében pontosításra kerüljön a képviselők által.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat másik eleme egy, az előző ülésszak alatt elfogadott törvényhez, a táblatörvényhez kapcsolódik. A táblatörvény eredetileg benyújtott szövege tartalmazza a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény két kisebb, technikai jellegű módosítását, amelyek abból adódtak, hogy 2003. január 1-jétől nem egy, hanem előbb három, majd további két ítélőtábla kezdi meg működését.
Hasonló tartalmú módosításokra az ügyészségi törvényekben sor került, azonban a bírósági törvények néhány szavazat híján nem kapták meg a szükséges kétharmados támogatást. Az el nem fogadott rendelkezés miatt az új táblatörvény, a büntetőeljárási törvény, valamint a nem módosított bírósági törvények között jogértelmezéssel nem vagy csak nagyon nehezen orvosolható koherenciazavar keletkezett, melynek jogszabályi feloldása e törvényjavaslat másodlagos célja. A törvénymódosítások e körben tehát már nem érintik azt a politikai felelősséget, amelyet a táblatörvény elfogadásával az Országgyűlés korábban felvállalt, csupán technikai jellegű részletszabályok pontosítására kerül sor.
Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy mindezek alapján támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
