DR. VITÁNYI ISTVÁN
DR. VITÁNYI ISTVÁN
DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A T/886. számú törvényjavaslat a házasságról, a családról és a gyámságról szóló ’52. évi IV. törvény - röviden Csjt. - módosítását tartalmazza. A törvényjavaslat a Csjt.-t egyrészt kiegészíti egy 25. §-sal, valamint a 26. §-át hatályon kívül helyezi, helyébe egy új rendelkezést léptet, valamint módosítja a Csjt. 40. §-ának (1) bekezdését is.
A törvényjavaslat beterjesztését az indokolta, mint már az államtitkár úr és az előttem szóló is mondotta, hogy az Alkotmánybíróság 58/2001. AB határozata megállapította, hogy “Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy az Országgyűlés a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 26. §-ában nem tette lehetővé, hogy a házasságkötést követően a férj is viselhesse a feleség családi nevét.” Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy szabályozási feladatának 2002. december 15. napjáig tegyen eleget. Az előttünk fekvő törvényjavaslat e kötelezettségnek tesz eleget.
Az Alkotmánybíróság a vonatkozó határozatában megállapította azt is, hogy a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, 1979. december 18-án, New Yorkban elfogadott egyezmény bizonyos rendelkezéseit a hatályos magyar szabályozás nem elégíti ki. Ez az egyezmény ugyanis, szemben a hatályos magyar megoldással, nemcsak a nők, de a férfiak számára is lehetővé teszi a házasságkötésük alkalmával a névváltoztatáshoz való jogot. Az Alkotmánybíróság megjegyezte továbbá azt is, hogy az európai emberi jogi egyezményhez kapcsolódó bírói gyakorlatba is ütközik a hatályos magyar szabályozás.
Ezen túlmenően a kérdéses rendelkezés nincs összhangban a hazánk által is elfogadott és kihirdetett, előbb említett nemzetközi egyezményekkel, és a hatályos szabályozás ütközik az alkotmány 7. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel is, amely szerint “a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját”. A Csjt. 26. §-ának rendelkezései ez idő szerint csak a nők számára teszik lehetővé azt, hogy a házasságkötést követően felvegyék a férjük nevét, míg arról a szabályozás hallgat, hogy a férfiak is viselhetik-e feleségük családi nevét. Ebből következően az állampolgárok egy csoportja, nevezetesen a férfiak megfosztottak voltak alkotmányos jogaik érvényesítésének lehetőségétől. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést állapított meg, és feltétlen jogi szabályozási rendelkezést igénylő jogalkotási kötelezettségnek tekinti azt, hogy a jogalkotó biztosítsa az alkotmány 66. § (1) bekezdésében foglaltak érvényesülését, nevezetesen: a Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. Tartalmi alkotmánysértést idéz elő tehát a Csjt. 26. §-a azzal, hogy nem teszi lehetővé a férfiak számára is a házasságkötésük után feleségük családi nevének felvételét.
Pontosan ötvenéves mulasztást pótol a törvény, és teszi egyenjogúvá a férfiakat a nőkkel a házasságkötést követő névviseléssel kapcsolatosan. Az Alkotmánybíróság szerint ugyanis a Csjt. 26. §-ában írt rendelkezések biztosítják a nő számára a házasságkötés utáni névváltoztatási jogot, nem adnak viszont lehetőséget a férfi számára ahhoz, hogy maga is ugyanezt megtehesse. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Csjt. 26. §-ának rendelkezéseit nem semmisítette meg, hanem hiányos voltára figyelemmel mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg. Mint korábban mondottam, a törvényjavaslat egy régóta fennálló, mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést szüntetett meg, és helyezi vissza jogaiba a férjeket.
A törvényjavaslat a Csjt. 26. §-át hatályon kívül helyezi, és helyébe új rendelkezést léptet, amelynek (2) bekezdése arról szól, hogy a bíróság a volt férj kérelmére eltilthatja a volt feleséget a 25. § (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti névviseléstől, ha a feleséget szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélik. A fent említett névviselési forma egyrészt azt tartalmazza, hogy a feleség a házasságkötés után férje teljes nevét viseli a házasságra utaló toldással, amelyhez a maga teljes nevét hozzákapcsolja, vagy a férje családi nevét is viseli házasságra utaló toldással, és ehhez a maga teljes nevét hozzákapcsolja. A törvényjavaslat ebben a szűk körben teszi lehetővé a névviseléstől való eltiltást, tehát ha a férj teljes nevét vagy a családi nevét a házasságra utaló toldással viselte. A névtoldatos névviselési forma ugyanis a törvényjavaslat szerint egyértelműen azonosítja az elvált házastársat, tanúsítja a korábbi szoros köteléket.
Megfontolandónak tartanánk a névviseléstől való eltiltás kiterjesztését a 25. § (1) bekezdés d) pontja szerinti, a 25. § (2) bekezdés b) pontja szerinti, valamint (3) bekezdés szerinti névviselési esetekre is. Itt arról a névviselési formáról van szó, amikor a feleség a férj családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét, valamint a férj a felesége családi nevéhez hozzákapcsolja a saját utónevét, továbbá a férj, illetve a feleség a házasságkötés után házassági névként családi nevüket is összekapcsolják, hozzáfűzve saját utónevüket. Ugyanis ezek a névviselési formák is tanúsíthatják a korábbi házassági köteléket, és azonosíthatják az elvált házastársat. Véleményünk szerint ezekben az esetekben is fennáll a névviseléstől való eltiltást megalapozó nyomós érv és indok, valamint megnyílna a feleség joga is arra, hogy a volt férjet törvényi feltételek fennállása esetén a névviseléstől eltiltsák.
Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata alapján fel szeretnénk hívni a jogalkotó figyelmét arra is, hogy a névváltoztatásról, névviselésről szóló jogi szabályozás rengeteg anomáliát tartalmaz, és ezek nagyobbik része a tárgykör alkotmányossági követelményeket figyelmen kívül hagyó, szétszórt, korszerűtlen szabályozására vezethető vissza. Az egyértelmű, ellentmondásmentes, egységes törvényi szabályozás hiánya - állapítja meg az alkotmánybírósági határozat - ma fontos személyiségi alapjogok sérelmét idézi elő. Éppen ez további jogalkotási feladatokat támaszt a fenti problémák megoldása végett.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt az említett problémákra való utalással és azok megoldásának reményében a törvényjavaslatot támogatja.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
