GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az előttem szóló képviselőtársaim, illetve az államtitkár úr az expozéjában ismertették a törvényjavaslat legfontosabb tartalmi elemeit. Magam, ha megengedik, ebben a pillanatban a javaslat általános vitájában szeretnék néhány szót szólni arról, hogy ez a módosítás milyen szimbolikus üzenettel bír a magyar társadalom számára.
(14.30)
Meggyőződésem szerint komoly szimbolikus tartalma van annak a jogszabályi módosításnak, amelyet reményeim és a Szabad Demokraták Szövetsége országgyűlési képviselőcsoportja reményei szerint egyhangúlag fog támogatni a tisztelt Ház.
Miről van szó? Arról van szó, hogy ez a javaslat látszólag ad egy jogot a férfiaknak a házasságban, a házasság körül, valójában azonban a női esélyegyenlőség felé tett szimbolikus, de komoly lépésről van szó. A Szabad Demokraták Szövetsége Magyarország liberális pártjaként választási programjában célul tűzte ki azt, hogy a következő ciklusban, ebben a kormányzati ciklusban a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség területén a lehető legtöbb területen komoly változás történjen Magyarországon. Meggyőződésünk szerint korszakváltásra van szükség a nemek viszonyában hazánkban. A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség nemcsak a mindennapi élet minőségét befolyásolja, hanem meggyőződésünk szerint kihat a társadalom egészének működésére is.
Vannak alapelvek, melyek a nemek esélyegyenlőségének biztosításához elengedhetetlenek. Ilyen alapelv az egyenlő bánásmód, ezért véli azt a Szabad Demokraták Szövetsége, hogy szükség van az esélyegyenlőségi törvényre, szükség van antidiszkriminációs törvényre, hiszen a megkülönböztetésmentes élethez való jog garantálása nagyon komoly jogalkotói feladat. Ilyen elv az esélyegyenlőség elve, mondjuk, a munkaerőpiacon, hiszen tudjuk, hogy ma Magyarországon nagyon-nagyon messze vagyunk még attól az időtől, amikor a nők és a férfiak azonos munkáért azonos bért kaphatnak. És meggyőződésünk szerint az élet minden területén, a közbeszédben, a médiában minden közszereplő részéről nagyon-nagyon felelősségteljes magatartásra van szükség, hogy egy előítélet-mentes kommunikáció folyjon minden olyan kérdésben hazánkban, amely a férfiak és a nők egymáshoz való viszonyát és a társadalomban elfoglalt helyét illeti. Ilyen szimbolikus lépés ez a módosító javaslat is, melynek természetesen nagyon sok gyakorlati következménye van; ezekről előttem szóló képviselőtársaim részletesen beszéltek.
Azt gondolom, érdemes megvizsgálnunk azt, hogy mi az az üzenet, amely a magyar társadalom számára kirajzolódik ebből a javaslatból, mi a belső szimbolikus tartalma, ha tetszik, ennek a módosító javaslatnak. Ez a módosító javaslat egy lépés egy úton, egy olyan úton, amely elvezet minket egy olyan társadalomba, ahol a házasságról mint a társadalom alapvető intézményét, a családot formalizáló jogintézményről mindannyian - vagy a lehető legtöbben - úgy gondolkodunk, hogy abban egymással egyenrangú felek szerepelnek, egymással egyenrangú felek kötnek szerződést. Hiszen a házasság felfogása, amely sajnos ma Magyarországon is sokakban él, az az elavult felfogás, mely szerint a férfi-nő kapcsolat a házasságban alá-fölé rendeltségi viszony, a férfi-nő kapcsolat a házasságban valamifajta tulajdon- és birtokviszonyt is kifejez a két személy között - ez mindenképpen elavult. Az az ország, az a társadalom, amelyben élni szeretnénk, reményeim szerint mindannyian, akik ebben a Házban ülünk, olyan ország és olyan társadalom, amely ezt a jogintézményt, a házasságot, mondom még egyszer, egyenrangú felek közötti szerződésnek tekinti, és nem ismer el, sem formailag, sem szimbolikusan, burkoltan alá-fölé rendeltségi viszonyokat. Ezért mondtam azt, hogy az az intézkedés, amelyre most készülünk, látszólag a férfiaknak ad egy jogot, mégis a női esélyegyenlőség felé vezető úton egy komoly lépés.
Ha már erről a kérdésről beszélünk, akkor azt is el kell mondanom, hogy fiatal emberként, aki előtt ez a, ha tetszik, probléma, a házasság problémája még egy megoldandó feladat a későbbiekben (Derültség. Dr. Salamon László: A következő száz nap!), meggyőződésem, hogy nagyon sok korombeli fiatal van, aki örömmel fogja üdvözölni ezt a javaslatot, és nagyon sok korombeli fiatal van, akinek ez az értékvilág, ez a normarendszer, melyben a férfi és a nő teljesen egyenrangú, elfogadható, és nem számít szokatlan dolognak az, ha egy férfi fel kívánja venni a női családnevet, nem számít szokatlan dolognak az, ha a felek úgy döntenek, hogy közös családnevet választanak és közös gyermekeiknek ezt a közös családnevet adják tovább; szóval nagyon sok olyan fiatal van, akiknek ez magától értetődő természetességgel adódik, és akik meggyőződésem szerint minden bizonnyal örülni fognak ennek.
Azonban ne feledjük el, amikor ezekről a kérdésekről beszélünk, hogy az előttünk álló időszakban számos feladat vár a magyar jogalkotásra a férfi és női esélyegyenlőség problémakörében, hiszen ma Magyarországon, ha a munkahelyi szexuális zaklatásra gondolunk, ha arra gondolunk, hogy lehet-e egyenlő munkáért egyenlő bért követelni a nőknek, vagy hogy mi a helyzet a házasságon belüli, a családon belüli erőszakkal, akkor arra kell jutnunk, hogy a jogalkotónak bizony sok-sok feladata van még; lehet, hogy kevésbé szimbolikus erejűek, és lehet, hogy nagyobb praktikus erővel bírók, mint ez a mostani javaslat, de ne feledkezzünk meg ezekről a kérdésekről sem a későbbiekben, hiszen ezek a mai magyar társadalom létező, élő problémái, amelyeket nem kerülhetünk meg, amelyekkel jogalkotóként kötelességünk foglalkozni.
E gondolatok jegyében kérem tisztelt képviselőtársaimat a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója nevében, hogy támogassák az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokból. - Dr. Csáky András tapsol.)
