DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési vita témája általában az egész látóhatár - gazdasági növekedés, kultúra, társadalmi egyensúly. Engedtessék meg, hogy az egész látóhatár-gondolat jegyében nemzetközi vonatkozású témát hozzak ide, annál is inkább, mert tisztelt Ház, én elég gyakran itt gazdaságpolitikával, nemzetközi, globális témával foglalkozom, történelmi torzításokkal, úgyhogy ennek jegyében engedtessék meg, hogy mondjam a következőket.
Felszólalásom indokát egy, az Amerikai Egyesült Államokból származó, magyar vonatkozású hír adja. Nemrég a floridai Miamiban egy szövetségi bíróság az állam perelhetőségét mondta ki egy konkrét ügyben. Képviselőtársaim, önök joggal tehetik fel a kérdést, hogy mi ebben a magyar vonatkozás. Az, tisztelt Ház, hogy e bírósági döntés a második világháború vége felé Magyarországról elindított, zsidó vagyontárgyakat szállító, úgynevezett aranyvonat ügyében született. Engedtessék meg nekem, hogy röviden vázoljam a körülményeket.
Miután 1944 márciusában Hitler hadserege megszállta Magyarországot, a csatlós kormány elrendelte a zsidók értéktárgyainak letétbe helyezését, amit a háború végeztével Ausztriába szállítottak. Ez az aranyvonat, megjegyzem, nem azonos a Magyar Nemzeti Bank aranykészletét szállító vonattal. Folytatom: a zsidó aranyvonatról eddig ismert adatok szerint a párizsi békeszerződés megkötése után az amerikaiak 1947-ben, a franciák ’48-ban visszaszolgáltatták a lefoglalt készleteket. A történtekkel kapcsolatban viszont új információk kerültek napvilágra, amikor az Egyesült Államokban a kilencvenes évek végén kutathatóvá váltak az addig titkos, második világháborús iratok. Így 1999 októberében a holokausztvagyonnal kapcsolatos kérdéseket vizsgáló elnöki bizottság, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, az ő bizottságának jelentése az eddig tényként kezelt eseményeket más megvilágításba helyezi.
A hivatalos bizottsági jelentés megállapította, hogy a Salzburgig eljutott 42 vagonból álló szerelvényt az amerikai hadsereg foglalta le. A vagyontárgyakhoz kötött név- és címjelzés alapján azonosíthatók voltak az eredeti zsidó tulajdonosok. A szállítmányt a tételes számbavétel után egy salzburgi katonai amerikai raktárba helyezték el. Ennek ellenére 1946-ban az amerikai hadsereg és kormány képviselői azt állították, hogy a raktárban lévő kincseket nem lehet azonosítani tulajdonosuk szerint, sőt még azt sem, hogy melyik országból kerültek Salzburgba, ezért a vagyontárgyakat egy katonai szervezeten keresztül kénytelenek értékesíteni, illetőleg elárverezni, amelynek bevételét egy zsidó menekültügyi szervezetnek ajándékozzák. Viszont az amerikai elnöki bizottság, tehát maga a kormány az előző állítással szemben azt állapította meg most, hogy a szállítmány még a raktárba helyezésekor is beazonosítható volt. Ennek ellenére a vagyontárgyak egy része értékesítésre került, egy része viszont mind a mai napig beazonosíthatóan amerikai tisztekhez, katonai irodákba, saját lakásokba került, illetőleg a vagyontárgyak jelentős részét ellopták. Nem fogadható el az az álláspont - mondja az amerikai elnök bizottsága -, amely hadizsákmánynak tekintette a kincseket, hiszen azok tulajdonosai a kifosztott és meghurcolt… (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)
