GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elmúlt héten bizottsági előadóként már elmondtam a költségvetéssel kapcsolatos bizottsági véleményeket, és elkezdtem felsorolni azokat a problémákat, amelyeket az ÁSZ is kiemelt, hogy mennyi gond kísérte az FVM 2001-es gazdálkodását. Sajnos az időbe ez nem fért bele, úgyhogy ezt most szeretném folytatni.
A területfejlesztési célfeladatok támogatása, a fedezet kiadásainak teljesítése jelentősen elmaradt a pénzügyi lehetőségektől. Különösen nagy felhasználáselmaradás tapasztalható a vidékfejlesztési célfeladatoknál. Nagy hiányosságok mutatkoznak az agrártermelés költségeit csökkentő támogatások célfeladatánál is. Évek óta jelentős feszültségek forrása az előirányzat alultervezettsége, amely következtében 2001-ben 20 milliárdot kellett átcsoportosítani erre a területre, ez azonban azon területek jogos igényeinek kielégítését akadályozta, ahonnan a forrásokat elvették. Többek között a géptámogatások folyósítását, amelyet emiatt már májusban le kellett állítani.
Nagy problémát jelent az új kormánynak, hogy az uniós csatlakozással összefüggő feladatok elvégzése szakmai hiányosságok miatt késlekedett.
(20.20)
Az erre célra tervezett pénzek mindössze 45 százaléka került felhasználásra. Ez elsősorban az intézményfejlesztés, az információs rendszer kialakításának területén okoz jelentős problémákat. A hitelkonszolidáció, ahogy itt is elhangzott, sajnálatos módon az ellenzék részéről nem talált támogatásra. Erről, úgy gondolom, mindenkinek majd a saját választói előtt kell elszámolnia.
A vitában az is elhangzott, hogy a támogatás felhasználása nem lesz nyomon követhető. Ez a vélemény nehezen értelmezhető, hiszen a bankok és az integrátorok szerződésekkel adták a hiteleket, amelyek alapján a hitelkonszolidáció pontosan végrehajtható. A programban gazdálkodási formától függetlenül valamennyi termelő részt vehet, nincs szó megkülönböztetésről, és mivel a rendszer az integrátorokon keresztüli hitelekre is kiterjed, ezért az őstermelőkön, a magángazdálkodókon, a családi gazdaságokon legalább annyira segít, mint a társas vállalkozásokon.
Az ellenzék részéről az elmúlt héten az is elhangzott, hogy a mezőgazdaságban a nagybirtokok nem életképesek, azok mindig tönkrementek. Azt felejtik el a tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hogy az agyontámogatott, jól felszerelt európai kisebb birtokok egyedüli versenytársai csak a korszerű, méretüknél fogva hatékonyabb, nagyobb üzemek lehetnek, hangsúlyozom, a tömegáru-termelés tekintetében. Ez különösen igaz a gabonatermesztésre és a tejágazatra, ahol az egységes, jó minőség alapvető fontosságú. Nem is beszélve az integrátori tevékenységről, amely létfontosságú a kistermelők fennmaradása érdekében. Az is furcsa, hogy a Fidesz felfogása szerint a családi gazdaság kategóriába jól beleférnek a több ezer hektáros, óriási méretű, tejelő tehenészetekkel rendelkező privatizált állami birtokok. Hogy ez mennyire így van, néhány ÁSZ-megállapítást ismertetnék a magánosításukkal kapcsolatban.
Amellett, hogy az értékesítésükről rendelkező kormányhatározat több törvényt is sértett, ahogy ezt már az elmúlt héten ismertettem, furcsa dolgok történtek a privatizációt megelőzően is. Többek között az ÁPV Rt. lemondott a társaságok által bérelt állami földterületek után járó földbérleti díjról, ami 330 millió forint bevételkiesést jelentett az államnak. Tette ezt elemi károkra való hivatkozással, annak ellenére, hogy az összeg már eleve halasztott volt, és kárenyhítés címen eleve csökkentett díj került megállapításra. Az egyeztetést követően az ÁPV Rt. az osztalékbevételektől is eltekintett.
A fentiek azért is elgondoltatóak, mert a vizsgált évben az átadott társaságokkal kapcsolatban költségek is felmerültek. Három társaság - Dalmandi, Dél-Pest, Gödöllő Rt. - egy hónappal az értékesítés előtt 750 milliós tőkeemelésben is részesült, ezen túl a Fejlesztési Bank a tulajdonosi kölcsönökre is garanciát vállalt. Az MFB-nek történő ingyenes átadás kapcsán az ÁPV Rt.-nek a helyi önkormányzatok felé belterületi földekkel kapcsolatos fizetési kötelezettsége is keletkezett, közel félmilliárd forint értékben. A kormányrendelet szerint a vevők azok a társaságok lehettek, amelyeket a mezőgazdasági társaságok dolgozói, valamint a dolgozók által alapított társaságok hoznak létre. A határozat alkalmazásában dolgozóknak kell tekinteni a társaságok munkavállalóit, vezető tisztségviselőit és a felügyelőbizottság tagjait. Az igazgatóságok és a felügyelőbizottságok összetételét természetesen ehhez a helyzethez igazították.
A privatizációs törvény szerint a vezetői és munkavállalói kivásárlás csak egy összegben készpénzért történhetett volna, a kormányhatározat törvénytelenül halasztott fizetésű hitelkonstrukció mellett döntött két év türelmi idővel, 3 százalékos kamattal, húszéves törlesztéssel. Az MFB a vevőknek nyújtandó hitelekhez külön fedezetet is kapott az autópálya-fejlesztési célú előirányzatból, 12,7 milliárd forint értékben, ami teljesen érthetetlen, hiszen két év türelmi idejű, húszéves visszafizetésű konstrukcióról volt szó. A kormány további 20 milliárd hitelről is intézkedett a már magánosított társaságok részére. A két említett hitelcsomag már meghaladja a társaságok nyilvántartási értékét. A fentiek alapján el kell gondolkodni azon, hogy kinek is volt hasznára ez a tranzakció, az ellenzéknek pedig azon, hogy ennyi támogatás hány családi gazdálkodó megerősítését segíthette volna.
Az ellenzéki képviselők gyakran emlegetik - most is elhangzott - a gazdahiteleket és a Széchenyi-tervben juttatott támogatásokat. Az teljesen világos, hogy akinek jó politikai kapcsolatai voltak, az akár hobbilovak tartására vagy már rég bezárt telep működtetésére is kapott gazdahitelt, vagy fedezet nélküli panzióépítésre is kapott támogatást. Az újságokban az is olvasható, hogy bizonyos Széchenyi-tervből külföldiek is részesedtek. Továbbá az is nyilvánvaló, hogy nemcsak kis- és középvállalkozások voltak a projekt haszonélvezői. Támogatást kapott többek között a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, amely kilenc pályázatot nyert el. Ráadásul kettő, amelynek a beérkezése egy napon történt, teljesen megegyező összeggel került elbírálásra. Azt csak remélhetjük, hogy nem fizettek ki kétszer 172 milliót. Támogatást kaptak olyan kisvállalkozások, mint a Budapesti Távhőszolgáltató Rt., Budapesti Elektromos Művek, Békés Megyei Vízművek, Hajdú-Bihar megyei önkormányzat, esztergomi bazilika, és még sorolhatnám. Volt olyan támogatott, idézőjelbe téve: magyar kisvállalat, aki Cipruson regisztráltatta magát. Köztudott, hogy ezt a szigetet nem csak turistaparadicsomként szokták emlegetni.
Úgy gondolom, ezért nagyon fontos az, hogy a közvélemény ezen esetekben is tisztán lásson, hogy hova is tűntek el a milliárdok, amelyek értelmesebb célok megvalósítását is szolgálhatták volna egy rekord állami bevételt produkáló 2001. évben.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
