ZUSCHLAG JÁNOS
ZUSCHLAG JÁNOS
ZUSCHLAG JÁNOS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt pár órában itt nagyon sok mindenről volt szó. Én egy olyan dologról szólnék, amiről ma még nem esett szó, ez pedig az, hogy a zárszámadási törvényben az ifjúság és a sport kérdése hogy jelenik meg, hogy a XXIV. fejezet, amely az Ifjúsági és Sportminisztérium költségvetése, hogyan és miként is került tárgyalásra, és tulajdonképpen 2001-ben az adófizetők pénzét hogyan is költötték el a kormány képviselői e területen.
Mint sportot szerető ember örömmel olvastam azt a megállapítást a zárszámadási törvényben, hogy közel 50 százalékkal növekedett az Ifjúsági és Sportminisztérium költségvetése 2001-ben. Eredetileg közel 20 milliárd volt, és az év végére közel 30 milliárdra nőtt az az összeg, amivel rendelkezhetett a tárca.
Ha részletesen belemennék - amit most nem teszek meg - ennek a tárcának a költségvetésébe, akkor azonban rájönnénk, hogy mégsem olyan szép a leányzó fekvése, mint ahogy először tűnik, ugyanis ennek a pénznek a döntő többségét egy dologra költötte el a kormányzat, ez pedig az úgynevezett stadionrekonstrukciós program, amiről, azt gondolom, nagyon sokat hallhattak már a képviselőtársaim. Tehát az az összeg, amely a diáktömegsport, gyermekek és fiatalok sportolási lehetőségének bővítésére kellett volna hogy fordítódjon, nagyrészt az elhíresült stadionrekonstrukciós programra költődött el.
Az is nagyon érdekes, hogy tulajdonképpen 2001-ben a minisztérium költségvetésében ez a program, amely a legnagyobb része volt a minisztérium költségvetésének, hogyan is lett 1,2 milliárd forintról 4,8 milliárd forintos tétel. Ugyanis, ha az eredeti költségvetést megnézzük, akkor 1,2 milliárd forint szerepelt arra, hogy például beléptető rendszereket kellene építeni a stadionokba. Gondolom, erről is sokat hallottak a képviselőtársaim. Valamilyen úton-módon, négy tétel növekménye folytán 4,8 milliárd forintos szerződést sikerült már megkötni. Tehát az eredeti összeg közel négyszeresét költötte el az adófizetők pénzéből a kormányzat erre a beléptető rendszerre. Ennek számtalan következménye volt. A legfontosabb következménye az, hogy minden egyéb tétel a minisztérium költségvetésében nem úgy növekedett, ahogy kellett volna.
Valamennyien látjuk azt, hogy az élsport milyen jó eredményeket ért el. Ez az élsport 2001-ben 1,2 milliárd forintot tudott kapni a minisztérium költségvetéséből. Tehát 30 milliárd forintból 1,2 milliárd forint erejéig tudtuk az élsportot támogatni. Itt is lehetne arról beszélni, hogy tulajdonképpen milyen módon történt ezek elosztása, de azt gondolom, hogy ez nem a zárszámadási törvény keretében kell hogy megtörténjék.
Ugyanígy nagyon jól lehetne arról beszélni, hogy mi is történt az utánpótlás területén. A kormány beindította azt a Héraklész-programot, amelyről olyan sokat beszéltünk, hiszen valóban valamennyien tudjuk, hogy az elmúlt tíz évben az utánpótlás-nevelés elsősorban az élsport területén nagy csorbát szenvedett, és erre sem volt többek között pénz. Ezt a programot azonban úgy sikerült 2001-ben elindítani, hogy magára a programra nem volt pénz, nem volt költségvetési tétel, nem volt pótköltségvetésben sem benne, csak úgy hirtelen beindult a program, és innen-onnan kellett mindenféle előzetes egyeztetés nélkül az erre szükséges összegeket átcsoportosítani.
Sajnos, a tömegsport területén sem volt túl jó a 2001. esztendő költségvetése, erre mindösszesen 350 millió forintot sikerült költeni. Ez a 350 millió forint megegyezik a stadionrekonstrukciós program lebonyolítási pályázatával, tehát annak a lebonyolítására éppen annyi pénzt sikerült költeni 2001-ben, mint amennyit összességében a tömegsport támogatására.
A zárszámadási törvény kapcsán arról is szó van, hogy 2001-ben milyen kötelezettségvállalások is történtek a minisztériumban, aminek következményei csak 2002-ben, illetve 2003-ban érezhetőek. Nagyon elhíresült az a bizonyos hódmezővásárhelyi ügy, amikor is mindenféle ellenjegyzés nélkül, anélkül, hogy a minisztérium tudta volna, Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter kötelezettséget vállalt kétszer 400 millió forint erejéig. Sajnálatos módon erről papír a minisztériumban nem volt, ellenjegyzés nem volt rajta, és számtalan ilyen kötelezettségvállalás színesítette még a 2001. esztendő mérlegét a minisztérium költségvetésében, és ennek a negatív következményeit az idei esztendőben, illetve a következő esztendőben kell a kormányzatnak megfizetnie, hiszen közel 20 milliárd forintnyi kötelezettségvállalás halmozódott fel, nagyrészt 2001-ben, illetve kisebb részt a 2002. május 15-ei kormánydöntések jóvoltából.
Lehetne arról szólni, hogy a zárszámadási törvényben is felhívták arra az Állami Számvevőszék képviselői a figyelmet, hogy azért nagyon érdekes az ifjúsági és a gyermekrendszerben a pénzelosztási szisztéma. Lehetne itt arról beszélni, hogy milyen nagy arányúak voltak az egyedi elbírálások, hogy ezeknek csak pénzügyi ellenőrzése volt meg, és tartalmilag senki semmit nem ellenőrzött. Ez egyébként a nagy pályázatoknál is így volt, tehát óriási nagy beharangozott rendezvények voltak, sok-sok tízmillió forintért. Ezeket utólag és azalatt senki nem ellenőrizte. Nem tudjuk, hogy milyen hasznosan vagy haszontalanul folytak el ezek a pénzek, és tudjuk, hogy ott, ahol egyébként az egész minisztérium költségvetése 20 milliárd forint, egy 10-20 millió forintos rendezvénytámogatás sokkalta nagyobb összegnek minősül nagyságrendileg, mint egy nagyobb minisztérium költségvetésében. És számtalan ilyen döntés volt, erről egyébként a zárszámadási törvényben a minisztérium részletesen el is számolt, hogy milyen egyedi rendezvények voltak. Ugyanígy lehetne arról beszélni, hogy a közbeszerzéseket hol és miként nem tartotta be a minisztérium.
Azt gondolom azonban, hogy összességében az a legfontosabb megállapítás, hogy 2001-ben egy nagyon rosszul előkészített költségvetéssel indult a minisztérium, olyan költségvetéssel, amelyet az év folyamán rengetegszer kellett módosítani, és ezek a módosítások sem voltak szakmailag a legmegalapozottabbak, és sajnos a pénzelosztás mikéntjére sem mondhatjuk azt, hogy az törvényes és etikus volt minden esetben, mint ahogy arról sem feledkezhetünk meg - és sajnos ez a legrosszabb megállapítás -, hogy a pénzek jelentős része haszontalanul használódott fel. Hiszen például az emlegetett stadionrekonstrukcióra is már egy csomó pénzt elköltöttünk, és a jelen pillanatban sehol nem áll az ügy, hiszen tudjuk azt, láttuk a legutóbbi UTE-focimeccs kapcsán is, hogy mindenre alkalmas a stadionrekonstrukciós program keretében megépített beléptető rendszer, csak arra nem, hogy kiszűrje azt, hogy kik is mennek be a stadionba.
(18.50)
Tehát azt gondolom, hogy ez nagyon fontos megállapítás, és a következő négy évben valóban el kell kerülni, hogy haszontalanul nagyon nagy összegek kerüljenek felhasználásra.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
