LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Bocsássanak meg, de én nem leszek ilyen szakszerű, mint Font Sándor képviselőtársam. Ugyanis bevallom, némi aggodalommal vettem kézbe ezt a törvényjavaslatot, mert eszembe jutott az a tavalyi kampányvita, amelynek keretében néhány újság híradása szerint egymilliárd forintot követelt a mai nagyobbik kormánypárt az ellenzéktől állítólagos szabadalomsértés miatt. Mint emlékeznek, a “Magyarország mindannyiunké” jelmondat használatáért követeltek úgy egymilliárd forintot a szocialisták, hogy valójában szabadalmi oltalom alatt állt volna ez a mondat. Hátha - villant át az agyamon az incselkedő gondolat - most ezzel a törvényjavaslattal készülnek kabátot varrni a gombhoz, és netán százmilliós perekkel való fenyegetések révén akarják szűkíteni az ellenzék szókincsét, mert szavak, mondatok, kifejezések lesznek lefoglalva kizárólag a kormányzat számára. Nem árt óvatosnak lenni, ezért nagyon figyelmesen olvastam át ezt az előterjesztést.
Egyébként, amit elmondtam, az nemcsak tréfa. A tavalyi milliárdos fenyegetés több igazságügyi fórumot is megjárt, és akkoriban további különös szabadalmi ügyletekről lehetett hallani. Erdélyből érkezettek mondták azt el, hogy egy román cég szabadalmi oltalom alá vétette a kürtőskalács receptjét, s ezt követően minden piaci árusnak le kell fizetnie a sápot a szabadalom tulajdonosának, ha kürtőskalácsot akar árulni; ami mellesleg nem is a szabadalmaztatók találmánya, mint ahogyan a magyar nyelv bizonyos szavai és mondatai sem a tavalyi használati monopóliumot követelők fáradsága révén jöttek létre.
A törvényjavaslatot jobban átlapozva természetesen megnyugodtam. Meggyőződhettem, hogy a szabadalmi jog terén tavaly járatlannak bizonyuló politikusok szerencsére kimaradtak ennek az aktuális törvénynek az előkészítési folyamatából. Már az 1. § tartalma megnyugtatott, ugyanis csak az új feltalálói tevékenységen alapuló és iparilag alkalmazható találmány helyezhető szabadalmi oltalom alá. Nem lehet majd lefoglalni sem szavakat, sem mondatokat kizárólagos használat céljára, hiszen ezek a szavak és kifejezések nem ipari termékek; de nem lehet e törvény alapján sem a gulyásleves, sem a krumplis tészta széles körben már ismert és használatos receptjét szabadalmaztatni, mert ezek szintén korántsem új termékek.
Egy nagyon lényeges dologra azonban nem kaptam választ, s emiatt álltam föl ebben a vitában: ez pedig a törvény anyagi következménye. Minden műszaki életben járatos ismerősöm, amikor a véleményét kérdeztem erről a törvényjavaslatról, azt kérdezte először, hogy ennek a törvénynek a hatására mennyivel drágulnak meg a szabadalmi oltalommal járó kiadások. Remélem, hogy erre előbb-utóbb egyértelmű választ kapunk az előterjesztőtől. Amúgy példátlanul gazdag indoklás fűződik ehhez az előterjesztéshez, a 41 oldalas törvényjavaslathoz ugyanis 88 oldalnyi indoklás társul. Az indoklásban vannak arra utalások, hogy fordítási költségek, uniós szakértői díjak felmerülése, eleve a több országra történő bejelentés miatt várhatóan növekednek a díjak, de ezek mértékéről semmi konkrétabbat nem lehetett megtudni. Ezt lényeges hiányosságnak érzem, hiszen bármilyen szakszerű is egy törvény, bármennyire alkalmazkodik is az uniós jogszabályokhoz, ha hatására túl sokan kiszorulnak a szabadalmazók köréből egyszerűen csak az anyagi követelmények hiánya miatt, akkor ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása bizony erősen kétséges.
Sok-sok példát tudok magam is arra mondani, hogy filléres devizagondok és a korabeli pártállam kicsinyessége, torz szemlélete miatt hány magyar találmány nem itthon hasznosul. A hetvenes évek végén Mezei András indító gondolataival még országos vita is kerekedett: “Ilyen gazdagok vagyunk?” címmel, amelyikben konkrét esetek tucatjait sorolták fel a vitában részt vevők, hogy hány hazai találmány haszna sikkadt el a vállalatvezetők garasoskodása, ostobasága vagy egyszerűen az irigysége miatt. Ismeretes, hogy a Kádár-kori szocialista pártállam idején találmányaik hasznosítása érdekében tudósaink közül sokan vagy külföldre távoztak, vagy vállalták azt, hogy itthon maradnak, de akkor elfelejtődik a találmányuk. Lényegében csak azok szereztek valamicske elismerést, akik találmányuk szabadalmi eljárásába mint feltalálókat bevonták feletteseiket, s ennek hatására nagy nehezen megmozdult a korrupciós, bürokrata pártállami gépezet is.
Nem hivatkozom mindössze csak két példára. Az egyik a bűvös kocka esete, amelynek sem a gyártására, sem a forgalmazására nem sikerült megnyerni az akkori állampárti vállalatvezetőket, s ennek a tudatlansággal vagy ostobasággal vegyes irigységnek az ország látta a kárát sok-sok milliárd forint erejéig. Nem csengett le még ma sem ez a találmány, mert minden nemzedéknek újra meg kell tanulnia e kocka révén a térlátás képességét.
Hasonlóan évente sok milliárd forintnyi bevételtől fosztották meg az országot a Budapesti Rádiótechnikai Gyár kisstílű vezetői, akik a nálunk feltalált flopi termelésétől és forgalmazásától zárkóztak el. Csak gondoljunk bele, hogy a világon legalább egymilliárd számítógép flopiszükségletét Magyarország termelhette volna meg, ha ezt nem akadályozzák meg a gyár élére kinevezett pártbürokraták! A feltalálónak még azt is megtiltották, hogy bármilyen kapcsolatot teremtsen a találmány hírének hallatára idesereglő világcégek képviselőivel. Ha más indokot nem találtak ki annak érdekében, hogy csuklóztassák a feltalálókat, mindig jól jött a devizahiány indoka. A gyár nem fizette be a szabadalom fenntartásának költségeit, és az ország a következő évtizedben tíz- és netán százmilliárdoktól esett el.
Az említett példák azt érzékeltetik, hogy a szakmában járatlan vezetők számára még a csekély szabadalmi díj is elviselhetetlenül soknak tűnik, és ennek az ország látja a kárát. Ezért is nagyon fontos lenne arra választ kapnunk, amit, ismétlem, sem a törvényjavaslat indoklása, sem pedig az előterjesztés mint fontos információt nem tartalmazott, hogy milyen nagyságú díjemelkedés várható ennek a törvénynek az elfogadását követően.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
