SZABÓ IMRE
SZABÓ IMRE
SZABÓ IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben Pest megye egy sajnálatos ügy kapcsán került a közérdeklődés középpontjába. A fideszes többségű megyei közgyűlés arról kívánta megkérdezni az itt élőket, hogy kezdeményezze-e a parlamentnél a megye kiválását a közép-magyarországi régióból. Mára egyértelművé vált, hogy ez az akció fölösleges, hiszen a legújabb előterjesztés már a közgyűlés saját hatásköréről szól, értelmetlen, hiszen veszélyezteti Magyarország EU-s csatlakozását, kampánycélú, ráadásul - mint kiderült - törvényellenes. Ez azonban nem tántorította el a megyei közgyűlés fideszes elnökét attól, hogy ennek ürügyén folytassa a közpénzek pártkampányra való lenyúlását. Így kénytelenek leszünk most már a bíróság után a rendőrséghez fordulni. Négy évig semmittevés volt a jellemző, most a valódi megoldások helyett demagóg módon folytatja a népbutítást a megyében. Az a hangulat viszont, amit a megyei Fidesz a MIÉP-pel együtt fel akar gerjeszteni, sajnos valós problémákon alapul.
Pest megye az ország sajátos és talán legellentmondásosabb térsége. Az itt lakók helyzetét nagyban befolyásolja, előnyt és számos hátrányt is jelent a főváros közelsége. A megye lakossága növekedett, elsősorban a fővárosból költöztek ki sokan, ami a korösszetételt tekintve előny - fiatalodik a térség. Ugyanakkor az infrastruktúra, a közoktatás és az egészségügy terén az amúgy is jelentős elmaradások ettől még kritikusabbá váltak. Már-már elviselhetetlen a közlekedés helyzete, óriási a környezetterhelés, vannak települések, ahol az iskolákban visszatértek a kétműszakos oktatásra, az országos átlagot jóval meghaladó nagyságúak a háziorvosi körzetek, sok helyütt megoldatlan az arra szorulók sürgős ellátása. Indokolatlanul sok ember ingázik naponta dolgozni, tanulni Budapestre.
A Budapestet és Pest megyét magában foglaló közép-magyarországi régió kedvező fejlettségi mutatói rendkívül nagy különbségeket takarnak. Az egy főre jutó hazai termék majdnem két és félszer, a munkavállalók átlagkeresete közel másfélszer annyi a fővárosban, mint Pest megyében. Hasonlóan nagyok a megye különböző részei, főként az úgynevezett agglomerációs gyűrű és az azokon kívül eső déli, délkeleti és északi térségek közötti különbségek. Az egy lakosra számított személyi jövedelem egyes főváros közeli körzetekben csaknem dupláját éri el a dabasi, a ceglédi, az aszódi, a monori vagy a nagykátai térségben élőkének. Tehát nemcsak Budapest és Pest megye között, de a megyén belüli térségek között is nagyok a különbségek. Feladat lett volna és van is bőven.
E problémák megoldása azonban elképzelhetetlen együttműködés nélkül. Együtt kell működnünk a főváros közgyűlésével, a kerületek önkormányzataival és közösen a közép-magyarországi régiónak a kormányzattal. A készülő nemzeti fejlesztési terv, annak regionális, operatív programfejezetei, amelyek a régiók fejlesztési programjait jelentik, a közép-magyarországi régió életében is érzékelhető változást kell hogy hozzanak a valóságban is, nemcsak az egyre távlatosabb elképzelésekben. Meg kell történnie az úthálózat bővítésének, a vasút korszerűsítésének. Végre folytatódik és befejeződik az M0-ás körgyűrű és az elkerülő utak építése. Lényeges változást ígér a naponta százezres ingázó tömeg számára a közel tíz éve vajúdó agglomerációs közlekedési szövetség megvalósítása.
A kormány haladéktalanul meg fogja adni a szükséges állami támogatást a MÁV, a Volánbusz és a BKV egységes tarifarendszere és az egyesített bérletek bevezetéséhez, lehetőséget teremt a menetrendek, a tömegközlekedési hálózatok és fejlesztések összehangolásához. A Fidesz-kormány ettől való elzárkózása Budapestet büntette, miközben Pest megyének ártott. Most ott lesz több pénz a munkahelyteremtő beruházásokat szolgáló infrastruktúra kiépítésére, a belső utak korszerűsítésére, csatornázásra, a belvízrendezésre, ahol az a leginkább szükséges. Tarthatatlan, hogy van Pest megyében kistérség, ahol a csatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya mindössze 1,7 százalék.
A kormány hozzá fog járulni a központi régióban is meglévő területi különbségek kiegyenlítéséhez, így a megye hátrányos helyzetű térségeinek felzárkóztatásához is. Tizenkét év után az egyenrangú partnerség alapján való együttműködésre van szükség az ország, a régió, de elsősorban az itt élő emberek érdekében. Indulatok gerjesztése, törvénytelen kezdeményezések helyett felelős politizálásra, együttműködésre, partnerségre van szükség. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
