KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF
KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Sajnálom, hogy a kormány részéről nincs jelen senki, így biztos, hogy választ sem fogok rá kapni, de elmondom a napirend utáni felszólalásomat.
A szocializmusban a mezőgazdasági cselédeket szövetkezeti tagokra keresztelte át a látszatdemokrácia. A közös tulajdonban való részesedés illúzióját az akkori szövetkezeti törvény is tartalmazta. Ez a szocialista illuzionizmus elvileg valós tulajdonszerzéssé konvertálódhatott volna a beköszöntő piacgazdasági viszonyok között. Hogy a valóságban ez mégse következhessen be, az utolsó illegitim kommunista kormány alkotmányjogilag kontrollálatlan tulajdontörvényeket hozott: társasági törvény, átalakulási törvény, spontán privatizációs törvény. Ezek segítségével a nemzet tulajdonát - köztük a szövetkezeti tulajdont is - a nevükre írhatták a párt által kiválasztottak. Ezekkel a pártállami törvényekkel ugyanis csak egy szűk, jól körülhatárolható kör élhetett, hiszen ezek az illegitim tulajdontörvények számukra születtek 1988-89-ben.
Az első legitim kormány felállásakor gyakorlatilag kifosztott, névleg létező gazdaságok maradtak. Ekkor zengte a párt és a pártsajtó kórusa, hogy az Antall-kormány tönkretette a szövetkezeteket. Mit tehetett az Antall-kormány? Az elvtársi privatizációból megmaradt szövetkezeti vagyont az akkori értékén igazságosan nevesítette. Nos, az így nevesített üzletrészek java része is, az egzisztenciális fenyegetés és a félretájékoztatás eszközeivel, a névérték 1-2 százalékáért a pártállami privatizálók kezébe került. Ez az üzletrészrablás egészen 1998-ig tartott.
Az üzletrészek értékét az előző kormány állította helyre, és egyúttal az üzletrészek kifizetésének tiszta, átlátható menetrendjét állította fel, és természetesen eredeti névértéken történő vételi ajánlatot tett az állam. Először a külső üzletrészeseknek történt vételi ajánlat, majd a nyugdíjasoknak, ezt követően a csőd és felszámolás alatt lévő szövetkezetek üzletrészeseinek, végül pedig a már felszámolt szövetkezetek üzletrészeseinek kárpótlására tett ígéretet a kormány. Ezt a társadalmi konszenzussal bíró szakmai folyamatot állította le a jelenlegi kormányzat, és visszatért a szövetkezeti üzletrészek politikai célokra történő felhasználására.
Ezt az immár gazdaságtörténeti folyamatot választókörzetemben - az Ormánságban, az ország legszegényebb kistérségében - egykori téesztagoknak mondtam el, akik nem értették, rájuk miért nem vonatkozik az üzletrésztulajdon megvásárlása. A bogádmindszenti Új Kalász Mgtsz üzletrészeinek megvásárlására - mint felszámolás alatt lévő szövetkezet - az üzletrész-felvásárlás harmadik ütemében került volna sor. Ezt azonban, máig érthetetlenül, meghiúsította a Baranya Megyei Bíróság 2002. január 16-ai végzése, miszerint a felszámolási eljárást befejezettnek nyilvánította.
Érthetetlen a végzés, hiszen az 1992 óta csőd, 1994 óta felszámolás alatt lévő szövetkezettel szemben az üzletrészesek most, tíz év múltán juthattak volna követelésükhöz, ha a bírósági végzés nem zárja le a felszámolási eljárást éppen akkor, amikor érvényes kormányhatározat rendelkezett a felszámolás alatt lévő szövetkezetek üzletrészeinek megvásárlásáról. Ezzel a bírósági végzéssel kerültek ugyanis az ormánságiak a már felszámolt szövetkezetek körébe, akiknek üzletrész-követelése csak kárpótlás keretében rendezhető, a kárpótlást viszont az új kormány levette napirendjéről.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)
