DR. MIKES ÉVA
DR. MIKES ÉVA
DR. MIKES ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az előterjesztés pontjai, illetve jelentős megállapításai sorrendjében nyilvánítsak véleményt.
Először is hadd térjek ki arra a kérdésre, amit a bizottsági megtárgyaláskor is és most államtitkár úrtól mint a napirendi pont előadójától hangsúlyosan hallottunk, ez pedig a miniszterek helyettesítésének a kérdése. Szeretném leszögezni, hogy az a felfogás, amely a közigazgatási államtitkárnak a minisztert helyettesítő lehetőségére vonatkozik, nem áll messze tőlem, tőlünk; de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az 1997. évi törvényben - amelynek egy 1998-as módosítása tágítja ki ezt a kört - nem a helyettesítés teljes lehetősége adatik meg a közigazgatási államtitkárnak, hiszen a helyettesítés akkor teljes, ha a kormányülésen a kormány döntését valaki szavazattal is elősegítheti, vagy ott ilyen módon véleményt nyilváníthat. Expressis verbis a törvény a tanácskozási jogot adja meg ebben az esetben a közigazgatási államtitkárnak.
Megint mondom, egyáltalán nem áll tőlem messze az az elméleti vélemény, amelyet önök kifejtettek, de azért hadd tegyem hozzá, ha azt mondjuk, hogy egy kormány előterjesztéséről a vélemény elmondása egy tanácskozási jog keretében a közigazgatási államtitkári munkával össze nem férhető véleményalkotás, akkor ugyanez az aggály egy közigazgatási államtitkári értekezleten is felmerülhetne. Ez ugye nonszensz, hiszen a közigazgatási államtitkári értekezleten az összes közigazgatási államtitkár elmondja a véleményét az adott kormány-előterjesztéssel kapcsolatban, hiszen a jogalkotás menetében ezután kerülhet be a kormányülésre az adott előterjesztés.
Hadd tegyem ehhez hozzá, talán érthető lenne, hogy a törvényben kifejtett vagy kifejezett tanácskozási jogot az előterjesztés megvonja - idáig ez valóban egy elméleti vita, amiben nyomós érvek vannak az önök oldalán -, ha a jelen előterjesztés részletes indokolásában nem szerepelne az, hogy "a minisztert helyettesítő politikai államtitkár akadályoztatása esetén a helyettesítés rendjét a miniszterelnök határozza meg". (Dr. Avarkeszi Dezső: Ez másra vonatkozik.)
Elfogadom képviselő úr közbeszólását, mert logikus, amit mond, csak akkor ki kellene derülnie a jogszabályból. Ha viszont a jogszabályból nem derül ki, akkor az indokolásból, mert az indokolás arra való, ha mégis kérdéseink vagy problémáink lennének a jogszabállyal, a válasz az indokolásból derüljön ki. Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy ez nem derül ki ebből. S mivel nem derül ki - ismervén, hogy szervezetileg hogyan állnak össze az apparátusok -, egészen más jellegű következtetések vonhatók le belőle. Elfogadom Avarkeszi úr véleményét, és ezen a sínen nem haladok tovább, hanem hadd fogalmazzak egy kicsit talán erősen, akkor viszont elvárom az előterjesztőktől, hogy ez világosan kiderüljön a jogszabályból.
A politikai államtitkárral kapcsolatban szeretném elmondani, hogy az 1997. évi, több ízben módosított törvényből a jelen előterjesztés nem veszi ki azt a lehetőséget, hogy a politikai államtitkár meghatározott feladat elvégzésére is kinevezhető, hogy a miniszterelnök vagy a miniszter által hatáskörébe utalt ügyek ellátása is a feladatkörébe utalható. Hadd mondjam el, hogy ez ebben a kormányban is világosan látható módon így lesz. Tudomásunk van arról az önök közléseiből, hogy a Miniszterelnöki Hivatalban statútumok készülnek majd, mégpedig - s kérem, hogy ezen ne bocsátkozzunk vitába - egy miniszter felügyelete alatt. Hadd alkalmazzam, még ha idézőjelben is, azt a ma már nem létező jogi fogalmat, hogy önálló feladatkörrel megbízott államtitkár, mert ott olyan statútumokról van szó, amelyekhez külön apparátusrészek tartoznak vagy fognak tartozni.
A régi törvényben a közigazgatási államtitkárt tárgyaló részben - egyébként nagyon helyesen - bent volt az a tilalom, hogy a politikai államtitkár a közigazgatási államtitkárnak közvetlenül nem adhat utasítást. Ez most megjelenik a politikai államtitkárról szóló fejezetben, kiegészítve azzal, hogy nemcsak - ismétlem, helyesen - a közigazgatási államtitkárnak, hanem a most bevezetendő címzetes államtitkárnak sem, de a helyettes államtitkárnak sem adhat semmilyen utasítást a politikai államtitkár. Ez viszont felveti azt a kérdést, hogy az egy apparátuson belül önálló feladatokat végző politikai államtitkár feladatainak az elvégzése körében - az általa vezetett apparátus vagy apparátusrész tekintetében - vagy nem alkalmazhatnak majd olyan szintű szakembereket, akik joggal elvárhatnák, hogy helyettes államtitkári kinevezést kapjanak, vagy pedig el nem tudom képzelni, hogy hogyan folyik a munka során az ő irányításuk, ha az önálló statútummal rendelkező politikai államtitkár nem tud majd utasítást adni az ő önálló statútumában felsorolt feladatok tekintetében olyan szakembereknek, akik vele együtt ezen feladatok végrehajtásán dolgoznak. Ezt nem tudom értelmezni. Lehet, hogy erre is megvan a megoldás, de akkor kéretik kifejteni ebben a jogszabályban.
Szeretném elmondani, az előterjesztő is kiemelte, az indítvány legtetemesebb része az az új felvetés, ami a címzetes államtitkári poszt újbóli bevezetésével jár. Már többen említették, az előterjesztő is, hogy ez 1990-től 1997-ig létezett, de - amíg ezt meg nem szüntették - nagyon más részletszabályok mellett, mint amit ez az előterjesztős bevezetni óhajt. Azért nem említem azt, ami a bizottsági ülésen elhangzott, ahol valóban megkérdeztük, hogy miért kellett 1997-ben megszüntetni, ha most bevezetik, mert nyilvánvalóan az lenne rá a válasz, amit én is megállapítok, hogy más részletszabályok mellett. Az 1997-es törvény indoklása megemlíti, hogy azért tartja szükségtelennek a címzetes államtitkári intézményt, merthogy ez a politikai államtitkár megbízatására hajadzik, és felesleges ezt fenntartani. Az 1990. évi átmeneti törvényben a szabály valóban az volt, hogy a címzetes államtitkár megbízatása is a kormány megbízatásának az időszakára szól, ebben az előterjesztésben pedig e tekintetben - a közigazgatási államtitkár sorsát követve - egy határozatlan idejű kinevezésről beszélhetünk.
Ha már a kinevezéseknél tartunk, még egy érdekességre - nekem legalábbis érdekes volt - hadd hívjam fel a figyelmet, ez pedig a háromfajta államtitkár kinevezésének a menete. A politikai államtitkárt a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki, de előtte a miniszterelnök kikéri az adott miniszter véleményét. A közigazgatási államtitkárt - természetesen a szokásos úton - miniszterelnöki javaslatra a köztársasági elnök nevezi ki, de a miniszter javaslata alapján, és ez a megszokott jogi nyelvezetben egy erősebb jogosítványt takar, mint pusztán a véleménykikérés. A címzetes államtitkár esetében az egész még egy bukfencet vet. A miniszterelnök javaslatára úgy nevezi ki a köztársasági elnök a címzetes államtitkárt, hogy a miniszterelnök a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter javaslatára tesz javaslatot, de a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter előtte kikéri az adott miniszter véleményét. Ezt csak érdekességként említem meg, mert ez szintén arra utal, amit önök is említettek, hogy összkormányzati feladatokról is szó van.
(18.20)
Nyilvánvalóan azért kellett beiktatni plusz szálként a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter javaslatát a miniszter véleménye felett vagy annál erősebb hatással, hogy e szempontok is érvényesüljenek. De azért én hadd említsem meg azt a gyanúmat is, hogy arról nem tudunk - és nyilvánvalóan ez majd a gyakorlatban fog kiderülni, és biztos vagyok benne, hogy ez lenne a válasz is, hogy majd a gyakorlatban kiderül -, hány címzetes államtitkár kinevezésére kerül sor.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a szabályozás nagyon sajátos mutációt állított elő, és tulajdonképpen attól függ, honnan közelítem, hogy a politikai államtitkári vagy a közigazgatási államtitkári megbízatás sajátos mutációja-e, mert míg való igaz, hogy nem a kormány megbízatásának időtartamára szól, addig egy rendkívül erős, politikailag is rendkívül erős funkcióról beszélünk. Mutatja ezt egyébként többek között a kinevezés módja is, és mutatja az is, hogy amíg szándék szerint nagy horderejű kormányzati feladatokat, önálló feladatokat kapnak vagy kaphatnak ezek a címzetes államtitkárok, vagy legalábbis egy tárcán belül nagy horderejű külön feladatokat, hiszen csak ez indokolhatja a kinevezésüket, addig természetesen a közigazgatási államtitkárra vonatkozó bértábláról beszélünk és a közigazgatási államtitkárra vonatkozó védettségről beszélünk az ő esetükben.
Engedjék meg - kis létszámban vagyunk jelen -, volt politikai államtitkárként hadd mondjam el, hogy ez egy jó trükk: így tulajdonképpen elő lehet állítani olyan politikai államtitkárt, aki közel kétszer annyit keres és védett, hiszen a kinevezése határozatlan időre szól.
Arról az elméleti lehetőségről beszélt a többségi vélemény előadója, amit valóban fölvetettünk a bizottsági ülésen, mégpedig én vetettem fel, hogy az apparátusok szétdarabolásának, szétdarabolódásának a veszélye fennállhat. Ebbéli aggályomat azon túl, hogy ez csak elméleti aggálynak minősíttetett, nem is sikerült oldani, hiszen az 1990-es címzetes államtitkári és a most bevezetendő címzetes államtitkári poszt között több más mellett, amiből jó néhányat említettem, nagyon jelentős különbség az is, hogy a '90-ben megalkotott címzetes államtitkári poszt kedvezményezettje egy apparátusban dolgozott, benne egy apparátusban, és az apparátusok vezetése tekintetében idáig mindegyik kormány betartotta azt a szerintem helyes szabályt, hogy az apparátusoknak van egy vezetője, a közigazgatási államtitkár, aki a miniszter irányítása alatt végzi a tevékenységét. Ez a javaslat azonban a címzetes államtitkárt tökéletesen kiveszi a közigazgatási államtitkár alól, a közigazgatási államtitkár semmilyen módon nincsen hatással arra az apparátusra vagy apparátusrészre, amelyet a címzetes államtitkár vezet, olyannyira, hogy ezen apparátus tekintetében még a munkáltatói jogokat is a címzetes államtitkár gyakorolja.
Miről beszélünk itt? Itt arról beszélünk, hogy bármelyik tárcát bármely döntéssel tetszőleges számú darabra lehet darabolni, akár valamely feladat kiemelése, akár egy koalíciós vita, vagy akár bármely olyan esetben, amikor döntés kell hogy szülessen arról, hogy valakit ilyen helyzetbe hozunk. Az előbb azt a szót említettem, hogy az államtitkárok sajátos mutációja a címzetes államtitkár ebben az előterjesztésben, de itt ezt még hadd fejeljem meg azzal, hogy sajátos alminiszterekről beszélhetünk ugyanebben a pillanatban, hiszen abban az esetben, ha komplett, intakt apparátusrészeket leemelek a minisztériumokról és azoknak ilyen módon az apparátusvezetésben csak a miniszter által irányítható vezetőt adok, akkor a továbbiakban való igaz, hogy a miniszter a maga irányítási jogkörében, ha és amennyiben erre mint vezető, mint apparátusvezető képes, akkor ezt lehetséges vezetni, én ezt nem vitatom. Azt sem vitatom, és udvariatlan sem akarok lenni, hogy erre nyilvánvalóan az önök miniszterei is képesek, de azért abban talán némi egyetértés mutatkozhat, hogy ez a továbbiakban kizárólag vezetői kvalitások kérdése. És én azt gondolom, hogy komplett miniszteriális apparátusok együttes, egy cél érdekében való működtetését nem biztos, hogy helyes törvényben ennek kitenni.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
