VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA
VÁRHEGYI ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálattal hallottam vagy vettem észre, hogy nem sikerült a kulturális tárca politikai államtitkárának egyeztetnie Kósa képviselő úrral, párttársával, frakciótársával, és valószínűleg nem sikerült végighallgatnia tegnap a Lendvai Ildikó által elmondottakat sem. Mert itt már tényleg annyi angyal röpködött az elmúlt szűk egy órában a Ház fölött, hogy már-már azt hihettük volna, hogy befejeződik az a fajta acsarkodás, amely ezen, egyébként jó szándékú, sokak által elmondottan jó szándékú törvényjavaslathoz kapcsolható.
Ezért én nem is terveztem azt - bár összeszedtem az adatokat -, hogy a múltról hosszasan beszéljek, mondjuk, 1996-tól, a közszolgálati televízió részvénytársasági, illetve közalapítványi formában való megalakulásától kezdve végignézzük. De ha már képviselő úr megtette, és volt olyan szíves mint 1990-től részt vevő szereplője ennek a történetnek - amire okkal-joggal büszke lehet a maga szempontjából -, akkor hadd emlékeztessem néhány adatra a tisztelt Házat, anélkül, hogy különösebb minősítés lenne. Pusztán a tényeket hadd soroljam föl 1996-tól kezdődően, amikor a jelenlegi formát meghatározta csak és kizárólag a közszolgálati televízióra a tisztelt Országgyűlés. Nem szólván arról természetesen - mert ez, úgy látszik, nem volt fontos képviselő úrnak, hogy hozzászólásában elmondja, ráadásul vezérszónoklatában, mintegy az MSZP hivatalos álláspontjaként -, hogy mi van azzal a javaslattal, amely a gyermekvédelemről szól, amely a médiatörvény hiányosságainak pótlásáról, kiigazításáról szól. Erre sajnos csak 17 másodpercet tudott hozzászólásában szánni. Nos, mielőtt tehát megtenném azt, hogy nagyon röviden - részben előterjesztőként, részben pedig a Fidesz képviseletében hozzászólóként - elmondanám az álláspontunkat erről a törvényjavaslatról, engedje meg, hogy néhány tényt az ön által elmondottakhoz hozzátegyek.
Ha már a közszolgálati televíziónál tartunk, kezdjük mindjárt az alakulással. 1996-tal megalakul a részvénytársaság úgy, hogy már megalapításakor - önök csinálták, tisztelt képviselő úr - 3,7 milliárd forint adóssággal indul el. Ezt a helyzetet súlyosbította az a kétharmados törvény, amelyről ön említést tett. Hiszen 1997-ben a Magyar Televíziónak még 16,5 milliárd forintnyi reklámbevétele volt, a médiatörvény alapján ez az összeg 1998-ban már csak 5,9 milliárd forintra, azaz csaknem egyharmadára csökkent, '99-ben pedig már csak egyötöde volt, 3,3 milliárd forint, és a mai napon már csak talán 1,5-2 milliárd forint körül lehet, ahogy ismerem az adatokat.
'97-től a Magyar Televízió nem tudta megőrizni saját tőkéjét, fizetőképességét, saját tőkéjének jelentős részét elveszítette. '98-ban, tisztelt képviselő úr, hogy tegyük hozzá az ön míves beszámolójához, már 11 milliárd forint volt a Magyar Televízió adóssága. Ekkorra már felélte a saját vagyonát, miközben semmilyen tervet és jövőképet nem mutatott fel a működésre vonatkozóan.
A duális rendszerből adódóan azonban, ami egyébként helyes elgondolás, miután nem volt átgondolt stratégiája a közszolgálati média működtetésének, tisztelt képviselő úr, tovább súlyosbodott a Magyar Televízió helyzete. Az üzemben tartási díjból a médiatörvény elfogadásakor 50 százalékot biztosítottak, majd az 1997. évi költségvetésben, amit önök fogadtak el, tisztelt Kósa képviselő úr, ez az arány már csak 40 százalék volt, ami 2,6 milliárd forintos elvonást jelentett.
Az elmúlt négy esztendőben - államtitkár urat szeretném kiigazítani; valószínűleg csak az átadás-átvételi iratokat sikerült áttekintenie - nemcsak az akkori ellenzéki, ma kormánytöbbséghez tartozó képviselők nyújtottak be szerkezetre vonatkozó módosító javaslatokat. Ebből vita is keletkezett. Az SZDSZ nyújtott be egyébként ilyet, és a Fidesz nevében, ha jól emlékszem, Sasvári Szilárd volt, aki szerkezetre, irányításra vonatkozó módosítási javaslatot nyújtott be, amely egyébként az ORTT működtetéséhez hasonló szisztémát valósított volna meg. Talán megengedi, hogy ezt hozzátegyem az ön által elmondottakhoz. Más egyéb módosításhoz, tisztelt képviselő úr, nem járultak hozzá. Még ahhoz sem, ami most az asztalunkon fekszik.
Most szóba került az MSZP programjában a készülék-üzembentartási díjak eltörlése. Ehhez egyébként szeretném hozzátenni, hogy a Magyar Rádió bevételeiből 42 százalékos csökkenést jelentene, ha azt csak arra a három hónapra kívánják biztosítani, ami egyébként a költségvetési törvényjavaslatukban szerepel. Úgyhogy erről valóban érdemes lesz majd szót váltani a kulturális bizottságban.
Nos, képviselő úr, ennyit hadd tegyek hozzá rövid felsorolásban, és kicsit hosszabban hadd szenteljek időt annak, ami valójában előttünk fekszik, és amiről beszélni kell.
Mélyen egyetértek a kulturális tárca politikai államtitkárával, méghozzá Szent Ágostonnal hadd mondjam, hogy ha valaki tudja, mi a helyes, és nem így cselekszik, az elveszti a helyes felismerésének képességét; aki pedig nem akart helyesen cselekedni, holott képes lett volna rá, az a helyes cselekedetre való képességét veszíti el, bárhogy is akarja majd.
Tisztelt Ház, tisztelt Elnök Úr, tisztelt Képviselőtársaim! Egy fontos tényt érdemes leszögezni e törvényjavaslat kapcsán: akarni kell helyesen cselekedni. Nem elmulasztani ennek a helyes cselekvésnek a pillanatát, nem megterhelni minden olyan véleménykülönbséggel, amely kétségkívül megvan közöttünk - és megvolt köztünk, és jelentős ideig meg is lesz köztünk ebben a Házban, ebben a politikai mezőben -, nem megterhelni, hanem helyesen cselekedni.
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
Magyarország az egyetlen ország a csatlakozni szándékozók között, amelyik az audiovizuális fejezetet még nem tudta lezárni. Érdemes a Háznak magába néznie, azoknak különösképpen, akik ezt megakadályozták, hiszen az egyetlen törvény volt a csatlakozáshoz szükséges törvények közül, amelyet a Ház nem támogatott, nem fogadott el a szükséges mértékben, s ezzel bizony olyan kárt okozott a mozgóképszakmának, a mozgóképművészetnek, hogy az a Szalai Annamária által említett mértékben az elmúlt négy évben közel félmilliárd forint értékben veszítette el a támogatás lehetőségét.
(10.40)
Nem igaz az az állítás ugyanis, hogy nincs összekötve a törvény EU-jogharmonizációs célú módosítása és a média plusz programban való részvétel lehetősége. Számtalan megbeszélésen, tárgyaláson fejtették ki az Unió tárgyalói, delegáltjai, hogy addig nem léphetünk be a média plusz programba, addig nem részesülhetünk támogatásban, amíg ez a jogharmonizációs célú módosítás nem kerül elfogadásra. Ne mondjuk azt, hogy nincs összekötve, mert össze van kötve, és erről jegyzőkönyvek is szólnak, amit államtitkár úr megtalálhat a minisztériuma irattárában.
Ezt a javaslatot korábban szakmailag jónak tartották az akkor ellenzékben lévők, Lendvai Ildikó többször kifejtette ebben a Házban, hogy a javaslat szakmailag jó, de összekötötte egy más médiapolitikai kérdéssel, amiről Kósa képviselő úr is tett említést. Ez a helyzet megoldódott, nem látom be, hogy miért ne lehetne ezt a javaslatot elfogadni. Nagyon örültem a kulturális bizottságban elhangzottaknak, ott Kósa képviselő úr nem mondta el ezeket az észrevételeit, de ha elmondta volna, akkor talán megvitathattuk volna abban a körben, amely erre hivatott, és a kulturális bizottságnak lehetősége lett volna hosszabban tárgyalni. Mi természetesen készek vagyunk arra, hogy nézzük át, mi történt 1996-tól a közszolgálati televízióban, de most nem ez a fontos, hanem az, hogy a folyamatos felmérések szerint a Duna Televízió kivételével, amely a legkedvezőbb képet mutatja, és a közszolgálati televízió is valamelyest jobb képet mutat, mint a kereskedelmi televíziók, kereskedelmi televíziók alatt most ne csak a két földi csatornára gondoljanak... - 60 százalékos mértékű az agresszió megjelenése.
Felhívom államtitkár úr figyelmét arra, hogy bár valóban nem szabad mindent a médiára fogni, de igen jelentős szerepe van abban, hogy a gyermekeink frusztráltak, és olyan világlátással indulnak neki az életüknek, ami egyáltalán nem kedvező a társadalomra, a családra, a saját személyiségükre nézve. Hatvan százalékos! Miután hallatszanak már olyan hangok, hogy bizonyos szabályozási elemeket, amelyek kétségkívül szigorúbbak, mint az Európai Unió normái - de miért ne tegyük szigorúbbá, miért ne akarjuk a saját logikánk szerint végigcsinálni ennek a törvénynek a módosítását és a médiumok ellenőrzését -, fel kellene puhítani az itt leírt szabályokat, hogy azok ne legyenek kötelező érvényűek, vagy egyáltalán ne legyen tiltás a pornográfia és az öncélú erőszak megjelenítésében. Kérem, ne tegyük ezt! Arra kérem önöket, hogy nagyon szigorú szabályozást fogadjunk el, ne hagyjuk, hogy filmbeszerzők, filmforgalmazók gazdasági érdekei határozzák meg azt, hogy a gyermekeink mit látnak a televízióban, függetlenül attól, hogy 11 óra előtt vagy 11 után történik. Ha valaki figyeli a 11 óra utáni nézettségi szokásokat, tudja, hogy a 16 év alatti korosztály 14 százaléka 11 óra után is néz televíziót. Ha tehát abba a sávba bekerülhet az, amit tiltani szeretnénk, akkor az ugyanúgy el fog jutni a gyerekekhez, a fiatalokhoz, és mi éppen ezt szeretnénk megakadályozni, meggátolni.
A másik dolog, amiben kérem a tisztelt Ház egyetértését, az a magyar nyelvű műsorok arányának a szabályozása. Államtitkár úr, akár egy hosszabb beszélgetés keretében is vitassuk meg ezt a kérdést! Nem kell összekeverni a filmművészetet, a filmtörvényt, annak az elfogadását, a magyar filmművészet, filmgyártás lehetőségét a 25 százalékos aránnyal, mert nem a filmekről, nem a játékfilmekről van szó, hanem a magyar nyelven gyártott műsorokról. Ha már szóba került itt a közszolgálatiság, elmondom, hogy a Magyar Televízió műsorainak 80 százaléka magyar nyelven gyártott műsor, 10 százaléka pedig európai műnek felel meg a törvénymódosítás értelmében. Ez azt jelenti, hogy 90 százalékban európai gyártású műsor, amibe a hírműsorok és a magazinműsorok természetesen ugyanúgy beleértendők, mint a filmek. Tehát ne tessék összekeverni a 25 százalékban magyar nyelven gyártott műsorok arányát az összes és csak a filmre vonatkozó részekkel.
Nagyon egyetértek azzal - ezért is tartottam furcsának a Kósa képviselő úr által elmondottakat -, hogy szerkezeti és financiális problémákkal, vélt vagy valós sérelmekkel ne terheljük meg a tisztelt Házat e törvényjavaslat elfogadásával. Ne terheljük meg, ne teremtsünk olyan viszonyokat a Házban e törvényjavaslat kapcsán, amelyek lehetetlenné teszik a kialakulni látszó megegyezést. Ezeket tegyük zárójelbe. Az önök feltételei teljesültek, képviselő úr, kiegészültek a kuratóriumok. Nem ennek a törvényjavaslatnak a helye és ideje, amikor a sérelmeket meg kell tárgyalni. Majd a médiatörvény átfogó módosítási javaslatánál mindezeket mondja el! Az ön képviselőtársa az elmúlt napokban megígérte, hogy őszre itt lesz a csomag, a szakmával egyeztetve. Kíváncsian várjuk. Bennünket ugyan még nem kértek egyeztetésre, de szeretném jelezni, hogy minden pillanatban, akár holnaptól készek vagyunk arra, hogy tárgyaljunk.
A sajtószabadságot pedig Magyarországon nem kell újrateremteni. A sajtószabadság Magyarországon teljes mértékben adott, ezt ön is pontosan tudja, erre vonatkozóan nemzetközi elemzések jelentek meg, olyan elemzések, amelyek 1998 előtt csak részben szabad sajtót mondtak, 1998-at követően pedig teljes egészében szabadnak tekintették a magyar sajtót.
De befejezem, részben azért, mert az időm lejárt, részben pedig azért, mert tényleg nem akarom megterhelni a tisztelt Házat azzal, hogy vélt, valós, jogos, jogtalan sérelmeket soroljak. Tudnék számtalant a médiatörvény és a médiaháborúk régmúltbeli és jelenbéli helyzeteiből sorolni. Arra kérem a tisztelt Házat - és a Fidesz-frakció e tekintetben támogatását adja a kétharmados törvény harmonizációs célú módosításához -, hogy emelkedjen felül a politikai szempontokon, arra kérem a korábban a törvényjavaslatot nem támogatókat, hogy emelkedjenek felül a saját politikai szempontjaikon, és foglalkozzanak azokkal a szempontokkal, amelyek részben a társadalom egészét, részben pedig gyermekeink szempontjait jelentik.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
