DR. FRAJNA IMRE
DR. FRAJNA IMRE
DR. FRAJNA IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nehéz helyzetben van az ember egy ilyen javaslat tárgyalásakor, mert egyrészt nem érti a javaslat sürgősségét, másrészt viszont minden kormánynak a saját joga eldönteni, hogy mely hatásköreit szeretné decentralizálni. Azt kell mondanom egyébként, hogy ezzel a decentralizálás okozta felelősségétől nem fog megszabadulni, azonban ha úgy gondolja, ez a hatékonyabb, az szíve joga.
Rengeteg hivatkozás történt itt az 1999-ben beterjesztett törvényjavaslatra. Érdemes végigvenni az akkor előkerült érveket, mert bár ez a javaslat némileg túlterjeszkedik az akkori szabályozási javaslaton, de a túlterjeszkedés igazából kevésbé lényeges abból a szempontból, hogy a problémákat megtárgyaljuk.
Némi emlékezetfrissítésként azt kell mondanom, hogy a kamara által meghozott határozatok elleni pereknek igazából nem a számával volt a probléma, mert az, hogy rendszeresen megtámadnak egyes törvényeket bíróság előtt, az pusztán azt jelenti, hogy a döntésnek súlya van az érintett számára, ezért fordul jogorvoslati fórumhoz. A probléma az volt, hogy a kamara rendszeresen elvesztette a pereket, magyarán, a bíróság rendszeresen úgy találta, hogy a kamara joggyakorlata ellentétes a törvényekkel. Ez azért már súlyosabb érv amellett. Másfelől azt gondolom, hogy gyógyszertárügyben érdemes az EU-joggyakorlattal óvatosan bánni, merthogy nem igazán lehet analóg példát találni az Európai Unióban a hazai gyógyszertári szabályainkhoz képest, de erre a kérdésre még visszatérek.
Tehát van elvi probléma, amely arról szól, hogy hol legyenek ezek a hatáskörök, és vannak gyakorlati problémák. Az elvi problémákat abban lehet összefoglalni, hogy a köztestületek számára milyen hatásköröket kell és érdemes átadni. Vannak olyan hatáskörök, amelyek nem szokták vita tárgyát képezni - ezek a szakmai önigazgatás körébe tartozó hatáskörök, amelyek általában nyilvántartási, képzési, továbbképzési hatásköröket jelentenek -, és vannak olyan hatáskörök, amelyek a szakma gyakorlását és többé-kevésbé piaci hatásköröket jelentenek. Ilyen tipikusan a személyi jog odaítélése a gyógyszerészek esetében, merthogy első ránézésre úgy tűnik, hogy a Gyógyszerész Kamarában egyforma gyógyszerészek vannak, noha igen éles határvonal húzódik azok között, akik rendelkeznek személyi joggal és azok között, akik ezzel nem rendelkeznek.
Mint mondtam, az európai gyakorlatban nem nagyon találunk ilyet, de mondok egy analóg példát, ami többé-kevésbé hasonlít a hazai joggyakorlatra. Németországban az orvosi kamarának vannak ilyen jellegű hatáskörei, mármint az, hogy képzést, továbbképzést, regisztrációt vezet; ellenben azokat a hatásköröket, amelyek arról szólnak, hogy a biztosítóval ki, milyen feltételekkel, hol köthet szerződést, nem az orvosi kamara gyakorolja, hanem a kasszaorvosok szövetsége, egy külön szervezet. Magyarán, a kamara, amely a teljes orvosi kört lefedi, nem vállalja magára azt az ódiumot, hogy a tagjai közt ilyen vagy olyan, például gazdasági szempontból különbséget tegyen.
De ezen elvi problémák mellett vannak gyakorlati problémák is, amelyek már 1999-ben is felmerültek. Mindenki megfontolhatja, hogy ezek a problémák állnak-e azóta vagy nem állnak.
(15.20)
Az egyik gyakorlati probléma úgy merült föl, hogy a kamara alkalmas-e fizikailag a feladat elvégzésére. Miután azt gondolom, a személyi jogok odaítélésének a száma kellően csekély lesz, tehát némi felkészülési idővel az adminisztrációs felkészültsége biztosítható a kamarának, ez az ellenérv kevésbé számít súlyosnak.
Az egykori bírósági ítéletek nagy száma azért elgondolkoztatja az embert, hogy adminisztratíve és a jogalkalmazás szempontjából alkalmas-e a kamara e feladatra. Előlegezzük meg, hátha megtanultak azóta jogot alkalmazni.
Van egy súlyosabb gyakorlati probléma, ami arról szól, hogy alkalmas-e a kamara egy ilyen jog gyakorlására abból a szempontból, hogy homogénen képviseli-e a gyógyszerészek egészét. Azt kell mondanom, hogy '99-ben ez a helyzet végképp nem volt jellemző a Magyar Gyógyszerész Kamarára. A Gyógyszerész Kamarán belül súlyos hasadások mutatkoztak, és kifejezetten kettéhasadt különféle érdekek mentén a kamara. Magyarán, szó sem volt arról, hogy egy egységes szervezet lett volna, súlyos belső harcok tetézték a kamara működését. Hogy ez a mai napon hogyan áll a kamarában, ezt persze bárki megpróbálhatja eldönteni. Azt gondolom, hogy olyan veszélyeket vállal, aki ezeket a hatásköröket átruházza, amelyeket érdemes megfontolni. Ebből a szempontból a dolog sürgősségét nem értem.
Tehát mindenkinek azt javaslom, hogy gondolkozzon el még egyszer a javaslaton, különösen a sürgősségét illetően. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
