DR. SCHVARCZ TIBOR
DR. SCHVARCZ TIBOR
DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Köszönöm szépen a vitában felszólaló képviselők észrevételeit. Néhány kritikai megjegyzésre szeretnék válaszolni. Elhangzott, hogy mi a sürgősségi oka ennek a törvénymódosításnak - a törvénymódosításhoz kívánunk kapcsolódó módosító javaslatot benyújtani, ebben látható a sürgősség okának egy része.
De alapjában nem ezért nyújtottuk be ezt a törvényjavaslatot, hanem azért, mert amennyiben az Orvosi Kamarának mint köztestületnek vannak kizárólagos jogai abban, hogy ki praktizálhat ma Magyarországon, s az egész szakmai szellem meghatározására, a szakmai kollégiumok fenntartására mint köztestületnek vannak jogosítványai, akkor a Magyar Gyógyszerész Kamarát is megilletik hasonló jogosítványok ugyanazon kérdésekben, hogy kinek lehet személyi joga és ki vezethet gyógyszertárat ma Magyarországon. Ha létrehoztuk ezt a köztestületet egy törvénnyel és jogosítványokkal, akkor az egészségügyi ellátás másik meghatározó szereplőinek, a gyógyszerészeknek hasonló jogosítványokat és hasonló köztestületi jogokat kívánunk adni - ezt hivatott ez a törvénytervezet biztosítani.
(15.40)
Utalt arra a képviselőtársam a felszólalásában, hogy akkoriban a Gyógyszerész Kamara alkalmatlan volt a személyi jog megítélésére, és ön most is alkalmatlannak tartja. Akkor ön szerint a kamarában különféle viszályok és belharcok dúltak. Engedtessék meg nekem azt megkockáztatni, hogy ezek a belharcok és viszályok picit kívülről gerjesztett viszályok és harcok voltak! Ma úgy látjuk, hogy a kamara felnőtt ezen feladatának a megvalósításához, a perek, amelyekre hivatkozott, nem kisebb számban az ÁNTSZ gyakorlata kapcsán most is vannak. Elmondta ön is, hogy komoly gazdasági és személyi érdekek miatt alakulnak ki ezek a perek. Ezekre a perekre a későbbiekben is lehet számítani, hiszen itt komoly érdeksérelem és komoly anyagi haszon is szóba kerülhet azzal kapcsolatosan, hogy ki létesíthet, ki vezethet gyógyszertárat.
Az egész kérdést összességében és összefüggésében kell nézni, mert nemcsak az van benne a lakosság gyógyszerellátásának a biztonságában, hogy ki gyakorolhatja a személyi jogot, ki vezethet patikát, hanem a gyógyszer egy meghatározott termékcsoport, amit törvények védenek. Az van benne a lakosság gyógyszerellátásának biztonságában, hogy egy patika el tud-e tartani egy patikust, egy adott környezet el tud-e tartani egy patikát, milyen a forgalma annak a patikának, milyen a patikus, hol helyezkedik el az a patika, milyen az árrés és milyenek a gyógyszerárak. Komplexitásában kell nézni ezt a törvényt, nem egy kiragadott részét kell most nézni és azt mondani, hogy a kamara erre alkalmatlan, nem jó. Ezt az egész kérdést összességében kell kezelni.
Kétségtelen, az európai joggyakorlatban hasonló példák nincsenek, de mi abból indultunk ki, hogy ha a Magyar Orvosi Kamara rendelkezhet ilyen jogosítványokkal, akkor mindenképpen a Gyógyszerész Kamarát is fel kell ezzel ruházni; hiszen ha a köztestületeknek akarunk jogosítványokat adni, az Ügyvédi Kamara is meghatározza tagjainak a praxisgyakorlását, az Orvosi Kamara is, akkor a Gyógyszerész Kamara miért nem határozhatja meg?
Az összeférhetetlenség valóban elhangzott a bizottság ülésén. Mi nem látunk itt összeférhetetlenséget, akkor is azt mondtuk, hogy nincs összeférhetetlenség, és a kórházi gyógyszertár, valamint a másik, tehát a közforgalmú gyógyszertár vonatkozásában sincs semmi összeférhetetlenség és gond.
Gondolom, hogy a vita köztünk a módosító javaslat kapcsán még a részletes vita alkalmából is fog folytatódni, de mi változatlanul, még egyszer hangsúlyozva, egyenlő jogosítványokat szeretnénk biztosítani a már működő és fennálló köztestületek részére, és ezt hivatott ez a törvényjavaslat is biztosítani.
Köszönöm szépen. (Taps.)
