KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Vannak dolgok, amiben, úgy látom, egyetértünk a Házban. Ezek többnyire a rossz dolgok, mert most is a felszólalásokból kiderül, hogy azonosan látjuk a magyar lakosság egészségi állapotát. Azonosan látja mindenki, hogy a magyar lakosság élettartama legalább 6-8 évvel marad el átlagosan a fejlett országokban élők élettartamától. A magyarországi adat alacsonyabb egyébként, mint az átalakuló országok hasonló adata, ráadásul a falvakban élők esetében rosszabb ez az adat; aztán arról már ne is beszéljünk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű társadalmi csoportok esetében - ilyenek például a romák - még rosszabb adatokat kapunk.
Kevésbé ismert, de talán fontos lehet, hogy ráadásul a megélt évek értéke is romlik azáltal, ha számos évben különböző betegségekkel kell az embernek megküzdenie, hiszen ezek mind-mind az élet minőségét rontják. A világelsők között vagyunk, tisztelt képviselőtársaim, a daganatos megbetegedéseket illetően, az emésztőrendszer megbetegedéseit illetően vagy akár a keringési rendszer megbetegedéseit illetően. Ha elérnénk az átlagot, ez azt jelentené magyarán, hogy évente több mint tízezer emberrel kevesebb halna meg Magyarországon.
Mi az oka vajon annak, hogy ilyen egészségi állapotban van a magyar társadalom? Először is: nem oka egy nemzetrontó sorscsapás, mert ilyen persze nincsen. Nem oka egy esetleges beteges nemzeti karakter, mert ilyen sincsen. Nem oka az egészségügy sokat bírált állapota. Nem oka orvosaink felkészültsége, és nem oka természetesen a nővérek áldozatkészsége.
Az okokat valószínűleg másutt kell keresni, mert az azért mindennek ellenére tény, hogy a magyar nép egészségügyi állapota méltatlan a magyar társadalom fejlettségéhez képest, és méltatlan a gazdaság állapotához képest is. A lakosság egészségi állapotáért szakértők szerint az egészségügyi rendszer csak mintegy 15-30 százalékban felelős. A többit a különböző társadalmi viszonyok, illetve a természeti környezet determinálja. Ezért különösen nagy, tisztelt képviselőtársaim, a politika, a parlament és a kormány felelőssége. Ez a javaslat ennek a felelősségvállalásnak a dokumentuma, ezért tartjuk fontosnak, hogy megjelent most az Országgyűlés előtt, és erről, ha röviden is, de vitát folytatunk.
Természetesen maga ez a javaslat - ahogy az itt már elhangzott - nem előzmények nélküli, bár hozzáteszem, hogy nem is csak az előző kormány foglalkozott ezzel a kérdéssel, hanem 1990 óta minden kormány készített valamilyen népegészségügyi programot a számos, Magyarországon megtalálható népegészségügyi szakértő bevonásával. Sajnos, ezen programok megvalósításának különböző akadályai voltak. Volt, amikor a gazdasági viszonyok nem tették lehetővé, nem volt rá elég pénz; volt olyan időszak - csak erre az előttem felszólaló már nem nagyon emlékszik -, amikor három éven keresztül a kormánynak nem jutott eszébe a kérdéssel foglalkozni, majd amikor eszébe jutott, és készített egy népegészségügyi programot, akkor viszont nem biztosított pénzt annak végrehajtásához, hiszen a kétéves költségvetésben 2001-ben 600 millió forintot, 2002-ben pedig 300 millió forintot irányzott elő a program végrehajtásához. Ezt kell összevetnünk, mondjuk, a Happy End Kft.-re fordított összegekkel vagy a Millenáris Parkra eldobált pénzekkel, vagy akár a legutóbbi időkben különböző módokon nyilvánosságot látó, meggondolatlanul eltékozolt százmilliókkal, milliárdokkal.
Tisztelt Képviselőtársaim! A határozati javaslat természetesen nem akarja eltörölni a múltat, hiszen abban egyetértünk, hogy ami jó, azt folytatni kell. Az előző népegészségügyi programnak számos jó eleme van, és ezeket érdemes fejben tartani, és érdemes az elkövetkezendő időszakban továbbvinni. Ez a határozati javaslat, ami előttünk fekszik, kiemel azonban fontos területeket a következő időszakban megoldandó feladatokból, illetve azt mondja a kormánynak, hogy amikor elkészíti majd a saját programját az egészség évtizede kapcsán, akkor ezekre fordítson különös figyelmet, meg azokra is, amelyeket Selmeczi Gabriella az imént kiemelt. Itt most számos fontos tétel közül néhányat emeltünk ki. Hiszen ki vitathatná, hogy az iskolák alapvető feladata az egészségkultúra erősítése, a tudatos egészségmegőrző magatartás kialakítása? Mert abban egyetértünk, hogy a fiatalnak legyen értékrendje, legfeljebb az értékrenden lehet vitatkozni, de ha ez így van, akkor abban is egyetérthetünk talán, hogy ennek az értékrendnek az egészségőrző érték vagy az egészség értékmegőrzésének a képessége is legyen része, és ilyen értelemben is foglalkozzunk a fiatalokkal.
Vagy: nem vitatja senki talán, hogy szükséges törődnünk az idősek egészségügyi állapotával is, és ezzel kapcsolatban bizony érdemes intézkedési terveket kidolgozni, hiszen nemcsak a jövőt biztosító utódok kell hogy fontosak legyenek számunkra ebből a szempontból, hanem a jelent a múlttal összekötő idős emberek is. Azt meg mindnyájan ismerjük, hogy e téren milyen problémákkal kell nekik maguknak is megküzdeniük.
Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarországon a vezető halálokok - erről is hallottunk már - a szív- és érrendszeri megbetegedések. Ezek az Európai Unió átlagának háromszorosát teszik ki. Az agyi érbetegségek az Európai Unió átlagának négyszeresét teszik ki a halálokok között, és hasonló eredményt mutatnak a daganatos megbetegedések is. Ezért aztán minden struktúrát, forrást és eszközt biztosítanunk kell a tendencia megfordítására, a megelőzésre is természetesen, az egészséges életmódra nevelésre is természetesen, a szűrésre is persze annak érdekében, hogy időben felismerjük ezeket a betegségeket. Hiszen Semmelweis Ignác sem úgy lett az anyák megmentője, hogy valamilyen új gyógyszert talált volna ki, vagy valamilyen új műtéti eljárást vezetett volna be, hanem a megelőzésen keresztül.
Ki vitatná, hogy mennyire fontos a lelki egészség védelme? Ez szintén szerepel az előterjesztésben. Közismert, hogy a fejlett világ fiataljainak 25-30 százaléka depressziós. Ez az adat az egész magyar lakosságra vetítve nálunk 15 százalékos mértéket ér el. Azt pedig mindnyájan ismerjük, hogy a frusztrált ember önpusztító, a depressziós fiatal könnyebben nyúl akár az alkoholhoz, akár a droghoz. Ezért kell a lelki egészség védelmére kiemelt figyelmet fordítani, és ezért fogalmaz így az előterjesztés is.
(16.20)
Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági fejlődés ára nem lehet a romló biológiai környezet. A géntechnológia eredményeinek alkalmazása nem lehet veszélyforrás az emberre nézve. A parlagfű nem teheti tönkre gyermekek ezreinek ifjúkorát, a munka pedig nem veszélyeztetheti az embert. Mindezért kell a környezetre ebből a szempontból is, e tekintetben is különös figyelmet fordítani, ezért emeli ki szintén ezt a területet az előterjesztés.
Azzal persze tisztában vagyunk, hogy a népegészségügyi helyzet javítása nem fog menni egyik pillanatról a másikra; évtizedes, lehet, hogy több évtizedes munkára, és persze nagyon sok forrásra, nagyon sok pénzre lesz szükség, de egyszer végre határozottan el kell kezdeni. Most ennek a feltételei adottak, az elhatározás megvan hozzá. A határozattervezet ugyanis a legfontosabbról, az emberi életről szól. Az pedig a politikus felelőssége, hogy Magyarországon az életnek ne az elkerülhető ártalom vagy akár a megelőzhető betegség, hanem kizárólag csak a természet szabjon határt. Erről szól ez az előterjesztés, ezért frakciónk támogatja.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
