DR. MESTER LÁSZLÓ
DR. MESTER LÁSZLÓ
DR. MESTER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az elmúlt években sokszor volt alkalmunk hallani a jólét országáról, ahol nőtt a minimálbér, kedvezményes hiteleket lehet felvenni, lehet pályázni, gyermeket nevelni - utóbbi esetekhez persze hozzátartozik: a kiválasztottaknak.
Kevesebbet vagy szinte semmit nem lehetett hallani arról, hogyan kerültek százezrek - talán alábecsültem a számukat - egyre kiszolgáltatottabb vagy szinte reménytelen helyzetbe munkavállalóként. Nem felelős egy kormány egyéni sorsokért, nem szólhat bele az egyes társaságok, vállalkozások belügyeibe - hangozhatna az ellenérv. Valóban nem? A tétlen szemlélődés volt csak a szerepe annak a kormányzatnak, amelyik a nagytőke rettegett uralmának a vízióját vázolta fel egy bekövetkezhető kormányváltás esetére? Nem. Ennél valóban többet tett. Megváltoztatta a munkavállalók millióinak alapvető biztosítékát jelentő munkatörvénykönyv tartalmát, kiszolgáltatott helyzetbe hozva a munkavállalókat, megnyirbálva a dolgozók érdekképviseletét ellátó szakszervezetek jogosítványát. Ezek tények.
Mint ahogyan konkrét tényekről szólnak a példák is. A kerület legnagyobb munkáltató cégének a példája, ahol az elmúlt években százszámra mondtak fel a dolgozóknak, szakszervezeti jogosítványokat vagy munkavállalói jogokat sokszor figyelmen kívül hagyva, szakszervezeti tisztségviselőket is elbocsátva. Mindezt megtetézte annak az új vezérigazgatónak a kijelentése, aki az utolsó, még szakmailag hozzáértő vezérigazgató helyére került: "A negyven éven felüliekkel én már nem tudok mit kezdeni." Végigcsináltattak megalázó procedúrákat a felmondottakkal, az "ejtőernyősként" ledobott humánpolitikai szakemberek és a méregdrága árat fizettető úgynevezett külső szakértő cégek irányításával. A felmondó levél mellé oktatást kaptak arról, hogyan kell öltözködni és viselkedni, ha új munkahelyet keresnek.
A felmondásokra persze bőségesen elegendő volt az a több milliárdos veszteségtömeg, amit az új vezetésnek sikerült felhalmoznia. A veszteségek következményeit az elbocsátott dolgozók viselték. Az új vezetők - a korábbi 8 helyett 17 igazgatóval - milliós havi jövedelmét, az új személyi használatú gépkocsik és az új irodabútorok vásárlását ez természetesen nem befolyásolta. Az elbocsátott és kilátástalan helyzetbe került dolgozóknak - többek között gyesen lévő kismamáknak - a szeme előtt esetleg csak az ismert graffitifelirat lebeghetett: "Érdeklődés hiányában a holnap elmarad."
Nem folytatom, hasonló példákat bizonyára tudnának sorolni az ülésteremben helyet foglalók is. Annyit még muszáj hozzátennem, hogy a szóban forgó cég állami tulajdonban van, tehát elvárható lett volna, hogy a vezetés példát mutasson emberi bánásmódból és a munkavállalói jogok biztosításából. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A kérdéseim a miniszter úrhoz:
Tervezi-e a kormányzat a munkatörvénykönyv módosításának kezdeményezését, a munkavállalói (Az elnök ismét csenget.) érdekképviseletek megnyirbált jogosítványainak visszaadását? Milyen intézkedéseket tervez a minisztérium...
