DR. MÁTRAI MÁRTA
DR. MÁTRAI MÁRTA
DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Szembesülve azzal a javaslattal, hogy az új kormányzati struktúrában megszűnik a Szociális és Családügyi Minisztérium, és a családügy beolvad az egészségügyi, szociális és családügyi minisztériumba, eszembe jutott egy történet, amelyet egy ismerősömtől hallottam évekkel ezelőtt. Valamikor úgy húsz évvel ezelőtt történt. Akkoriban kötelező volt a házasság előtti tanácsadás. Ahhoz, hogy összeházasodjanak ismerőseim, kellett egy igazolás, amit a János Kórházban szerezhettek meg, mondván, a tanácsadáson való részvétellel. El is mentek a kórházba, ahol egy alagsori rendelő volt a tanácsadóiroda helyisége. Leballagtak, vártak, ahogy az rendelőben illik. Ki is jött a nővérke, megkérdezte őket, hogy mire várnak, és kezükbe nyomott egy kis könyvet, lelkükre kötve, hogy ha kilépnek az ajtón, akkor olvassák el. Kiléptek a napsütésre, a könyvet kinyitották, és így kezdődött: "Kedves Beteg!". A kommentárt nem idézem, de azt megjegyzem: az új kormány valóban azt akarja majd, hogy aki házasságra szánja el magát, az tényleg beteg?
Félretéve a tréfát, arról, hogy miért is került a családügy egy minisztérium nevében a harmadik helyre, mindenképpen beszélni kell. Az MSZP-SZDSZ-kormány nem akart kormányzati szinten családüggyel foglalkozni, de odabiggyesztették a családügyet harmadik témaként egy minisztérium nevébe, hogy ne mondhassák el az emberek, hogy az új kormánynak nincs családpolitikája. Ez valószínűleg így van. De akkor miért pont ehhez a minisztériumhoz csatolják a családügyet?
Mi olyan társadalmat kívántunk megteremteni, amelyben a család, az anyaság érték, amely elismeri a családon belül a családért végzett munkát. Olyan társadalmat, amelyben kialakítható a családbarát környezet, amely egyaránt szolgálja és segíti a gyermekes családokat és a családjukkal szoros kapcsolatot tartani kívánó időseket. Olyan kormányzati családpolitikát kívántunk, amelynek célja nemcsak az, hogy a gyermekek megszülessenek, hanem az is, hogy a gyermekek lehetőleg családba szülessenek és családban nevelkedhessenek. Véleményünk szerint a családpolitika több mint népességpolitika. A családpolitika elsősorban nem szociálpolitika, nem is egészségügyi kérdés, bár azzal egyetértünk, hogy az egyenlő esélyek megteremtése érdekében a családpolitikát szociálpolitikai intézkedésekkel szükséges kiegészíteni, és természetesen a családok számára megfelelő egészségügyi ellátást is biztosítani kell. A családpolitika nem szűkíthető le a családok pénzbeni támogatására. A családpolitika álláspontunk szerint csak akkor hatékony, ha áthatja a szociálpolitikán kívül a lakáspolitikát, a gyermekek nevelését, taníttatását, a tanulást segítő oktatáspolitikát. Fontos szerepe van persze annak, hogy szorosan kapcsolódjon hozzá az egészségpolitika, kiemelten a népegészségügyi program. De legalább ennyire fontos az is, hogy a foglalkoztatáspolitika családbarát legyen.
Ma a többgyermekes anyák legnagyobb gondja a munkaerőpiacra történő visszatérés. Mi már bevezettük, hogy a gyermekeikkel otthon lévő anyák ingyenesen szerezhetnek az állami felsőoktatásban másoddiplomát, ingyenesen vehetnek részt továbbképzésben, szerezhetnek új szakképesítést. A diákhitel kamatterheit a gyermekgondozás ideje alatt az állam fogja viselni. Igen sokat tettünk, de még nagyon sokat kell tenni azért, hogy a családokban az anyák munkavállalási lehetőségét javítsuk.
Ha már változtatnak, miért nem családügyi és foglalkoztatásügyi minisztériumot terveznek? A nemek közti esélyegyenlőség ügyét ez a megoldás sokkal inkább szolgálná. Természetesen mi első helyre tennénk a családügyet. Hogy kell-e egyáltalán kormányzati szinten családpolitikával foglalkozni? A család magánügy? Véleményünk szerint az egész nemzet érdekét szolgálja a családok, gyermekek felnevelésére fordított erőfeszítés, ezért a családok támogatása közérdek. Éppen ezért arra kell törekedni, hogy a családok által megtermelt jövedelem minél nagyobb részben maradjon a családoknál a gyermekek nevelésére, az idős szülők ellátása érdekében is. A családi adókedvezmény, a végzett munka elismerése azt jelenti, hogy az állam a családokat nagykorúnak ítéli, nem vonja el tőlük a pénzt paternalista módon az újrafelosztás érdekében.
Tisztelt Ház! Mi visszaállítottuk a gyed intézményét. Az anyák számára a gyed azt jelenti, hogy a korábbi munkaviszonyukhoz képest nem jelent lényegi anyagi visszaesést a gyermekgondozás időszaka. A mi számunkra minden gyermek fontos, de minden anya is, aki munkahelyét időszakosan feladva gyermeket vállal, gyermekét gondozza. Ezt a rendszert tovább kell fejleszteni, még a megnyirbálását sem fogjuk megengedni. Hasonlóan mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy az általunk bevezetett, a családok lakáshoz jutását segítő kamattámogatás a szociális bérlakásprogram érdekében megmaradjon. A gyermekek után építésre, használt lakás vásárlására igényelhető szociálpolitikai támogatás emelését támogatni fogjuk. Remélem, hogy az egészségügy gondjaival megterhelt minisztérium nem fog megfeledkezni a családok lakhatási lehetőségeinek védelméről.
A bevezetőben már kifogásoltam azt, hogy a családpolitika a minisztérium nevében a harmadik helyre került. Harmadik, de még mindig dobogós hely - mondhatják a nyugdíjasok, mondhatják a fogyatékosok, akiket még egy harmadik hellyel sem jutalmaztak. A nyugdíjasok pedig már a 19 ezer forintos választási ígéret furcsa megvalósítása - a szegényeknek nem jár, csak a magasabb nyugdíjasoknak ez az összeg (Zaj az MSZP soraiban.) - miatt is okkal lesznek elégedetlenek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A családpolitikával sokat foglalkoztam, és ez nem véletlen. Ez számunkra központi kérdés volt és központi kérdés is marad. Egészséges családok, családbarát társadalom, családbarát környezet nélkül nem lehet egészséges társadalmat építeni még az Egészségügyi Minisztériumból sem. Talán azt azért el fogjuk érni, hogy a szülészetek, gyermekosztályok a kórházakban családbarát környezetté válnak, bár az új minisztérium régi-új vezetői korábban erre csak kevés sikerrel törekedtek.
Engedjék meg, hogy még néhány aggályomat kifejtsem a szociális és egészségügyi ágazat ismételt összevonása miatt. Két pontot emelnék ki. Egyrészt az Európai Unióban elsősorban nem szociális intézményekben gondolkodnak, hanem aktív foglalkoztatáspolitikához kapcsolódó szociális ellátásban. Ma a munkaképes korúak körében elsősorban a munkanélküliség jelenti mindenütt a szociális ellátási igények alapját. Az intézményi ellátás, a segélyezés helyett a munkahelyteremtés a jellemző. Nem a rokkanttá minősítés, hanem a rehabilitáció. Ma óriási terhet jelent az országnak, hogy 1996-97-ben igen sokan kértek korhatár alatti nyugdíjat, illetve kérték a rokkantnyugdíj lehetőségét. Nyugdíjba menekültek az emberek a Bokros-csomag idején. Közel egymillió ember kap ma ilyen típusú ellátást. Ez a teher nem fokozható, ezt a szemléletet nem szabad visszahozni.
Másrészt a szociális ellátás, amíg az Egészségügyi Minisztériumban volt, elsősorban intézményi, úgynevezett szakellátásban gondolkodott. A szociális törvény módosításával elértük, hogy a rászorulókat elsősorban lakóhelyükön, az úgynevezett alapellátásban kell gondozni. A fogyatékosok nagyon várják a törvényben előírt támogató szolgálatok megvalósulását. Nagyon várják, hogy kialakuljanak a szállító szolgálatok, segítsék őket az ügyintézésben, legyenek elérhetők a jeltolmácsok, megvalósuljon az akadálymentesítés. Mi a törvényi szabályozást megtettük; kérjük, hogy az alapellátás fejlesztését és fejlődését ne felejtsék el.
(14.30)
Nagy kérdés számomra továbbá, hogy az egészségügy, amely az otthoni ápolás lehetőségét nem igazán szereti, hogyan fogja az idősek otthoni ellátását a jelenleginél még jobban, a törvényben már előírt módon megvalósítani. Hogyan fogják segíteni a jelzőrendszeres idősellátást, amely az egyedül élő idősek számára a biztonság záloga, fejleszteni, bővíteni? Az idős emberek nagy része az alapellátás fejlesztését várja, nem az intézményi elhelyezést, bár ez is igen nagy igény.
Mi lesz a gyermekvédelem ügyével? Kérem, ne feledjék el, hogy a gyermeket ma már elsősorban nevelőszülőknél kell elhelyezni. Ha a szülők nem tudják ellátni, ne az intézményi hálózatot próbálják fejleszteni, hanem a nevelőszülői hálózatot. Elsősorban pedig a csecsemők örökbe fogadását tartom nagyon fontosnak, hiszen minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy családban nevelkedjék, ezt semmilyen intézményi ellátás nem tudja pótolni. Mi a törvényt megalkottuk, a végrehajtásáról - önöknek - gondoskodni kell.
Végül egy jó lehetőségről szeretnék szólni. A szociális ágazat és az egészségügyi ágazat összekapcsolásával a szociális és gyermekvédelmi ágazatban, a szak- és alapellátásban egyaránt elvárjuk, hogy egységesen megadják az ígért béremelést - azonos mértékben mind az alapbérek, mind pedig a pótlékok esetében -, az alapellátásban dolgozókat a továbbiakban nem szorítják ki a pótlékrendszerből. Remélem, hogy nem ismétlik meg azt a döntést, amely Kökény miniszter úr nevéhez köthető. 1998-ban ugyanis a szociális ágazatban dolgozók az egészségügyben adott pótlékemelést csak 80, illetve 50 százalékra csökkentett mértékben tudták megkapni. Az összevonás - álláspontom szerint - egyetlen valódi erényét az mutatja, hogy a szociális és gyermekvédelmi ágazat dolgozói megszorítás nélkül részesülnek az egészségügynek ígért béremelésből.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
