DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormányprogram önkormányzati fejezetéhez és sportfejezetéhez szeretnék néhány gondolatot fűzni; tekintettel arra, hogy az idő nyilván nem elegendő minden részletre, ezért csak néhány elemet szeretnék kiragadni.
Elsőként engedjék meg, hogy megjegyezzem - ismerve a kormánypártok programjait, meghallgatva két bizottságban is a miniszterjelölt hölgyet és urat -: a kormányprogram a kormánypártok programjaival, a miniszteri meghallgatás eredményével bennem valahogy nincs szinkronban. Úgy érzem egy picit, hogy ez a kormányprogram egy kicsit könnyűre, soványkára sikeredett ezekhez képest; mondhatnám pestiesen azt is, hogy "lájtos". (Derültség.)
Az önkormányzati fejezetben számos olyan érték van megemlítve, ami egy önkormányzati politikus számára szívet melengető és nagyon lényeges érték. Engedjék meg, hogy elsőképpen az önkormányzati autonómiát említsem meg: számos helyen ki van emelve az autonómia megkérdőjelezhetetlensége. De azért hadd mondjam el, hogy ez 1990 óta így van, hiszen az akkori önkormányzati törvényben ez garantált volt a települések számára.
Rendkívül jónak tartom az érdekegyeztetés, az érdemi érdekegyeztetés hangsúlyozását és kiemelését, annál is inkább, mert egy érdekszövetség elnökeként ehhez valóban csak gratulálhatok, bár azt is engedjék meg, hogy megemlítsem, hogy ez 1990 óta így kell vagy kellene hogy legyen.
A regionalitás kérdésében szintén pozitív elemeket látok, és azt gondolom, hogy ennek végleges kialakítása továbblépési lehetőség az önkormányzati rendszer működésének, a különböző szintek átgondolásának kérdése után. Azt is engedjék meg, hogy itt megemlítsem, hogy azért 1990-ben felálltak az akkori régiók szerinti közigazgatási hivatalok, tehát ennek elemei már akkor, '90-ben megvoltak a gondolkodásban. Itt egyébként az a kérdés a régiók tekintetében - és ezt annak idején a miniszterjelölt asszonynak is elmondtam a bizottsági meghallgatás során -, hogy ez milyen számú, milyen szintű feladat-, adott esetben forrásmegosztást jelent majd a jelenleg működő megyerendszerrel. Nyilván ennek részleteire nem tér ki a kormányprogram - ez egyébként nem is baj, mert ez a későbbi idők során tisztázandó.
Jónak tartom a közigazgatás további reformját. Itt sem új elemről van szó, hiszen az elmúlt időszakban ez megkezdődött, az elmúlt négy évben folytatódott, akár az egzisztenciális, akár a szakmai kérdéseket, feltételrendszereket vesszük. Ennek folytatása mindenféleképpen kívánatos, szükségszerű, ez kiemelve benne van a programban.
Nagyon sok mindenről nem szól a program, nyilván nem is szólhat részleteiben, de azért engedjék meg, hogy néhány kérdést e tekintetben is megemlítsek.
Nem szól a program arról, hogy kapnak-e több pénzt az önkormányzatok vagy nem kapnak. Ez az alapkérdés. Alapkérdés az elmúlt tizenkettő esztendő után: lesz-e több pénz a települési szférában vagy nem lesz? Bizonyos jelzések elhangzanak, elhangzanak ígéretek, elhangzottak konkrét ígéretek pártprogram szintjén is: 50 milliárd ebben az esztendőben, 50 milliárd a következő esztendőben a szabadon felhasználható keret - nem szól róla a kormányprogram.
Ezt azért fontos megjegyezni, mert a korábbi időkben pont a most kormányra kerülő ellenzéki politikusok jelezték azt, hogy mennyire kivérzett az önkormányzati rendszer, amivel én részben akkor sem értettem egyet, de nem szól erről a lényeges kérdésről. Holott van egy olyan fejezete a kormányprogramnak, hogy önkormányzatok finanszírozása, és ez a fejezet nem szól arról az önkormányzatok tekintetében, hogy kapnak-e több pénzt vagy nem kapnak több pénzt, nem szól arról, hogy a helyi adó tekintetében milyen jellegű forrástöbbletre számíthatnak az önkormányzatok, van-e valamilyen formában reformkezdeményezés az adórendszerben.
Kétségen kívül benne van a személyi jövedelemadó szabadon felhasználható keretének a módosítása, itt kétszer annyi szabadon felhasználható pénz várományosai a települések, mint korábban, de nem szól a helyiadó-rendszer adott esetben szükséges vagy nem szükséges reformjáról, nem szól azokról az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű településekről, amelyek ma egyharmados nagyságrendben érintik a települési szférát. És bizony a személyi jövedelemadó szabadon felhasználható részénél is megkérdőjeleződik ennek a hatékonysága, tekintettel arra, hogy bármennyire szabadon felhasználható a személyi jövedelemadó helyben maradó része, ezek ma is feladattal leterheltek. Tehát itt megint nincs pluszforrás.
A belső átcsoportosítás, akár a települési szintek közötti belső átcsoportosítás finanszírozása tekintetében vagy pedig a település által felhasználható belső átcsoportosítások esetében nincs pluszforrás a rendszerben. Számomra egyébként ez a leglényegesebb kérdés, mert amennyiben nincs pluszforrás, akkor lehet ide tenni, oda tenni a különböző normatívákat, lehet a normatívák számát csökkenteni, lehet annak belső tartalmát - idézve a kormányprogramból - korszerűsíteni - bár azt nem teljesen értem, hogy egy normatíva belső tartalmát hogyan lehet korszerűsíteni; az vagy van, vagy nincs, vagy arra a feladatra van, vagy nem arra a feladatra -, mégis azt mondom, hogy nem jelent pluszforrást a településeknek.
(15.50)
Tisztelt Ház! Számos kérdés felmerül még a kormányprogram olvasása kapcsán a települési szférát illetően. Hál' istennek nem láttam benne - máshol olvashattuk - az életképes települések kérdését, ami aztán finomítva volt a megfelelő méretű települések kérdésére. Nem szól külön a kistelepülési finanszírozásról, az önhikiről sem - az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került településekről - és nem szól a kistelepülések nehéz helyzetéről, bár talán kivehetjük esetleg néhány utalással az önkormányzati finanszírozási fejezetből, hogy ezek kérdését meg kell oldani, tekintettel arra, hogy ott nem képződnek olyan nagyságrendben saját bevételek. Nem látszik egyértelműen az, hogy mennyire érték a kormányprogram szerint a kormánypártoknak a kistelepülés, a kisközösség, a kisközösségben felhalmozott értékek, az ott lévő szándékok, az ott lévő felhajtóerő megerősítése, ami - meggyőződésem szerint - nemcsak a települési szférának fontos, hanem ennek a nemzetnek a sajátja, sajátossága.
Az elmúlt időszakban a Magyar Demokrata Fórum számos példával bizonyította, akár kormányon volt, akár ellenzékben, hogy igenis a közép- és kistelepülések érdekében minden formában felszólalni és hatékonyan segíteni kíván és akar.
Úgy érzem egy kicsit, hogy a kistérségi együttműködés erősítése esetleg okozhatja a kistelepülések hátrányba kerülését. Ez sem tisztázódik a kormányprogram olvasható fejezeteiből.
Azt kell mondjam, hogy amikor a miniszterjelölt asszony a bizottság előtt elmondta a szándékait, sokkal meggyőzőbb volt az önkormányzati programját illetően, ezért nem tudom pontosan, hogy illeszthető ez be abba a kormányprogramba, ami le van írva és ami számon kérhető, mert a kormányprogram kérhető számon és nem azok szándékok, vágyak és álmok, amelyeket egy felkészült önkormányzati politikus megfogalmaz miniszterjelölti vitája során. Ezzel pont azt szerettem volna kiemelni, azt nem látom, hogy lesz-e elég ereje az önkormányzati vonalnak érvényesülni a kormány belső működésén keresztül, lesz-e erő azt a programot végrehajtani, amit a miniszterjelölt asszony elmond és amire egyébként nagy szükség van. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a kormányprogramban ez nem olvasható, nem látható, és ezért nagyon komoly aggályok és kételyek merülnek fel bennem.
Van egy mondata ennek a programnak - engedjék meg, hogy hadd olvassam fel -, ami nagyon érdekes: "A kormány megvalósítja az anyagilag független önkormányzati rendszert, mely az autonóm önkormányzat feltétele." Az önkormányzatok sosem lesznek anyagilag függetlenek, tekintettel arra, hogy normatív finanszírozás, adóvisszaosztás van. Úgy érzem, hogy ez kicsit megint talán az önkormányzati rendszer kevésbé ismeretét tükrözi.
Végezetül engedjék meg, mert az időm nagyon kevés, hogy a sport fejezethez is hozzászóljak két gondolatot. Idézni szeretnék, mert megint elmegy az elhangzott viták és beszélgetések mellett ez a kormányprogram: "A kormány visszaállítja a sportmozgalom demokratikus rendjét és a sportszervezetek önállóságát." Nagyon szeretném megkérdezni, hogy itt a teremben vagy bárhol valahol van-e valaki, aki ismer olyan sportszervezetet, amely nem önálló, mert ha igen, akkor én is szeretnék róla tudni. Aki ezt írta, feltehetően nem tudja azt, hogy működik ma a magyar sportmozgalom.
A másik idézet ugyanebből a sportrészből: "A kormány hatékony, tervezhető, ösztönző és részrehajlás nélküli támogatást juttat a sportműhelyeknek, sportszakembereknek és a legjobbaknak." Aki ezt írta, megint nem tudja, hogy működik ma a finanszírozás. Én magam, aki a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségében ülök - most már hál' istennek bizalomból -, tudom pontosan azt, hogy decentralizált pénzeszközök vannak a Magyar Olimpiai Bizottságnál, a Nemzeti Sportszövetségnél, a Fogyatékosok Sportszövetségénél, és bizony az oda választott emberek döntenek arról, hogyan és mint kerül szétosztásra a megfelelő feladatokra az a pénzeszköz.
Azzal a két példával, amelyekkel a gondolataimat kezdtem, szerettem volna érzékeltetni, hogy a miniszterjelölti meghallgatások alatt felhalmozott optimizmusom nagyban csökkenni látszik a kormányprogram elolvasása után, mert nemcsak a kampányprogram, hanem a miniszteri meghallgatások alkalmával elmondottak is elég erősen elmennek az ott rögzítettektől.
Mindemellett azt szeretném jelezni, a Magyar Demokrata Fórum véleménye továbbra is az, hogy konstruktív ellenzékként minden olyan kérdést, ami akár a sportban vagy az önkormányzatok esetében egyetemes nemzeti érdekeket szolgál, természetesen támogat, és minden olyan értéket szeretne megvédeni, amit fontosnak tart.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
