DR. BOROS IMRE
DR. BOROS IMRE
DR. BOROS IMRE (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A "Cselekedni, most és mindenkiért!" címet viselő kormányprogram az egyik legkülönlegesebb ebben a műfajban, amit valaha parlamenti képviselő vagy halandó olvasott. (Kuncze Gábor: Ebben a műfajban!) Különös, hiszen oldal- és fejezetszámok kivételével számokat szinte nem tartalmaz. Nincs tartalomjegyzék mellékelve (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.), az ívek egymásba folynak, mint annak idején az Ekonomicseszkaja Gazetában. (Derültség. - Taps a Fidesz soraiban.) Számok hiányában nem lehet beazonosítani az induló bázist, ahonnan a kormány elindul, ugyancsak számok hiányában nem lehet megtudni, hogy hova óhajtanak a ciklus végére érkezni. Tehát nincs cél, és nincs startvonal.
Ezzel szemben, a számok és tények helyett vannak - és az előbb itt épp Fodor Gábortól hallhattuk - ígéretek, hogy évtizede elért vívmányokat újra el fognak érni. Fodor Gábor azok számát, amit én itt felírtam, még tovább szaporította; mindegy, erre nem térek vissza. Csak például arra, hogy helyre kívánják állítani a parlamenti demokráciát, a közszolgálati médiák működését. Mintha ezeket 1988-ban, inkább 1989-90-ben az elődpárttal, az MSZMP-vel szemben, majd az utódpárt, a jelenlegi kormánypárt (Dr. Pető Iván: Nem szégyelled magad? - Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban.) részleges segítségével a rendszerváltó pártok hozták volna létre; én legalábbis így emlékszem. Isten őrizz attól, hogy az SZDSZ-MSZP-kormány még egy ilyen reformot hajtson végre (Zaj. - Az elnök csenget.), mert megint a népi demokráciában találjuk magunkat! (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Taps a Fidesz soraiban.) A program amúgy is már nemzeti demokratikus kormányprogramnak hirdeti magát - már csak egy szócsere szükségeltetik, és ott vagyunk.
Garantálni óhajtják például az igazságszolgáltatás függetlenségét is. Szintén egy évtizede, a törvényeink és az alkotmány ezt megteszi. Ezzel szemben egy szót nem szólnak arról, hogy esetleg a naprakészséget megvalósítják, azt, hogy a perek gyorsan menjenek, és hogy a törvényesség mellett mindenkor az igazságosság is érvényesüljön az igazságszolgáltatásban. Ezt szebb lenne egy programban hallani.
Azzal, hogy a kormányprogram teljesítendőként vállal évtizede meglévő vívmányokat, tulajdonképpen indirekt módon elődjét gyalázza. Azt a látszatot kelti, mintha elődje ezeket a feladatokat elhanyagolta volna, vagy ezektől a vívmányoktól visszalépett volna. A múlt évtized ilyen típusú magánosítási kísérlete - mert ebben elég nagy a szakértelem - alapokat teremt az idegen tollakkal való későbbi ékeskedésre, például két év múlva: esélyt adtunk mindenkinek a felemelkedéshez, felelősséggel viseltettünk a határon túli magyarok iránt, megteremtettük a média függetlenségét, helyreállítottuk a jogállamiságot, és a többi.
Tisztelt Képviselőtársaim! Földhöz ragadt pénzügyes, mint jómagam is vagyok, a számokban keresne vigaszt, és ezekhez viszonyít, ezek alapján minősít.
(10.40)
Nos, a dolgozatban végül is tetten nem érhető számok alapján a következőket lehet mondani. A 110 oldalas kormányprogram 27 oldalon keresztül foglalkozik a gazdaságpolitikával, amit újfent sikerül egyetlenegy szám nélkül - kivéve oldal- és fejezetszámok - megúszni a szerkesztőknek. (Derültség és taps a Fidesz és az MDF soraiban.) A gazdasági állapot jelzőit - úgymint növekedés, ipari termelés, beruházások, felhalmozás, foglalkoztatás, tőkevonzó-képesség, államháztartás hiánya, államadósság GDP-hez, ne adj' isten, GNI-hoz való viszonyítása - sikerül egyöntetűen úgy baljós megvilágításba helyezni, hogy egyetlen számot az állapotok jelzésére a nagybecsű szerkesztők fölhasználtak volna.
A számok ugyanis pontosan elárulnák az ellenkezőjét - ugye, vigyázni kell, elvtársak? Ez szociáldemokráciában is így van, ne tessék megsértődni! (Derültség a Fidesz és az MDF soraiban.) A nemzetközi helyzet fokozódik. Kell az nekünk, elvtársak, hogy a számokból a balga külföldiek esetleg kiigazodjanak, és ránk, derék liberál-szociáldemokrata kurzusra rákenjék, hogy szellemileg retardáltak vagyunk, ha 2002 májusában a valós számok alapján a gazdaságunkat rossz állapotban lévőnek tüntetjük fel? Hát ezt elkerülendő, elvtársak, félre a számokkal való felelőtlen dobálózással! A számok ezután államtitkok lesznek, mint a régi szép időkben. (Derültség és taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
A 76. oldalon például, a monetáris politikai részben sok szépet és jót mondanak a szerzők az infláció elleni küzdelemről, a jegybanki függetlenségről - de semmit a lényegről. Az az érdekes azonban, amit nem mondanak! Nem kötelezik el magukat például a jegybank mellett az infláció letörésében. (Zaj a Fidesz és az MDF soraiban.) Nem kötelezik el magukat például az ügyben, hogy megépítsék - ez nem a monetáris fejezetben van - a 8-as utat vagy az M9-est.
Néha azonban elárulják magukat, mint például a 7.6. pontban, amikor a jegybank függetlenségét úgy akarják erősíteni, hogy módosítanák a törvényt. Még függetlenebbé tennék a jegybanktanács tagjait, akik esetleg a kamatemelésről majd döntenek. (Derültség.) Gratulálok!
A leendő miniszterelnök és pénzügyminisztere is, még jóval hivatalba lépése előtt, a két választási forduló között túl erősnek ítélte meg a forintot. Azt mondta, hogy ez nem jó. Jó lenne, ha gyengülne, jó lenne, ha egy kicsit lejjebb menne. Csak tudnám, hogy miért fáj, ha jobb a forint, ha olcsóbb a benzin, ha olcsóbb a gázolaj? Ez miért fáj? (Közbekiáltások az MSZP soraiból: Nem ez fáj!)
A választási győzelem rutinszerűen felkorbácsolta az inflációs várakozásokat. A jegybank is már közel egy százalékkal följebb tette várakozásait az eredeti szintnél. Ez nagyon sajnálatos egyébként, itt van, az újságban is megjelent.
Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdaság állapotát leíró statisztikákat is, amelyeknek jelen dolgozatban a hiányát szenvedjük, maliciózus elemzők a bikinihez hasonlítják, amely szerint nem az a lényeg, amit mutat, hanem amit eltakar. (Derültség és taps a Fidesz és az MDF soraiban.) Nos, a kormányprogramra még ez sem mondható el. Inkább jellemezném a Beatles-nótával, ahol egy "nowhere land", egy sehol nem létező ország programját megírta egy "nowhere man", egy sehol nem létező ember - és mi most ezt olvassuk. Szerzői ugyanis ismeretlenek, hiszen az olvasót még arra sem érdemesítették, hogy nevüket a köteten megjelentessék. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Úgy van! Úgy van!) Nincs rajt' senkinek a neve.
Végül engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy ponton azért még korrigáljam magam. A 4.3. pontban 2006-ra 2,5 százalékos költségvetési deficitet óhajtanak látni a hölgyek és az urak, GDP-arányosan. (Közbekiáltások a Fidesz soraiból: Csak? Miért?) Ez a helyes kifejezés: csak és miért. Elég lenne 2,9, a differencia 70-75 milliárd forint. Az Európai Unió tagországai körül többen fölül vannak a 3 százalékon, ha mi 2,9 százalékon tartjuk ezt a vonalat, senki nem fog minket megítélni, de lesz 70-75 milliárd forintunk, hogy az európai uniós programok társfinanszírozásait megvalósítsuk, amiket a magam részéről veszélyben látok.
Ha több szám lett volna, az én mesém is tovább tartott volna. Köszönöm szépen. (Nagy taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
