DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, úgy még senki nem kezdte itt a felszólalását, hogy nehéz helyzetben van, hiszen egy nagy múltú, ugyanakkor a most hivatalban lévő kormány intézkedése folytán megszüntetett tárca utolsó vezetőjeként állok önök előtt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy bárki is kétségbe vonná egy kormánynál, hogy a saját struktúráját maga állapítsa meg. Ha önök ezt így tartják helyesnek, ám lelkük rajta.
A most vitatott kormányprogram 110 oldalából egy oldal foglalkozik a közlekedéssel. Nagyon remélem, hogy a tárca megszüntetése mellett ez a 30 sor nem azt jelenti, hogy az SZDSZ-MSZP-kormány ennek megfelelően kívánja degradálni ezt a szakmát, ezt az ágazatot. Erre jó reményt ad, hogy ennek a 30 sornak, ami viszont benne van, nincs olyan mondata, nincs olyan szava, nincs olyan betűje, amelyet ne az előző négy év gyakorlatából, programjaiból, illetve a jövőre vonatkozó terveiből vettek volna át. Ezt én jó szívvel, örömmel vettem tudomásul, hiszen azt jelenti, hogy a szaktárca jövendő birtokosai tisztában vannak azzal, hogy az infrastruktúrát nem lehet négyévente eltérő elvek szerint fejleszteni. Mi is az 1996-os közlekedéspolitikai koncepciót fejlesztettük tovább, amelynek szintén nagyon komoly szakmai, társadalmi előzményei voltak. Ha tehát az új kormány ezeket a folytonosságra alapuló tradíciókat kívánja követni, mi ebben partnerek leszünk, s ebben mind szakmailag, mind politikailag számíthatnak az együttműködésünkre.
Ami a programban tehát benne van, azzal csak egyetérteni lehet. Nem is ez a gondunk, a kérdéseink inkább azok, amelyek nincsenek benne. Nincs benne például az M8-as, M9-es. Nincs benne a dunaújvárosi híd. Én tudom, hogy az SZDSZ elnöke az elmúlt hetekben többször kifogásolta az építendő hidak számát, de úgy gondolom, e véleményével egyedül állt az országban; mind a Duna, mind a Tisza, mind a más folyóink partján élők továbbra is igénylik annak a nagyon jelentős hídépítési programnak a folytatását, amelyet az elmúlt években sikerrel megkezdtünk, illetve megvalósítottunk.
Ígéri a program - s ebben ugyancsak egyetértünk - mind a páros, mind a páratlan számú autópályák építését, ez gyakorlatilag megegyezik a polgári kormány választási programjában ígértekkel. Ennek megvalósítása azonban sokkal könnyebb lesz az új kormánynak, hiszen most, 2002 tavaszán számos előkészített terület, jóváhagyott, hatóságilag engedélyezett terv, sok száz kilométer effektív építési lehetőség áll rendelkezésre, eltérően 1998-tól, amikor gyakorlatilag tervek, előkészített terület nélkül vette át a tárca ezt a feladatot, illetve amely tervek rendelkezésre álltak, azok a multinacionális cégek kompetenciájába tartoztak.
Nem szól a program arról, hogy kivel akarják ezeket az utakat megépíteni. Feladja-e az SZDSZ-MSZP kormánya a négy év alatt keservesen visszaállított magyar mélyépítőiparnak azokat az elemeit, amelyekről itt az elmúlt időszakban - megengedem, ilyenkor szükségszerűen ezzel együttjáró, cinikus felhangokat sem nélkülöző, pejoratív hangon - hallottunk? Nem cégekről beszélek, hanem arról, hogy 1998-ra nemcsak az azt megelőző négy év, hanem az azt megelőző privatizáció miatt is gyakorlatilag megszűnt a magyar mélyépítőipar. 2002-ben ismét működik egy mélyépítőipar, amely alkalmas az ország előtt álló ilyetén feladatok végrehajtására.
Némi vitát vélek kihallani részben miniszterelnök-jelölt úr tegnap elhangzott beszéde, részben a tárca várományosának bizottsági meghallgatása között. Miniszterelnök-jelölt úr 800 kilométerről beszélt, a tárca leendő vezetője évi 30-40 kilométerről. De úgy gondolom, hogy a nagyobb tétel is, éppen az előbb elmondottak alapján megvalósítható, nem irreális a célkitűzés. Nagyon reméljük, hogy ennek az ígéretnek megfelelően az elkövetkezendő négy évben - ismétlem, a rendelkezésre álló, előkészített területek felhasználásával - megvalósul ez a program.
Néhány olyan megjegyzést szabad legyen tenni ehhez a tételhez, nem is óhatatlanul a kipécézés céljával, hanem azért, hogy itt is hangot tudjunk adni annak, hogy a szakmai folytonosságot mennyire fontosnak tartjuk, illetve hogy ez a program olyan elemeket is tartalmaz vagy kizárólag olyan elemeket tartalmaz, amelyek tulajdonképpen eddig is működtek.
(12.20)
Beszél a program egységes elveken nyugvó tarifarendszerről. Sajnálattal kell tájékoztatnom a jelenlévőket, a polgári kormány négy évig erőlködött azon, hogy a budapesti közlekedési szövetséget megvalósítsa. Minden évben biztosítottuk az ehhez szükséges anyagiakat, sőt mi több, a főváros önkormányzata is biztosította az ehhez szükséges eszközöket, ezek kizárólag a főváros főpolgármesterének ellenállása miatt hulltak ki az elmúlt két év cselekvési rostáján.
Ilyen például a "Parkolj és gyalogolj!" elnevezésű, egyébként számunkra is rendkívül szimpatikus elv megvalósítása. Csak jelezni szeretném, hogy például a Déli pályaudvarnál az e célra kijelölt területet a főváros vette igénybe ingatlanspekulációs célokból. Tehát ahol lehetett volna, ott sem növelték, hanem csökkentették ezek számát.
Természetesen ezek nem határozzák meg, de nem mindenképpen mutatják azt, hogy a programnak azok a bátor vállalásai, hogy ezentúl is reggel kel fel a nap és este fog nyugodni, ugyan nagyon fontos dolgok, jól is hangzanak, csak éppen nem tartoznak a mindenkori magyar kormány kompetenciájába.
Tisztelt Képviselőtársaim! Foglalkozik a program - szükségszerűen és mellőzhetetlenül - a Magyar Államvasutakkal. Csak egyet lehet azzal érteni, hogy a MÁV-val kell valamit immáron radikálisan kezdeni. Mi is terveztük ezt, ha lehetőséget kaptunk volna rá. Azt pusztán pontosításként vagy a felesleges munkák megismétlése, megelőzése érdekében mondom, hogy a pályavasút és a vállalkozó vasút gazdálkodásának szétválasztása megtörtént, a jogi szétválasztás vagy egyben tartás eldöntése tartozik a következő szakmai kormányzat feladatai közé. Hogy meg kell tenni, abban egyetértünk; hogy a Magyar Államvasutakat korszerűsíteni kell, erre ugyanaz vonatkozik, mint a közúthálózatra, hogy ebben minden szakmai együttműködésre készen állunk.
Hölgyeim és Uraim! Végezetül egy nagyon rövid megjegyzést engedjenek meg a vízügy kapcsán! Itt már szenvedélyes szavak hangzottak el pro és kontra a vízügyi tárca alárendeléséről. Én nem a tegnap és ma egyébként joggal elhangzott történelmi példákra és 150 éves történelmi tradíciókra, hanem a két - hangsúlyozom - nagyon fontos ágazat óhatatlan szakmai szembenállására szeretném felhívni a figyelmet. Nem azért, mert ott begyepesedett, szűk látókörű vagy csőlátó szakemberek vannak, hanem azért, mert óhatatlanul a két szakma cselekvési területe - nem is beszélve a költségvetési forrásairól - esetenként a szakma lényegéből adódóan szembekerülnek egymással. Csak kívánom a környezetvédelmi és vízügyi tárca új vezetőjének, hogy ezeket a konfliktusokat házon belül tudja feloldani.
Azt, hogy ezzel némi zavar van, mutatja az is, hogy a program egyetlen hangot nem beszél arról, hogy Magyarországon ma 4600 kilométer fővédvonali töltés 3,5 millió ember életét és vagyonát védi. Ennek az árvízvédelmi rendszernek a fenntartása, továbbfejlesztése, az elmúlt években általunk dinamikusan felpörgetett továbbvitele alapvető kérdés az ország lakosainak közel fele számára.
Végezetül - az előttem szólók is említették - a Tiszáról. Nem kell új Tisza-programot kidolgozni, az új Tisza-program az elmúlt két évben elkészült (Dr. Kóródi Mária: Erről beszélünk!), úgy hívják, hogy új Vásárhelyi-terv; ebben pártállásra tekintet nélkül részt vettek a szereplők, ennek szakmai vitája megtörtént. Kérem és javaslom, hogy a vízügyi tárca ezt a Vásárhelyi-tervet vegye át, és - immáron nyolcpereces hozzászólásomban harmadszor mondom - ennek megvalósításához a szakmai együttműködést felajánljuk.
Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel. (Taps.)
