DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Turi-Kovács Béla miniszter úr a környezet-természet egységével kapcsolatban megjegyezte: mindnyájunk ügye, a jövő ügye, ne tegyünk felelőtlen ígéreteket, haladjunk együtt egy megvalósítható, fenntartható környezetnek a kiépítése érdekében. Jó, hogy mondja, mert hasonló igénnyel próbálkoztunk az elmúlt négy évben mi is.
Már ami a szennyvízprogramot illeti, örömmel vettük, hogy hazánk egyik nagyon érzékeny, természetileg is károsodott területén ez a probléma már megoldódott, Alcsút és Felcsút már megkapta ezt a lehetőséget, méghozzá három milliárd forintos beruházás ellenében. Míg az Alföld és a homokhátsági rész azonban, ami valószínűleg egy későbbi időpontban kerül majd sorra, hisz nem annyira veszélyeztetett, mint a Fejér megyei térség, mindössze 5 milliárdos igénye elutasításra került a költségvetésben többszöri próbálkozásunk ellenére. Azonban nem adjuk fel, mert egyetértve önnel, valóban egy olyan rendszer kiépítésében gondolkodunk, amely az országot egységesen kezeli, valóban olyan preferenciák mentén dolgozik, amely objektív adatalapokon nyugszik és nem esetleges kijáráshoz vagy bizonyos pozícióhoz kötötten oldja meg ezeket a kérdéseket, csak úgy, mint a biológiai szennyvízelvezetést. És ha már ez a programfüzet erről ilyen szépen szól, akkor egyet tehetünk: egy újabb fejezettel egészítjük ki, amely már a megvalósulás folyamatát is és nem csak a tervezést tartalmazza. Remélem, erre sikerélményeink is lesznek.
Mondják a tisztelt ellenzéki képviselőtársak, hogy ez a kormányprogram egyetlen egy konkrétumot tartalmaz, az oldalszámokat, ami alapján el lehet igazodni. Hivatkozott ilyesmire a miniszter úr is.
(11.50)
Nos, ami a fejezeteket illeti, a vidékfejlesztés, az agrárgazdálkodás, valamint az agrárkörnyezet-gazdálkodás ürügyén ez az agrárprogram, ez a kormányzati program nem mond semmi újat. Tényleg nem mond! Az 1997-ben elfogadott nemzeti agrárprogramot és az ez alapján elkészített 1997. évi CXIV. törvényt idézi, azt fordítja le köznyelvre.
Nagyon sajnálom, hogy önöknek ez a törvény az elmúlt négy évben is annyit jelentett, mint egy oldalszám, nem voltak képesek még el sem olvasni, nemhogy még végrehajtani is ezt a törvényt. Nos, ennek a végrehajtása az, amiről ebben a programban szó van.
Mi ez az öt alapgondolat, amiről ez a program beszél? A jövedelemtermelő képesség megteremtése az agráriumban - s ha van jövedelem, akkor van életforma, akkor van tájgazdálkodás, akkor nincs földprobléma; akkor nem azon kell vitatkozni, hogy ki mennyiért veszi meg a földet, és kit engednek be oda, mert ha a tulajdonos megfelelő jövedelmet termel az adott földjén, akkor az nem az értékesítés irányában, hanem annak a további művelésben tartásában érdekelt.
Nagyon fontos, hogy az egészséges élelmiszer-ellátás ebben az országban mindenki számára elérhető módon olyan formában valósuljon meg, amely a fogyasztót preferálja, és a fogyasztótól megy vissza a termelőig minden olyan támogatás, amely az egészséges élelmiszer előállításával kapcsolatos szabványoknak megfelel. Ezt hívják versenyszférának.
Aztán megjelenik a tájgazdálkodás, a tájrehabilitáció, ami azt mondja, hogy aki ezzel foglalkozik, az különleges, de nem az agrártámogatások körébe tartozó szubvencióval számolhat, hiszen az a környezet, amelynek a fenntartásáról gondoskodik és amit csinál, ahogy a miniszter úr is mondta, valamennyiünk érdeke egy olyan életfeltétel biztosítása, amibe beletartozik gazdálkodási formára való tekintet nélkül mindenki, aki nem kifejezetten profitorientáltan látja el az adott területen ezeket a feladatokat.
És itt jön - a vidékfenntartási fejezetben ott van, csak ezt valószínűleg nem mindenki olvasta el - a pozitív diszkrimináció. Tehát nincs szó egyenlő támogatási elvekről, hála a Jóistennek, amiről a miniszter úr beszélt és amire célzott. A versenyszférában a nagyok, a kicsik és a közepesek a saját profiljuknak megfelelően kapják meg a támogatást, úgy, hogy a hatékonyság érdekében a felzárkózás a kicsik részére rövidebb időintervallum alatt megteremthető legyen. Ezt hívják pozitív diszkriminációnak.
De nincs negatív diszkrimináció! Mert én emlékszem 1998-ra, amikor egy kormányprogramot tárgyaltunk: ott kifejezetten le volt írva, hogy márpedig a termelő típusú szövetkezeteket meg fogjuk szüntetni. Puff, kimondtuk, mint Rákosi elvtárs annak idején, hogy a téeszcséket meg létre fogjuk hozni! Tetszik, nem tetszik, kész!
Sikerült is - legalábbis gazdaságilag - úgy leépíteni ezeket a szervezeteket, hogy a jelenlegi vidék fenntartható gazdálkodása most abból áll, hogy jórészt közmunkában próbálják meg a pollentermelő szennyező anyagokat irtani kaszával, kapával, mert bizony ezeknek a területeknek nem egy rehabilitációs, nem művelési ágat váltó technikája alakult ki, hanem bizony a parlag, és nem az ugar - és ez bizony nagyon fontos különbség!
Szóltak előttem a privatizációról. Font Sándor külön megemlítette azt a privatizációt, amit galád módon '94 és '98 között ez a kormányzat elvégzett, kiárusítván az országot, megfosztva vagyonától a nemzetet - bezzeg ők nem, sőt mi több, abszolút vigyázva a vagyonra, a jó gazda gondosságával jártak el. Hm, hm... Mennyi újságcikk, mennyi anyag, mennyi ügyirat a legfőbb ügyész úr felé, amelyről időnként kiderült, hogy alaptalan, majd bizonyos esetekben négy-öt hónap múlva egy-két ember már alaposan gyanúsítható volt a közjavakkal történő esetlegesen felelőtlen vagy talán nem kellő odafigyeléssel végzett tevékenysége miatt!
Az elmúlt évben - erről sem beszélt Font úr - tizenkét állami tulajdonú részvénytársaság privatizációjáról döntöttek, olyan menedzsment, olyan irányítás, felügyelőbizottsági, illetve igazgatótanácsi tagok számára, akiket gyors ütemben cseréltek ki, kapták meg a Fejlesztési Bank támogatásával ezeket a vállalatokat úgy, hogy ahhoz saját tőkére nem volt szükség.
Aztán folytatódott ez a sikertörténet azzal, hogy amikor a 400 ezer hektárnyi állami tulajdonú földet a választási fordulók között kijelölték értékesítésre versenytárgyalás útján, akkor ez a tizenkét rt. ebbe nem került bele, ők már ezt ötven évre megkapták tartós használatba.
Jött egy olyan törvény - ez is az elmúlt év végén -, amely kimondta a magyar föld védelme érdekében, hogy azok a privatizált részvénytársaságok, amelyek földtulajdonnal együtt kerülnek most az új tulajdonoshoz, a föld vonatkozásában úgy viseltetnek, hogy akinek üzletrészvagyona van, az erre a földre jogszerűen tarthat igényt. Tehát egy feltételnek kell megfelelni: üzletrész-tulajdonosnak kell lenni az adott részvénytársaságban, nem kell magyar állampolgárnak lenni, nem kell Magyarországon lakni, nem kell mezőgazdasági műveléssel foglalkozni, nem kell hozzá érteni - csak jó barátnak kell lenni egy bizonyos üzletkörben.
No, ez az a stílus, ami nem nagyon tetszett a közvéleménynek, úgy tűnik, a választási időszakban, és ennek eredménye volt az, hogy önök elveszítették a választást, jóllehet a társadalom nagy része értékelte azokat a támogatásokat, amelyeket az elmúlt négy évben kapott, de nem szívelte az olyan visszásságokat, az olyan homályos, ködös akciókat, amelyeket az előző kormányzati koalíció végzett.
Nos, ez az, amit rendbe kell tenni, ez az, ami a jogállamisághoz visszavezető utat elindítja, és ez az, ami a politikai szembenállás felszámolását célozza ebben a kormányban. Ezért fogunk dolgozni, hogy négy év múlva bennünket ilyen állításokkal, ilyen okok miatt a választópolgárok ne küldjenek ellenzékbe.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
