DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetsége támogatja a javaslatot, és jobbnak tartotta volna, ha az Országgyűlésnek módja lett volna az eredeti, kormány által elkészített országgyűlési határozatról szavaznia és nem a mostaniról.
Egyetértek Simicskó István képviselőtársammal abban, hogy a terrorizmus egy olyan fenyegetés, amelyről a szakemberek nagyon-nagyon régóta beszélnek. Évek óta beszélnek róla, de azt hiszem, abban egyetértünk, hogy tavaly szeptember 11-e óta mindannyian tudjuk, hogy itt nemcsak egy fenyegetésről van szó, hanem egy nagyon is valóságos veszély van, amellyel a világnak számolni kell.
Nagyon jól emlékszem, a szeptember 11-ei támadást követően az akkori kormány miniszterelnöke nagy hatású, általam támogatott beszédben arról szólt, hogy az a támadás nem az Egyesült Államokat érte, hanem az a támadás az egész szabad világ ellen irányult. Én magam is úgy gondolom, hogy igaza volt, és azóta az események tragikus módon alátámasztották az akkori miniszterelnök szavait, hiszen azóta Baliban, Mombasában civilek, a szabad világ képviselői ellen hasonló terrortámadásokra került sor, és a patkó egyik oldalán sem tudhatjuk, hogy a következő ilyen terrortámadás kit fog érni.
Úgy gondolom, ha a terrorizmus a szabad világot fenyegeti, akkor Magyarországnak, mint a szabad világ részének, fel kell vennie a kesztyűt, és részt kell vennie, részt kell vállalnia a terrorizmus elleni küzdelemben.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy ítélem meg, azt, ahogy a magyar parlament politikai erői igyekeznek kibújni az alól, amivel Magyarország valóban részt vehetne a terrorizmus elleni valódi küzdelemben, egy katonaságnál tanult műszóval tudnám leírni. A katonaságnál volt, hogy aki kihúzta magát a munkából, arra azt mondták: sumákol. Úgy érzem, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi is sumákolunk akkor, amikor ki akarunk bújni a ránk rótt feladatok alól.
Szeretném tisztelettel megkérdezni képviselőtársaimat, ha a Magyar Köztársaság azt keresi, hogyan tudna a legkisebb részvétellel együttműködni a terrorizmus elleni harcban, akkor mit szólnának akkor, ha egyszer - ne adj' isten, remélem, erre nem kerül sor - Magyarország kerül veszélybe, Magyarországot éri támadás. Akkor szövetségeseink fognak hasonlóképpen gondolkodni, azt mondják, hogy katonákat inkább nem küldünk, majd küldünk egészségügyieket vagy küldünk műszakiakat, azt fogják mondani, hogy ők akkor tudnak hozzájárulni az építkezéshez, ha csak műszakiakat vagy egészségügyi katonákat tudnak küldeni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Katonák kiküldése, mondjuk Afganisztánba, veszélyes feladat, ezzel tisztában vagyunk. Azonban a katonák attól katonák, hogy amikor vállalták, hogy katonák lesznek, akkor vállalták az ezzel járó veszélyeket is. Úgy gondolom, azzal érvelni, hogy katonákat veszélyes helyzetbe küldenénk, ez egy kicsit farizeus álláspont. A civileket természetesen nem küldenék semmilyen katonai vagy harcművelettel veszélyeztetett területre, de a katonák kiküldése ilyen helyzetben, úgy érzem, nem állna összhangban saját vállalásaikkal. (Sic!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor Simicskó István érvelését hallgattam, akkor egyrészt elfogadom, amit mond, hogy Magyarországot nagy elismerés érte, amikor Koszovóban és előtte Boszniában részt vett a békefenntartó műveletekben. Szeretném aláhúzni, hogy annak idején az SZDSZ ellenzékből is támogatta szavazatával ezeket az akciókat, mert fontos volt, és helyes lépésnek tartottuk. De nem értem, hogy mi a különbség az akkori boszniai és a mostani afganisztáni helyzet között. Mind a kettő… (Dr. Kosztolányi Dénes: Ez a baj!) Azt kiabálja Kosztolányi képviselőtársam, hogy ez a baj, csakhogy ő még nem magyarázta el, mi a különbség, tudniillik szeptember 11-én és azt követően a szabad világot - ahogy az ön miniszterelnöke mondta - olyan támadás érte, amelyre az egész szabad világnak válaszolnia kell. Tehát sokkal súlyosabb a helyzet, mint akkor volt, ebből következően az én megítélésem szerint Magyarország felelőssége is megnőtt.
(14.00)
Miközben egyetértek azzal, amit Simicskó István mondott, hogy nekünk nem a muzulmán vallással, a muzulmán emberekkel és a muzulmán országokkal van problémánk, azért amikor arról beszél, hogy építkezni akarunk és nem rombolni, akkor az ő beszéde mintha egy vádbeszéd lenne a szabad világ azon képviselői ellen, akik ma fegyveres erőkkel olyan országokban lépnek fel a terrorizmus ellen, ahol - bizonyára véletlenszerűen - az uralkodó vallás a muzulmán, és úgy gondolják, adott esetben a katonák közreműködése szükséges ahhoz, hogy az építkezés megkezdődjék. Remélem, hogy Simicskó István nem így értette a szavait, de úgy gondolom, ha Magyarország részt vesz egy ilyen nemzetközi erőfeszítésben, akkor a magyar közreműködés sem tekinthető semmilyen muzulmánok elleni fellépésnek és nem tekinthető olyan fellépésnek sem, hogy nem építkezni szeretnénk, hanem nyilván rombolni - ahogy az Simicskó István szavaiból kiderülhetne.
Szeretném Kosztolányi képviselő úrnak - aki bekiabál - elmagyarázni, hogy időközben megértettem a Fidesz katonai doktrínáját, ugyanis amikor a Fidesz arra jutott, hogy nem támogatja a kormány első előterjesztését, akkor Áder János frakcióvezető úr közvélemény-kutatási adatokra hivatkozott. Nyilván igaza van Áder Jánosnak, én is úgy gondolom, a magyar lakosság többsége nem támogatná, hogy katonákat küldjünk ki Afganisztánba. És erre még rátett Kósa Lajos képviselő úrnak a Nap TV-ben tett nyilatkozata, aki azt is hozzátette, hogy ő szíve szerint csak olyan helyre küldene katonákat, ahova ő maga is szívesen kimenne. Említette, hogy Koszovóban volt, de Afganisztánba bizony életében nem menne ki.
Azért érdekes ez a katonai doktrína, tisztelt képviselőtársaim, mert ha ezt végiggondolom, akkor oda jutok, hogy a normandiai partraszállásra biztosan nem kerülhetett volna sor, mert az amerikai lakosság többsége 1944-ben egész biztosan nem támogatta volna Amerika hadba lépését. De továbbmegyek: nem tudok egyetlenegy olyan amerikai kormánytagról vagy a szenátus egyetlen tagjáról sem, aki Normandiában partra szállt volna a katonákkal. Mégis úgy gondolom, ennek ellenére a normandiai partraszállás helyes lépés volt, a világbékét szolgálta, és ilyen módon hozzájárult az amerikai lakosság békéjéhez is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Bennünket gyakran ér az a vád jobboldalról, hogy internacionalisták vagyunk. A Szocialista Párt erre a vádra nem szokott válaszolni, de én most megteszem. Az SZDSZ nevében kijelentem, hogy én internacionalista vagyok. Ezt vállalom és nem tekintem vádnak, mert, tisztelt képviselőtársaim, úgy gondolom, hogy Magyarországnak, a magyar lakosságnak és gyerekeinknek a jelene és a jövője akkor biztosítható, ha az egész világ helyzete javul. S ha egy ilyen, az egész világot fenyegető veszélyhez, mint a terrorizmus felszámolása, Magyarország hozzá tud járulni, akkor nemcsak a világnak, hanem Magyarországnak is jobb lesz. Ezért támogatjuk a javaslatot és ezért támogattuk volna szívesen a kormány eredeti elképzelését is.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
