DR. GYIMESI JÓZSEF
DR. GYIMESI JÓZSEF
DR. GYIMESI JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja támogatja azt a jogalkotói törekvést, amelynek az a célja, hogy a kiüresedett, más jogszabályokba beépült vagy tényleges szabályozó szereppel nem rendelkező, szóval nem hatályosuló normákat a hatályos magyar jogból kiküszöbölje, azok onnan kikerüljenek.
Az úgynevezett dereguláció vagy legalábbis a deregulációs szempontok figyelembevétele kívánatos lenne már a jogalkotás folyamatában, tehát az új norma megalkotásakor is figyelembe kellene vennünk e szempontokat. Vannak azonban olyan törvényeink, amelyek hatályossága jellegükből adódóan időben korlátozott, ilyenek: a költségvetési, a zárszámadási törvények, amelyek egy, kettő vagy több költségvetési évre vonatkoznak, és hatályukat vesztik a naptári év leteltével. Egyetértünk tehát a törvényjavaslatban foglalt technikai deregulációval.
Ezt megtettük mi is, hiszen a polgári kormány beterjesztése nyomán fogadta el az Országgyűlés az 1999. évi LXI. törvényt, amellyel 146 törvényt és 12 törvényerejű rendeletet helyezett hatályon kívül az Országgyűlés, így a már említett költségvetési törvényeket, zárszámadási törvényeket, vagy a munkásőrség megszüntetéséről rendelkező, 1989. évi XXX. törvényt, hiszen e törvények hatályosultak, a jogalkotói szándék, a törvényhozói akarat megvalósult.
Sajnos a T/1386. számú, tehát a most tárgyalt törvényjavaslat előterjesztőit nem vagy nem kizárólag a deregulációs szándék vezette. A törvényjavaslat bevallatlanul egyfajta politikai tisztogatást hajt végre a törvények világában. Olyan törvényeket is hatályon kívül helyez, amelyek tartalmilag már nem képezik a részét hatályos jogunknak, de elnevezésükkel és számozásukkal emlékeztetnek alkotóikra, arra a rendszerre, amelyben megszülettek. A Sztálin emlékét megörökítő 1953. évi I. törvényt az 1989. évi XII. törvénnyel; a Magyar Tanácsköztársaság emlékét megörökítő 1959. évi II. törvényt az 1993. évi XXIX. törvénnyel; a felszabadulás történelmi jelentőségét megörökítő, 1965. évi II. törvényt az 1993. évi XXX. törvénnyel már hatályon kívül helyezte az Országgyűlés. Most tehát az MSZP-SZDSZ-kormánynak az a szándéka, hogy a hatályon kívül helyező törvények is kikerüljenek a jogtárból, de ez nem dereguláció, hiszen ezek a törvények már semmit nem szabályoznak, hanem a jogalkotási múlt eseményeinek, emlékeinek a felszámolása, illetve összemosása.
A dereguláció is jogalkotás, és mint ilyen, tükrözi az adott politikai-kormányzati hatalom értékelését a jogszabályokról, illetve az általa szabályozott vagy megörökített viszonyokról. Az emlékektől nem kell félni, a múltat végképp eltörölni nem szükséges és nem illő, a jogalkotás területén pedig különösen nem. A törvényjavaslat nem egyszerűen szoborparkba küldi a már hatályuktól megfosztott törvényeket, hanem, a hasonlatot folytatva: összetöri, megsemmisíti azokat.
A helyzet képletesen hasonló ahhoz, amikor az állambiztonsági levéltárakból nemcsak a dosszié hiányzik, hanem az a karton is, amelyből megtudhatjuk, hogy a dossziét ki és mikor vitte el. A Terror Házát sem kell lebontani azért, mert abban nekünk nem tetsző tablót is találhatunk.
A törvényjavaslat hatályon kívül helyezi az 1999. évi LXI., deregulációs törvényt, és elfogadása esetén saját magát is, hiszen úgy rendelkezik, hogy a kihirdetésétől számított 3. hónap első napján hatályát veszti. Ez nem dereguláció, mert ezek a törvények semmit nem szabályoznak - ez nem más, mint a nyomok eltüntetése, hogy ne tudjuk vagy csak nagy nehézségek árán tudjuk azt, hogy mikor, milyen politikai hatalom milyen törvényeket alkotott, majd dereguláció címén azokat mikor helyezte hatályon kívül.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja módosító javaslatokat terjesztett be, így vélhetően ma határozathozatalra nem lesz lehetőség. E módosító javaslatok elfogadása esetén a törvényjavaslatot képviselőcsoportunk támogatni tudja. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
