ELNÖK (dr. Szili Katalin)
ELNÖK (dr. Szili Katalin)
ELNÖK (dr. Szili Katalin): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Hét esztendeje annak, hogy a magyar kormány a kisebbségbarát társadalmi légkör kialakítása és fenntartása érdekében december 18-át a kisebbségek napjává nyilvánította. 1995 óta ezen a napon tisztelgünk a hazai és a határon túli kisebbségi közösségekhez tartozók előtt az irántuk érzett elkötelezettség és felelősségérzet jegyében.
A kisebbségi jogok és az emberi jogok az alapvető szabadságok általános védelmétől hosszú folyamat során jutottak el azokig a dokumentumokig, amelyek kifejezetten a védelmüket szolgálják. Kérem képviselőtársaimat, engedjék meg, hogy ma csak a szóban forgó, sajnos nem túlságosan közismert ENSZ-nyilatkozatot méltassam.
Az ENSZ Közgyűlése által 1992. december 18-án elfogadott nyilatkozat preambuluma kiemeli, hogy a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogai érvényesítésének előmozdítása és védelme hozzájárul azon államok politikai és társadalmi stabilitásához, amelyben élnek. E dokumentum máig tartó politikai üzenete a különböző csoportok társadalmi elismerésének és identitásuk megtartásának fontosságára utal. Kiemeli, hogy az ehhez szükséges feltételek megteremtése nemcsak az emberi jogok nézőpontjából fontos, de elősegíti a külső és belső stabilitást, a béke megőrzését.
Ma, az új évezred és Magyarország európai uniós csatlakozása küszöbén, a rendszerváltás óta eltelt több mint egy évtized, a kisebbségi törvény tíz és az önkormányzati rendszer mintegy nyolc éve után időszerű, hogy átgondoljuk a kisebbségi jogok magyarországi helyzetét. Magyarországon 1989 után nyílt újra lehetőség a demokratikus közösségalakítás megvalósítására. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok szempontjából a legfontosabb állomás az alkotmány módosítása, illetve az említett, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény megalkotása volt. A törvény elfogadásával a Magyar Köztársaság garanciákat vállalt e jogok biztosítására, és megteremtette a jogérvényesítéshez szükséges szervezeti kereteket.
Az alapvető kisebbségvédelmi garanciák kiépülése mellett meg kell említeni az ombudsmanok szerepét, különösen a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának immár második ciklust felölelő, mintegy nyolcéves tevékenységét, s leszögezhetjük, hogy az országgyűlési biztosok munkája nagymértékben járult hozzá az elmúlt években a kisebbségi jogok védelméhez.
Végül, de nem utolsósorban, tisztelt képviselőtársaim, e rövid megemlékezést azzal szeretném zárni, hogy Magyarország az európai uniós csatlakozásakor számít a hazai és természetesen a határon túli kisebbségekre. Arra kérem valamennyiüket, hogy ma délután, amikor a miniszterelnök úr az 1995 óta létező nemes hagyományoknak megfelelően átadja a kisebbségek érdekében kiemelkedő tevékenységet végző magyarországi és határon túli személyeknek és szervezeteknek a Kisebbségekért-díjat, tisztelegjünk a nyelvi és kulturális sokszínűség előtt. Kérem, hogy ma délután a jelképes karácsonyfa alatt, az emberi jogok napjához hasonlóan, méltóképpen emlékezzünk meg a kisebbségek napjáról.
Köszönöm képviselőtársaim megtisztelő figyelmét. (Taps.)
Tisztelt Országgyűlés! Megkezdjük mai munkánkat. A bizottsági elnöki értekezlet alapján tárgysorozatba-vételre, illetve ajánlás készítésére kijelöltem a bizottságokat. Az érdeklődők a bizottsági főosztályon a főemelet 2. számú szobában kaphatnak tájékoztatást.
